Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

738. országos ülés 1917 Julius 12-én, csütörtökön 313 mikor egyik oldalról láttam, hogy felhívták a munkásokat arra, hogy bejöjjenek a város bizo­nyos utczájába tüntetni, más oldalról pedig meg volt bennem az iparkodás, hogy ezt megaka­dályozzam, azonban ki voltam téve annak, hogy ennek megakadályozása során összeütközésbe kerülnek a feltartóztatott tömegek, amelyek fel voltak izgatva, a kirendelt készültségekkel. (Nagy zaj jobbfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Ugron Gábor beliigyminister: Miután én objektív vagyok akkor is, hogyha magamról van szó, meg kell állapitanom, hogy nem én vagyok az, aki a tömeget felizgattam. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Ugron Gábor beliigyminister: Keresni kellett tehát módot arra, hogy a világháború harmadik esztendejében ne történjék ok nélkül összeütközés a tömeg és a katonaság közt, (Elénk helyeslés a baloldalon. Zaj jobbfelöl.) mert ha egy csepp vér folyt volna is, ha a katonaság és a nép között összeütközés történt volna, ezt minden­féle szempontból sokkal nagyobb bajnak tar­tottam volna, mint azt a rombolást, mely, higyje el t. képviselő ur, hogyha az én rendelkezésemet követték volna, nem következett volna be. (Moz­gás a középen.) Hogy a t. képviselő ur méltóz­tatik-e ezt elhinni, vagy nem, erre azt jelentem ki, hogy én a színtiszta valóságot mondom itt el, ezt mondtam el múltkor is, méltóztassék megvárni előadásom végét s azt hiszem, az meg fogja változtatni véleményét. A t. képviselő ur felszólalásában kifogá­solja az én intézkedésemet. Konstatálni kell azt, hogy, ugy látszik, minden intézkedést bárki ré­széről történt is az, az én intézkedésemnek tekinti, (Mozgás jobbfelöl.) ép azért ki kell jelen­tenem, hogy az én intézkedésem csak a követ­kezőkből állott: Amikor láttam, hogy csak ka­tonai erővel lehet megakadályozni a néptömegek bevonulását, akkor a munkások vezéreivel tör­tént megbeszélésemből kifolyólag azt az intéz­kedést tettem, hogy engedjék meg a tömeg be­vonulását a városház udvarára. Segítsék elő, hogy ne az utczára menjenek, hanem a városház udvarán gyülekezzenek, engedjék meg hogy szó­noklatokat tartsanak, de kikötöttem azt, hogy bizonyos kérdésekről, melyekről a mostani viszo­nyok közt felfogásom szerint a nyilvánosság előtt beszélni nem szabad, ott sem szabad be­szélni, ezenkívül rendelkezésem egyedül csak annyi volt: a rendelkezésre álló rendőrséggel biztosítani a rendet azon az útvonalon, melyen a munkapárt van, (Felkiáltások jobbfelöl: Szépen sikerült!) és azok előtt a lapok előtt, amelyek szintén fenyegetve voltak. Ez volt az én intéz­kedésem, egy szóval sem több, egy szóval sem kevesebb. Hogyan tartották fenn ezt az intézkedést, ennek bizonyítéka a következő. A városházon tartott gyűlésen elmondott beszédről megemlé­kezett a múlt alkalommal Teleszky János t. kép­KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxvi. KÖTET. viselő ur és említette azt, vájjon mit mondhattak ott, mikor a lapban a vonatkozó rész a czenzura által ki volt törölve? Érdeklődtem a dolog iránt, a vizsgálat erre is kiterjeszkedett, és a vizsgálat megállapította azt, hogy a rendőrfőkapitány ur inspekcziós tisztet erre a gyűlésre egyáltalában nem rendelt ki, senkit sem lehetett tehát fele­lősségre vonni, hogy ott kik beszéltek, mit beszél­tek, és mi volt az, amit a czenzura törölt. (Fel­kiáltások balfelöl: Ez a prima főkapitány!) A Károly-körut biztosítására vonatkozólag az volt az intézkedés, hogy tessék az utvonalat biztosítani. Ennek az intézkedésnek nem végre­hajtása az, amit az igen t. képviselő ur is elis­mert, igazolva engem, hogy még három negyed nyolczkor sem volt ott elég rendőrlegénység, (Zaj jobb felöl.) amikor pedig már délután 6 órakor folyt a gyülekezés a városháza udvarán, s ahelyett, hogy idejében megakadályozták volna a tömegnek a Károly-körútra való fölvonulását, közben az úttest elzárása fizikailag lehetetlenné vált, mert a tömeget később már nem tudták visszatartani. Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy ugy látszik annak, hogy akkor sem lépett közbe a rendőrség, mikor a rombolások voltak, azok az intézkedések voltak az okai, amelyeket én adtam. Ezek az intézkedések ennek okai nem lehettek, mert én olyan intézkedéseket nem tet­tem. Azonban a beszéde folyamán az államtit­kár urnak egy felhívására hivatkozik, amely minden lapban megjelent és amelyet senki sem tagad és én igenis azért is vállalom a felelős­séget, amit az államtitkár ur tett és mondott, mert senkit azért hibáztatni nem lehet, ha olyan kritikus pillanatban azt a kérést intézi a rendőrséghez, hogy iparkodjék a vérontást elke­rülni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl. Derültség jobb felöl.) Olyan rendelkezés azonban ami részünk­ről, hogy a rombolókkal szemben nem szabad eljárni, senki által ki nem adatott. (Ugy van! Ügy van! balfelöl.) De meg kell állapitanom, hogy az állam­titkár urnak az a bizonyos és sokat firtatott kijelentése este 8 óra körül történt a Károly­köruton, a megindított vizsgálat pedig megálla­pította, — rendőrfőtanácsosoktól kezdve az aznap tevékenykedő utolsó rendőrlegényig kihallgatta­tott mindenki a nekik adott intézkedésekre vonatkozólag, hogy nem este nyqlcz órakor, nem este hét órakor, hanem jóval előbb, akkor, mi­kor a főkapitány ur az intézkedést kiadta, akkor, mikor az államtitkár ur még egyáltalában nem lehetett az utczán és nem adhatta ki az intéz­kedéseit, mindenkinek intézkedés ment ki az utolsó emberig, hogy még akkor sem szabad kardot használni, ha kődobálások fognak tör­ténni. (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Hal­latlan !) Bocsánatot kérek, ezt az intencziót mi nem mondottuk senkinek sem, ezt az intencziót a főkapitány ur adta ki rendeletben és e sze­rint az intenczió szerint járt el a legénység, 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom