Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-728
64 728. országos ülés 1917 saját szükségleteik fedezéséhez. (TJgy van! a jobboldalon!) Ha már a tisztviselőkről szó van, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a tisztviselők jogos kívánságai, a tisztviselők státusrendezése és fizetésrendezése mielőbb megtörténjék. (TJgy van! a jobboldalon.) Itt azonban vissza kell térnem a pénzügyi bizottságban tegnap előfordult esetre. (Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) A pénzügyi bizottság, amelynek magam is szerény tagja vagyok, a minister ur által beterjesztett javaslatot érdemileg egyáltalán nem tárgyalta. Tisztán kifogást emelt azon mód ellen, amely mellett ez az ügy tárgyalásra akart kerülni, mert az igazságügyminister ur épen csak az utolsó pillanatban vette ki zsebéből és olvasta fel a javaslatot, ugy hogy mi, akik mindnyájan meg kívánjuk adni a bírói karnak a szükségleteket, (Igaz! ugy van! a jobboldalon.) meg voltunk lépetve és pedig főként azért, mert nem akartunk kivételt tenni állami tisztviselő és állami tisztviselő között, (Ugy van! a jobboldalon.) hanem azt akarjuk, hogy az összes állami tisztviselőknek, az összes törvényhatósági tisztviselőknek ügye egyszerre rendeztessék. (TJgy van! Taps a jobbóldalon.) Azzal a kéréssel fordulok tehát a t. kormányhoz, hogy ebben a tekintetben terjesztene elő minél előbb javaslatot, amely magában foglalja az összes állami és törvényhatósági alkalmazottak és tisztviselők státusának és fizetésének rendezését. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ábrahám Dezső: Ez volt az oka a meg nem szavazásnak? (Zaj és mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Amit vállaltunk, azt megszavaztuk! Zaj. Elnök csenget.) Münnich Kálmán: Annái inkább kívánjuk ezt, mert elismerve ugyan a birói kar önzetlen működését, kalapot kell emtlnünk az összes többi tisztviselő előtt, akik a háború alatt sokkal nagyobb munkát, talán sokkal hatalmasabb munkát végeztek, mint a birói kar. (TJgy van! a jobboldalon.) Minden gazdasági tényező foglalkozik a háború utáni gazdasági viszonyok rendezésével és ebben a tekintetben, remélem, hogy a kormány legközelebb a ház elé fog lépni javaslatokkal. Tudjuk, hogy ebben az ügyben az összes gyáripar, az összes kisipar várja a kormány intézkedéseit. Ebben a tekintetben, őszintén mondva, sokat várok a t. pénzügyminister úrtól, aki e téren sokat munkálkodott és ismeri a gyáriparosok és kisiparosok minden kívánságait. Tudjuk, hogy minden iparnál ma a legnagyobb gond a nyersanyag beszerzése, mert nincs ma gyár, amely rendes utón, rendes módon kaphatná meg nyersanyagszükségleteit. Oly nehézségek lépnek fel, hogy a mi gyönge gyáriparunk tényleg rászorul az állam segítségére. Emellett okvetlenül rendezni kell a munkás viszonyokat, mert különösen a gyári munjunius 23-án, szombaton. kasok ellátása teljesen biztosítandó, hogy a munkát elvégezhessék. Itt különösen a bányászatra is ki kell térnem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A háború alatt bizonyult be különösen, mily nagy fontossága van az országban a hazai bányászatnak. (TJgy van! a jobboldalon.) Hiszen most már tudjuk, hogy hosszú idő óta, már majdnem két év óta, arra vagyunk utalva, hogy összes fém-, vas- és a kőszénszükséglet legnagyobb részét saját hazai bányákból kellett előtereintenünk. Ez egy óriási feladat volt. És e tekintetben a hazai bányászat előtt kalapot kell emelni, hogy ennek a nagy követelésnek mégis megfelelt. Szükséges azonban, hogy ezek az üzemek, amint jelenleg is minden tekintetben támogatást nyernek, a jövőben még nagyobb támogatásban részesüljenek, mert tudjuk, hogy a mi vastermelésünk ugyan a mi vaskövünkre van utalva, de a kőszenet, a kokszot kénytelen legnagyobb részben a külföldről beszerezni. A kőszénkérdésre nem akarok most még kitérni, beszédem végén majd mondok még néhány szót erről. A bányászatnál okvetlenül figyelembe veendő a munkáskérdés. A munkásoknak, különösen a bányamunkásoknak, akik tehát egyszerű munkások, ellátása, őszintén mondva, sok kívánni valót hagy hátra és minden bányavállalat joggal panaszkodik ma, hogy a munkások teljesítőképessége hanyatlott; ez pedig annak a következménye, hogy élelmezésük nem megfelelő. A tegnapi rendeletben olvastuk, hogy ki van szabva az őstermelőknek 15 kg, a többieknek 12 kg, és az mondatik, hogy a nehéz munkával foglalkozó többi munkások részére majd később fog megállapittatni, de remélem, olyan mérvben, hogy ez a szegény bányamunkás tényleg meg fog élhetni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha bányászatunk képes volt is a mostani nehéz időkben helyét megállni, mégis szükséges, hogy a jövőben, nyugodtabb idők beálltával, minden megtörténjék arra, hogy ez a bányaipar továbbfejlesztessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Kötelességem itt rámutatni arra, hogy bányászatunk már 1854 óta vár uj bányatörvényt. Azóta a bányatörvényjavaslat szokszor, mindenféle rostákon ment keresztül, tárgyaltatott, sokszor el is készült, de a törvény még mai napig sincs meg. Azt a kérést intézem tehát a t. kormányhoz, hogy nyugodtabb idők beálltával készítse el és terjeszsze a ház elé ezt a bányatörvényt. Hiszen egészen máskép fog állani hazai kőszénbányászatunk, ha egyszer végrevalahára törvényileg rendezve lesz a kőszénjognak viszonya a földesúrral szemben. Látjuk, hogy amióta meghoztuk a földgáztörvényt, azóta mennyire fejlődött ez az ipar, miután szabaddá tétetett, mennyi feltárás történt ós ha e háború nem tört volna ki, ma már egy fényes iparral állanánk szemben. Ott van a bányászatnál a hatóságok ügye. Ma bányászember sohasem tudja, melyik ható-