Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

728. országos ülés 1917 június 23-án, szombaton. 65 sághoz forduljon. A sok novella következtében, amely időközben hozatott, sohasem tudja a bányamérnök, a bányaigazgató, hogy milyen módon rendezhesse az ügyet. Ennélfogva a bányatörvény létesítését nagyon ajánlom a t. kormány ügyeimébe. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezzel kapcsolatban természetesen szükséges volna a bányahatóság átszervezése. A bányahatóság nálunk szintén még az évtizedek óta megalkotott régi szervezet keretében működik. Mi azoktól, akik erre a pályára mennek, kettős minősítést kívánunk, előléptetésre azonban nincs alkalom, mert kevés az állások száma. Szükséges volna ott a hites mérnökök állásainak átszervezése, hogy épen a bányahatóságok tisztviselői szabadulnának a sok felesleges munkától. Engedjék meg, hogy beszédem végén visszatérjek még a kőszénkérdésre. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Tudjuk, hogy az egész országban a kőszén kérdése, de nemcsak a kőszén, hanem általában a tüzelőanyag kérdése ma mindenkit, akár iparost, akár privátembert, nagyon komolyan foglalkoztat, mert ma már annyira jutottunk, hogy drága pénzért sem lehet kőszenet ós tüzelőanyagot vásárolni, ugy hogy mindenki tart már attól, — ami az utolsó télen csak a tél végével következett be, hogy egyesek már kénytelenek voltak nélkülözni a tüzelőanyagot, — hogy itt jövőre e tekintetben még nagyobb bajok lesznek. Jól ismerem a viszonyokat és tudom, hogy kellő kőszénmennyiség felett, amely fedezné az ország szükségletét, nem rendelkezünk, de most intézkedések volnának szükségesek, hogy egyenletesen, arányosan osztassák fel a tényleg meglevő kőszénmennyiség, még pedig olymódon, hogy kiküszöböltessék a lánczkereskedelem, mert tudjuk, hogy a privátember ma már háromszoros-négyszeres áron kénytelen tüzelőanyagot vásárolni. Emellett csak azt ajánlhatom, hogy az igen t. földmivelésügyi minister ur iparkodjék arra, hogy lehetőleg tűzifa álljon a közönség rendelkezésére, hogy ezáltal pótolni birja a kőszénhiányt. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Amidőn ezeket a t. kormány figyelmébe ajánlom, az indemnitást a pénzügyi bizottság javaslata értelmében elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Szepesházy Imre jegyző: Earkas Pál! Farkas Pál: Heltai Gáspár krónikájában olvasom tüzetesen, részletesen korának naivitásával azokat az eseményeket, amelyek közvetlenül a mohácsi vészt megelőzték és ebben a krónikában egy visszatérő motívum van. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A török hadsereg elindult, mindenki észreveszi az országban, hogy egy végzetes katasztrófa készül — az urak viszálykodnak. A török közeledik a határ felé, lent a végekről kétségbeesett kérések jönnek, hogy a drávai átkelést megvédjék, — az urak viszálykodnak. A király kétségbeesetten kéri az urakat, hogy induljanak a Drávai-vonal védelKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI. KÖTET. mére, — az urak viszálykodnak. Azzal fejezi be azután, hogy a sok huza-vona közepette a török átkelt a Dráván. Ami azután következett, azt mindenki tudja. Közel három esztendeje, hogy egy világtörténelmi katasztrófának első hangjai ennek a házrak padjairól hangzottak el. Becsületes lelkiismeretességgel merem mondani, hogy attól az első naptól fogva, hogy világháborúban állunk, a magam részéről kerülni iparkodtam e háznak tárgyalásaiban minden olyan hangot, amely a legcsekélyebb mértékben agresszivitást, pártszenvedélyt, vagy csak pártszempontot is képvisel. Felhívhatom tanúnak mindazokat, akik e háború ülésszakaiban történt felszólalásaimat figyelemmel kisérték, hogy én következetesen ragaszkodtam ahhoz az állásponthoz, hogy amikor mi létérdekünkért küzdünk, hogy mikor egy általunk nem keresett, egy ránk erőszakolt, egy évtizedek óta szisztematikusan előkészített világtörténelmi merénylet bennünket nemzeti létünktől akar megfosztani, akkor épen ugy, mint ahogy künn a határon mindenki egy zászló alatt küzd, nekünk Jdehaza is egy zászló alatt kell küzdenünk. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) és nem azt keresnünk ami elválaszt, hanem ami összetart. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Én nem hiszem, hogy bárki, aki a tárgyalásokat figyelemmel kisérte, erre vonatkozólag egy ellenkező szót mondhatna. Ellenkezőleg, ismételten, újból és újból visszatértünk erre, amikor hazajöttünk, amikor láttuk azt a lehetetlen ellentétet, amely »odakünn« és »idebenn« között van, amikor odakünn egymás mellett élnek, halnak és véreznek a legkülönbözőbb pártok hívei és képviselői, akkor idehaza a békében, biztonságban, nyugalomban, a pártok egymással élet-halálharczot akarnak megvívni, amely szemben azzal, ami odakünn van, nem véres valóság, hanem paródia hatását teszi. T. ház! Nem igy történt. A fejlődés odavitt bennünket, hogy a pártszenvedélyek tovább folytak és ma egy uj alakulással állunk szemben ennek következménye gyanánt s én azt hiszem, hogy most már kötelességünk, hogy félretéve azt a szempontot, mely eddig vezetett bennünket, hogy ne a saját pártállásunkat, ne a saját pártunk igazságait képviseljük, mi is visszatérjünk ide és ugyanazzal az objektivitással és lelkiismeretességgel, mely vezetett bennünket akkor, mikor kerestük azt, ami összeköt és el akartuk kerülni azt, ami szétválaszt, a saját prográramunknak, munkánknak, becsületes törekvéseinknek igazolása gyanánt képviseljük azt az álláspontot, mely nem uj, nem néhány hónapos, hanem amelyet ez a párt hosszú évek munkája alatt mindig elfoglalt és képviselt. Igen, tisztelt uraim, beszéljünk egyszer már a munkapártról. Ma beszélhetünk róla, mikor a hatalmat más kormány gyakorolja, mikor önök a győzelem minden örömében és mámorában kiáltják, hogy megszűntünk, megbuktunk. Jó, de 9