Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-728

64 728. országos ülés 1917 saját szükségleteik fedezéséhez. (TJgy van! a jobboldalon!) Ha már a tisztviselőkről szó van, feltétle­nül szükségesnek tartom, hogy a tisztviselők jogos kívánságai, a tisztviselők státusrendezése és fizetésrendezése mielőbb megtörténjék. (TJgy van! a jobboldalon.) Itt azonban vissza kell térnem a pénzügyi bizottságban tegnap előfor­dult esetre. (Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) A pénzügyi bizottság, amelynek magam is sze­rény tagja vagyok, a minister ur által beterjesz­tett javaslatot érdemileg egyáltalán nem tár­gyalta. Tisztán kifogást emelt azon mód ellen, amely mellett ez az ügy tárgyalásra akart ke­rülni, mert az igazságügyminister ur épen csak az utolsó pillanatban vette ki zsebéből és olvasta fel a javaslatot, ugy hogy mi, akik mindnyájan meg kívánjuk adni a bírói karnak a szükségleteket, (Igaz! ugy van! a jobboldalon.) meg voltunk lépetve és pedig főként azért, mert nem akartunk kivételt tenni állami tisztviselő és állami tisztviselő között, (Ugy van! a jobb­oldalon.) hanem azt akarjuk, hogy az összes állami tisztviselőknek, az összes törvényhatósági tisztviselőknek ügye egyszerre rendeztessék. (TJgy van! Taps a jobbóldalon.) Azzal a kéréssel fordulok tehát a t. kor­mányhoz, hogy ebben a tekintetben terjesztene elő minél előbb javaslatot, amely magában fog­lalja az összes állami és törvényhatósági alkal­mazottak és tisztviselők státusának és fizetésé­nek rendezését. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ábrahám Dezső: Ez volt az oka a meg nem szavazásnak? (Zaj és mozgás a jobbolda­lon. Felkiáltások a jobboldalon: Amit vállal­tunk, azt megszavaztuk! Zaj. Elnök csenget.) Münnich Kálmán: Annái inkább kívánjuk ezt, mert elismerve ugyan a birói kar önzetlen működését, kalapot kell emtlnünk az összes többi tisztviselő előtt, akik a háború alatt sok­kal nagyobb munkát, talán sokkal hatalmasabb munkát végeztek, mint a birói kar. (TJgy van! a jobboldalon.) Minden gazdasági tényező foglalkozik a háború utáni gazdasági viszonyok rendezésével és ebben a tekintetben, remélem, hogy a kor­mány legközelebb a ház elé fog lépni javasla­tokkal. Tudjuk, hogy ebben az ügyben az összes gyáripar, az összes kisipar várja a kormány intézkedéseit. Ebben a tekintetben, őszintén mondva, sokat várok a t. pénzügyminister úr­tól, aki e téren sokat munkálkodott és ismeri a gyáriparosok és kisiparosok minden kívánságait. Tudjuk, hogy minden iparnál ma a legnagyobb gond a nyersanyag beszerzése, mert nincs ma gyár, amely rendes utón, rendes módon kap­hatná meg nyersanyagszükségleteit. Oly nehéz­ségek lépnek fel, hogy a mi gyönge gyáriparunk tényleg rászorul az állam segítségére. Emellett okvetlenül rendezni kell a mun­kás viszonyokat, mert különösen a gyári mun­junius 23-án, szombaton. kasok ellátása teljesen biztosítandó, hogy a munkát elvégezhessék. Itt különösen a bányá­szatra is ki kell térnem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A háború alatt bizonyult be különösen, mily nagy fontossága van az ország­ban a hazai bányászatnak. (TJgy van! a jobb­oldalon.) Hiszen most már tudjuk, hogy hosszú idő óta, már majdnem két év óta, arra vagyunk utalva, hogy összes fém-, vas- és a kőszénszük­séglet legnagyobb részét saját hazai bányákból kellett előtereintenünk. Ez egy óriási feladat volt. És e tekintetben a hazai bányászat előtt kalapot kell emelni, hogy ennek a nagy követe­lésnek mégis megfelelt. Szükséges azonban, hogy ezek az üzemek, amint jelenleg is minden tekin­tetben támogatást nyernek, a jövőben még na­gyobb támogatásban részesüljenek, mert tudjuk, hogy a mi vastermelésünk ugyan a mi vas­kövünkre van utalva, de a kőszenet, a kokszot kénytelen legnagyobb részben a külföldről be­szerezni. A kőszénkérdésre nem akarok most még kitérni, beszédem végén majd mondok még néhány szót erről. A bányászatnál okvetlenül figyelembe veendő a munkáskérdés. A munkásoknak, különösen a bányamunkásoknak, akik tehát egyszerű mun­kások, ellátása, őszintén mondva, sok kívánni valót hagy hátra és minden bányavállalat joggal panaszkodik ma, hogy a munkások teljesítő­képessége hanyatlott; ez pedig annak a követ­kezménye, hogy élelmezésük nem megfelelő. A tegnapi rendeletben olvastuk, hogy ki van szabva az őstermelőknek 15 kg, a többieknek 12 kg, és az mondatik, hogy a nehéz munkával foglalkozó többi munkások részére majd később fog megállapittatni, de remélem, olyan mérvben, hogy ez a szegény bányamunkás tényleg meg fog élhetni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha bányászatunk képes volt is a mostani nehéz időkben helyét megállni, mégis szükséges, hogy a jövőben, nyugodtabb idők beálltával, minden megtörténjék arra, hogy ez a bányaipar továbbfejlesztessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Köte­lességem itt rámutatni arra, hogy bányászatunk már 1854 óta vár uj bányatörvényt. Azóta a bányatörvényjavaslat szokszor, mindenféle ros­tákon ment keresztül, tárgyaltatott, sokszor el is készült, de a törvény még mai napig sincs meg. Azt a kérést intézem tehát a t. kormány­hoz, hogy nyugodtabb idők beálltával készítse el és terjeszsze a ház elé ezt a bányatörvényt. Hiszen egészen máskép fog állani hazai kőszén­bányászatunk, ha egyszer végrevalahára törvé­nyileg rendezve lesz a kőszénjognak viszonya a földesúrral szemben. Látjuk, hogy amióta meg­hoztuk a földgáztörvényt, azóta mennyire fejlő­dött ez az ipar, miután szabaddá tétetett, mennyi feltárás történt ós ha e háború nem tört volna ki, ma már egy fényes iparral álla­nánk szemben. Ott van a bányászatnál a hatóságok ügye. Ma bányászember sohasem tudja, melyik ható-

Next

/
Oldalképek
Tartalom