Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

68 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. menet, egy tranzigálás, hogy akkor, amikor meg fog jönni a bukás, amely most megjött, akkor ez a párt tárt karokkal fog menni a másik tá­borba. Épen az ellenkezője történt; akiket az ő hazafias lelkületük az utolsó pillanatig arra birt, hogy keressék a módot, amely őket egyesíti, amely minden kiváló tehetségnek megadja a helyét, ugyanezek ma minden meggondolás, egy pillanatnyi habozás nélkül állanak oda, ahol a nemzeti fejlődésnek igazságát gróf Tisza István hosszú évtizedek óta képviselte és képviseli. (Tetszés jobb felöl.) Gondolkozzanak egy pillanatig, t. uraim, gondolják meg, hogy ennek a gróf Tisza István­nak kétszer-háromszor volt kezében a népszerű­ség. Ha ő csak a hatalmat akarta volna meg­tartani, nem kellett volna egyebet tennie, csak tranzigálni. Kormányra jutott 1903-ban. Egy­szerre •— amit önök mindig mint egy merőben pathológikus dolgot állitanak be — megírta az ugrai levelet s ezzel felforgatott mindent. Miért tette ? Miért nem ült nyugodtan Ugrán ? miért nem gazdálkodott nyugodtan tovább ? (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl. Mozgás a báloldalon.) Én most meg fogom magyarázni a magam sze­rény módja szerint t. képviselőtársaimnak, hogy miért. Nem tudom, jól fogom-e interpretálni, mert valóban erre vonatkozólag gróf Tisza István bizalmas közléseket előttem nem csinált. De kér­dem, miért irta meg? Miért csinálta a házszabály­revíziót? Miért csinálta, amit csinált, csinált nehéz szívvel és amit követtünk mi nehéz szívvel ? Azért, mert tisztában volt azzal, ami be fog következni és mert azt akarta, hogy abban a pillanatban, midőn a történelem legnagyobb katasztrófája meg fogja suhintani szárnyait a magyar parlament felett, ez a parlament legyen erős, legyen egységes, legyen oly módon vezet­hető, hogy itt a nemzet érdekeivel szemben ne történhessék semmi. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Miért irta volna meg máskép? Talán be­teges hatalomvágyból, hogy megmutassa, hogy házszabályreviziót tud csinálni? Ezért fordí­totta fel az országot, ezért erőszakolta keresz­tül a reformot? Nem, t. ház, hanem mert tudta, hogy jön egy időpont, midőn a magyar parlamentben arra van szükség, hogy teljes erő álljon rendelkezésre a nemzet nagy javainak védelmére. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) De ez elmúlt, t. ház. Jött a koaliczió. És, t. ház, én mióta e háznak tagja vagyok, soha gúnyos megjegyzést a koaliczióra nem tettem. Én nem tartom azt egészen széjj parlamenti fegyvernek, ha elmúlt korszakok hibáit és bű­neit folyton hány tor gátjuk, mikor a fejlődés azokon már túlhaladt. De vájjon gróf Tisza István tett-e valamit, ami a koaliczió munkáját megnehezítette volna? Nem állt-e félre, mint mindnyájan s nem kivánta-e tiszta szívből, azokkal együtt, akik a Nemzeti Társaskörben együtt ültünk, vajha sikerülne az uj alakulás­nak az ország részére azt a stabilis, erős kor­mányt megadni, melyre a bekövetkező időkben szükség lesz? (TJgy van! TJgy van! jobb felöl.) És akkor ki volt az, aki a helyzetet fel­forgatta, holott minden jel már napról-napra ismétlődött: bejött az annexiós krízis, megmoz­dult az egész Balkán, mindenki láthatta, hogy mi fog következni. Akkor a magyar parla­ment nagy többségének, szilárd munkájának egy kérdéssel vetettek gáncsot, egy kérdéssel tették lehetetlenné a kormányzást: nem az egyenlő, titkos, községenkénti választójog eszméjével, hanem az önálló magyar bank eszméjével. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Ha én ma a kormányprogrammról beszél­nék és követni akarnám malicziózus barátaim példáját, azon dolgok között, melyek a kormány­programmból hiányzanak, a magyar önálló magyar bankot is keresném. (TJgy van! TJgy van! Derültség jobbfelöl.) S ennek hiányát annál jobban csodálnám, mert hisz ennek a követelménynek a legintranzigensebb képviselője: gróf Batthyány Tivadar ma minister. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Nem, t. ház! Erre nem térek rá. Az idők megváltoztak, ezek a dolgok elmultak, ne tér­jünk rá vissza. Csak egyet akarok mondani: Tisza Istvánnak és e pártnak erkölcsi köteles­sége volt, hogy akkor, midőn már a Balkán­bonyodalmak tetőfokot értek el, amikor minden­kinek tisztán kellett látnia, hogy egy-két eszten­dőn belül ez a rettenetes katasztrófa eljön, hogy akkor ismét átvegye a hatalmat. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) És most a katonai pro­grammot kellett megcsinálni. Most a huszon­negyedik órában gondoskodni kellett, hogy mikor az az időpont elérkezik, annyira amennyire ké­szen legyünk. (Helyeslés jobb felöl.) Ezért vittük keresztül a katonai törvénye­ket azzal az általunk mélyen sajnált erőszakkal, melynek súlyát senki sem érezte jobban, mint az, aki megcsinálni kénytelen volt, aki ugy érezte magát, mint egy nehéz helyzetben lévő katona, kinek el kell végeznie egy robbantást, mely talán önmagát is __ felrobbantja, de amely a zász­lót előre viszi. (Éljenzés jobb felöl.) És, t. ház, a nemzet ezt később méltá­nyolta is. Emlékezzenek a háború első napjaira, azokra a tömegekre, melyeket kormánypárti képviselő urak vezettek, s amelyek Tisza Ist­vánt éltették. Egyszerre mindaz, ami az elmúlt tíz évben történt, megszűnt. Mindenki belátta, hogy ami történt, annak meg kellett történnie. Mindenki fellélegzett, hogy ez a történelmi ka­tasztrófa nem talált bennünket készületlenül. Vájjon ez a népszerűség, amelyet akkor a tömegek ujjongó szeretete hozott, nem bizo­nyitja-e, hogy nagy pillanatokban a' tömegek igenis megérzik az igazságot? El lehet azt ho­mályosítani később. Szerencsétlen viszonyok, amelyekről senki nem tehet, sok egyéni nyomo­rúság és keserűség háttérbe szoríthatják azt; de minden nemzetnél vannak pillanatok, ami-

Next

/
Oldalképek
Tartalom