Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

66 728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. most fölemelt fővel beszélhetünk, most kitérhetünk dolgokra, melyekre nem térhettünk rá esztendőkkel ezelőtt, mert nem engedte meg a helyzet, hogy elmondjuk azokat az igazságokat, melyek bennünket mindenkor vezettek. Ma, mikor a világtörténelemnek az a nagy fejlődése, melyet mi esztendők óta láttunk előre, melyet ennek a pártnak vezére majdnem egy emberöltő óta előre látott és megakadályozni próbált, melyet próbált ugy irányitani, hogy az a magyar nemzet érdekében a lehető legjobb legyen, ma, mikor már három esztendő óta benn vagyunk a világháborúban, mikor kiderült, hogy ennek a pártnak programmja, a veder őt megmenteni iparkodó törekvésünk, mindaz, amit ez a párt képviselt, már igazságnak bizonyult, — akkor ez a párt nyugodtan beszélhet ezekről az igazságokról. (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Szokás volt, — évek óta hallottuk — hogy a munkapártot mindig ugy állították be, mint egy, a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó közkereseti társaságot, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) amely élvezi a hatalmat. Egy hang (jobbfelöl) : Ezt hazudtak! Farkas Pál: Hát igaz, közöttünk talán nem folyt le soha hatalomért, állásokért és egyéb közéleti jókért az a nemes harcz. (Derültség és taps a jobboldalon.) melyet most nem a magunk rosszhiszeműségéből, hanem az igen tisztelt kormányhoz legközelebb álló sajtónak hasábjairól ismerhetünk meg. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) És ha már erről beszélünk, nagyon gyakran hallottuk, hogy gondoljunk a frontra. Hát azt méltóztatnak gondolni, hogy ma, mikor a fronton künn a lövészárokban szenvedő katona azt olvassa, nem aljas munkapárti lapokból, hanem a saját hivatalos lapjaikból, hogy itt egy olyan szemérmetlen harcz folyik, hogy itt törtetők, tülekedők, állásokra oda nem valók revolvert szegeznek a kormány mellének, hogy az, aki véletlenül idejön, most csámcsogó élvezettel ki akarja venni a részét a hatalomból, (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon.) hogy akkor ez a fronton lelkesedést fog kiváltani, hogy ezt a változást ugy fogják fel, mint ami az ő szempontjuknak megfelel? Nem, én igen sok képviselőtársamat ismerem a túlsó oldalon, kiknek jóhiszeműségében, becsületességében, hazafiságában soha semmi okom kételkedni nem volt és meg vagyok győződve, tegyék kezüket a szivükre, hogy ugyanúgy gondolkoznak erről, mint ón és époly érzülettel gondolnak arra, hogy mit érez az Isonzófronton vérző baka, mikor azt olvassa, hogy idehaza most egy országos osztozkodás van, amelyben szétosztják, ami jó és drága, bizalmi emberek tanácskoznak és kiosztják: nekem ennyi jut, neked ennyi jut. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl). Én el tudom képzelni, hogy a kormány igen t. elnöke, akit eddig mint komoly, becsületes embert ismertünk és a kormányhoz tartozó igen sok férfiú, kikről épen igy gondolkozunk és a kormányt támogatók közül igen sokan, kik ott ülnek a kormány háta megett, ép olyan undorral és megbotránkozással szemlélik ezt, mint mi. Történhetnek kormányváltozások és rendszerváltozások a háborúban, törvényes okokból történt ez és semmi kifogásunk ellene, de akkor ez egy komoly dolog. (Zaj balfelöl.) Igen, az ország szempontjából az és nem beszélek most a mi pártunk és más pártok szempontjából. Én elfogadom, jól van, átvették a hatalmat, gyakorolni fogják, örüljenek neki, ha jobban tudják csinálni, mint mi, de hogy a világháborúnak negyedik évében ez hatalomkiosztással, törtetéssel, tülekedéssel történik, ezt nem hiszem, hogy az önök lelkiismerete helyesli. (Igaz! Ugy van! jobbfélöl) Tisztelt ház! Ez a párt igen sokat hallgatott, de most csináljuk meg a mérleget. Ká fogok térni mindjárt a tárgyi mérlegre, most csináljuk meg először a személyi mérleget. Nézzenek meg bennünket sorban, kik itt ülünk, gondolják meg, hogy nyolcz éve támogatjuk ezt a kormányt és pártot és mondják meg, hogy közülünk valaki erkölcsileg vagy anyagilag, közvetve vagy közvetlenül ki kapott valamit, ki vett részt valamiben? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Merjen felemelkedni valaki odaát és merje mondani, hogy azok, kik itt ülünk, egyebet, mint elveinkért gyűlöletet, ódiumot és meghurczoltatást kaptunk-e ? (Igaz! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Egész hadjáratuk arra tömörült, hogy néhány összeférhetlenségi esetet tudtak felhozni. Jó, de ezekből a padokból emelkedtünk fel és azt mondtuk, hogy aki közöttünk ezen a téren a legcsekélyebb mértékben bűnös, pusztuljon innen és aki bármit tett, aki a saját hivatalos közéleti állását felhasználta arra, hogy a legkevesebbet is kajjjon, ki innen, mert igen sokunknak az a meggyőződése, hogy aki a közélettel foglalkozik, az sem közvetve, sem közvetlenül semmiféle előnyt a maga számára nem követelhet, sem ugy, hogy összeférhetlenségi kihágásokat csinál, sem ugy, hogy kommünikékben követel állásokat a maga számára. (Helyeslés jobb felöl.) Jakabffy Elemér: Sem hadseregszállitókat nem védtünk. Farkas Pál: Legyenek őszinték és jóhiszeműek. Elhiszem, hogy tudnak lenni, mert nagyon sokan vannak a tisztelt korábbi ellenzéken, akik, ha magukban mérleget vonnak, nem ugy gondolkoznak, mint amit hivatalos álláspontból helyeselniük kell. Ha végignéznek bennünket egyenként, felteszem a kérdést: mondják meg képviselőtársaim, hogy milyen előnye volt e párt 99 századrészének abból, hogy magára vállalta az ódiumot, a népszerűtlenséget, olyan dolgoknak megcsinálásáért, amelyeket meg kellett tenni a nemzeti fejlődés érdekében? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mit kaptunk ezért ? Sem-