Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

68 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. menet, egy tranzigálás, hogy akkor, amikor meg fog jönni a bukás, amely most megjött, akkor ez a párt tárt karokkal fog menni a másik táborba. Épen az ellenkezője történt; akiket az ő hazafias lelkületük az utolsó pillanatig arra birt, hogy keressék a módot, amely őket egyesíti, amely minden kiváló tehetségnek megadja a helyét, ugyanezek ma minden meggondolás, egy pillanatnyi habozás nélkül állanak oda, ahol a nemzeti fejlődésnek igazságát gróf Tisza István hosszú évtizedek óta képviselte és képviseli. (Tetszés jobb felöl.) Gondolkozzanak egy pillanatig, t. uraim, gondolják meg, hogy ennek a gróf Tisza Istvánnak kétszer-háromszor volt kezében a népszerűség. Ha ő csak a hatalmat akarta volna megtartani, nem kellett volna egyebet tennie, csak tranzigálni. Kormányra jutott 1903-ban. Egyszerre •— amit önök mindig mint egy merőben pathológikus dolgot állitanak be — megírta az ugrai levelet s ezzel felforgatott mindent. Miért tette ? Miért nem ült nyugodtan Ugrán ? miért nem gazdálkodott nyugodtan tovább ? (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl. Mozgás a báloldalon.) Én most meg fogom magyarázni a magam szerény módja szerint t. képviselőtársaimnak, hogy miért. Nem tudom, jól fogom-e interpretálni, mert valóban erre vonatkozólag gróf Tisza István bizalmas közléseket előttem nem csinált. De kérdem, miért irta meg? Miért csinálta a házszabályrevíziót? Miért csinálta, amit csinált, csinált nehéz szívvel és amit követtünk mi nehéz szívvel ? Azért, mert tisztában volt azzal, ami be fog következni és mert azt akarta, hogy abban a pillanatban, midőn a történelem legnagyobb katasztrófája meg fogja suhintani szárnyait a magyar parlament felett, ez a parlament legyen erős, legyen egységes, legyen oly módon vezethető, hogy itt a nemzet érdekeivel szemben ne történhessék semmi. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Miért irta volna meg máskép? Talán beteges hatalomvágyból, hogy megmutassa, hogy házszabályreviziót tud csinálni? Ezért fordította fel az országot, ezért erőszakolta keresztül a reformot? Nem, t. ház, hanem mert tudta, hogy jön egy időpont, midőn a magyar parlamentben arra van szükség, hogy teljes erő álljon rendelkezésre a nemzet nagy javainak védelmére. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) De ez elmúlt, t. ház. Jött a koaliczió. És, t. ház, én mióta e háznak tagja vagyok, soha gúnyos megjegyzést a koaliczióra nem tettem. Én nem tartom azt egészen széjj parlamenti fegyvernek, ha elmúlt korszakok hibáit és bűneit folyton hány tor gátjuk, mikor a fejlődés azokon már túlhaladt. De vájjon gróf Tisza István tett-e valamit, ami a koaliczió munkáját megnehezítette volna? Nem állt-e félre, mint mindnyájan s nem kivánta-e tiszta szívből, azokkal együtt, akik a Nemzeti Társaskörben együtt ültünk, vajha sikerülne az uj alakulásnak az ország részére azt a stabilis, erős kormányt megadni, melyre a bekövetkező időkben szükség lesz? (TJgy van! TJgy van! jobb felöl.) És akkor ki volt az, aki a helyzetet felforgatta, holott minden jel már napról-napra ismétlődött: bejött az annexiós krízis, megmozdult az egész Balkán, mindenki láthatta, hogy mi fog következni. Akkor a magyar parlament nagy többségének, szilárd munkájának egy kérdéssel vetettek gáncsot, egy kérdéssel tették lehetetlenné a kormányzást: nem az egyenlő, titkos, községenkénti választójog eszméjével, hanem az önálló magyar bank eszméjével. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Ha én ma a kormányprogrammról beszélnék és követni akarnám malicziózus barátaim példáját, azon dolgok között, melyek a kormányprogrammból hiányzanak, a magyar önálló magyar bankot is keresném. (TJgy van! TJgy van! Derültség jobbfelöl.) S ennek hiányát annál jobban csodálnám, mert hisz ennek a követelménynek a legintranzigensebb képviselője: gróf Batthyány Tivadar ma minister. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) Nem, t. ház! Erre nem térek rá. Az idők megváltoztak, ezek a dolgok elmultak, ne térjünk rá vissza. Csak egyet akarok mondani: Tisza Istvánnak és e pártnak erkölcsi kötelessége volt, hogy akkor, midőn már a Balkánbonyodalmak tetőfokot értek el, amikor mindenkinek tisztán kellett látnia, hogy egy-két esztendőn belül ez a rettenetes katasztrófa eljön, hogy akkor ismét átvegye a hatalmat. (TJgy van! TJgy van! jobbfelöl.) És most a katonai programmot kellett megcsinálni. Most a huszonnegyedik órában gondoskodni kellett, hogy mikor az az időpont elérkezik, annyira amennyire készen legyünk. (Helyeslés jobb felöl.) Ezért vittük keresztül a katonai törvényeket azzal az általunk mélyen sajnált erőszakkal, melynek súlyát senki sem érezte jobban, mint az, aki megcsinálni kénytelen volt, aki ugy érezte magát, mint egy nehéz helyzetben lévő katona, kinek el kell végeznie egy robbantást, mely talán önmagát is __ felrobbantja, de amely a zászlót előre viszi. (Éljenzés jobb felöl.) És, t. ház, a nemzet ezt később méltányolta is. Emlékezzenek a háború első napjaira, azokra a tömegekre, melyeket kormánypárti képviselő urak vezettek, s amelyek Tisza Istvánt éltették. Egyszerre mindaz, ami az elmúlt tíz évben történt, megszűnt. Mindenki belátta, hogy ami történt, annak meg kellett történnie. Mindenki fellélegzett, hogy ez a történelmi katasztrófa nem talált bennünket készületlenül. Vájjon ez a népszerűség, amelyet akkor a tömegek ujjongó szeretete hozott, nem bizonyitja-e, hogy nagy pillanatokban a' tömegek igenis megérzik az igazságot? El lehet azt homályosítani később. Szerencsétlen viszonyok, amelyekről senki nem tehet, sok egyéni nyomorúság és keserűség háttérbe szoríthatják azt; de minden nemzetnél vannak pillanatok, ami-