Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

314 738. országos ülés 1917 azonban ez ellenkezett a mi intencziónkkal. (Élénk helyeslés balfelöl.) Héderváry Lehel: Jó volt ezt megtudni. Ugron Gábor belügyminister: En azt, hogy ez a sajnálatos tény bekövetkezett, már akkor végtelenül sajnáltam. Azonban állítom, hogy ezért felelős nem vagyok, állitom most is azt, hogy felelős az, aki ezeket az intézkedéseket kiadta, aki a kerületi kapitányságoknál semmi tartalékot nem tartott a rendőrlegénységből, ugy hogy akkor, mikor a körutakon végig romboltak, nem volt honnan oda megfelelő legénységet küldeni, azok pedig, akik ott voltak, tétlenül és összefont karral nézték a rombolásokat, mert már a délután folyamán ilyen irányú rendelkezést kaptak a főkapitány úrtól. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ilyen irányban történt hiba, én levontam a konzekvencziákat. Meg vagyok győződve, hogy t. képviselőtársam is hasonlóképen járt volna el. Gr. Tisza István: Azt már nem. (Nagy zaj bal felöl.) Héderváry Lehel: Lövetett volna, azt tudjuk! (Nagy zaj.) Ugron Gábor belügyminister: Minden hibának és minden tévedésnek, mely nem részemről követtetett el és minden olyan intézkedésnek, amelyet nem én tettem, hanem mások tettek hibásan, reám 'való tolása, engedelmet kérek, t. képviselő ur, nemcsak igazságtalan, hanem egyszersmind méltánytalan is. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Gr. Tisza István (szólásra jelentkezik). Elnök: Bocsánatot kérek, a vita már be van zárva. Gr. Tisza István: Én azt gondolom . . . (Felkiáltások balfelöl: Megadjuk az engedélyt!) Elnök: Amennyiben senkinek a házban ellene kifogása nincs, akkor méltóztassék szólni. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István: Méltóztassék megengedni, hogy a házszabályokhoz szólva, mindenekelőtt megjegyezzem, hogy igénytelen nézetem szerint, amig a tárgyalás tart, személyes kérdésben vagy szavai értelmének helyreállítására fel lehet szólalni, tehát a vita bezárása után mondott zárbeszédeknél is. A háznak 50 éves állandó prakszisa ez. Elnök: Csak azt vagyok kénytelen megjegyezni, hogy a házszabályok idevonatkozó szakasza azzal kezdődik, hogy: a vita folyamán szót kérhetnek — személyes megtámadtatás czimén, félreértett szavainak magyarázata stb. czimén. Miután azonban a házban senki kifogást nem tesz ellene, a képviselő urnak a szót megadom. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István: T. ház! A ház kegyes engedelmével élve, (Helyeslés balfelöl.) csak egy július 12-én, csütörtökön. rövid megjegyzést teszek szavaim értelmének helyreállítása végett, mert nagy súlyt helyezek rá, hogy igyekezzem kimutatni, hogy a t. belügyminister urnak befejező szavaiban velem szemben hangoztatott vádat nem érdemeltem meg. Az igen t. belügyminister ur maga azt mondja, hogy a rendőrök utasítást kaptak, hogy kődobálás esetén is kardot nem szabad használni és ezt a belügyminister ur maga is helyteleníti és ezért a volt főkapitány urat teszi felelőssé. A tényállás, ugy ahogy előttünk áll, a következő: Amikor már javában repültek a kövek, amikor az államtitkár ur másodszor jött a Károly-körutra és ott a tömeg őt is meg akarta támadni és egy rendőrtisztviselőt, vagy egy rendőraltisztet, aki őt védelmezte, megsebesített, amikor a kövek és egyéb kemény tárgyak, vasdarabok az üzleteket és klubhelyiséget már javában rombolták, akkor az államtitkár ur azt mondta a rendőröknek, hogy ürítsék ki az utczát, de fegyvert nem szabad használni és személy szerint felelőssé teszi azt a rendőrtanácsost, aki most már rendőrfőkapitány lett, hogy egy csepp vérnek sem szabad folynia. Azt az utasítást tehát, hogy a kődobálókkal szemben sem szabad kardot használni, az államtitkár ur adta ki. Nagyon kérem, méltóztassék a konzekvenciákat ebből levonni. (Élénk derültség jobbfelöl.) Elnök: A belügyminister ur kíván szólni. Ugron Gábor belügyminister: T. képviselőház ! Egészen röviden csak annyit kívánok megjegyezni : Azt az utasítást, hogy dobálások esetén sem szabad kardot használni, még a délutáni órákban, még a gyűlés kezdete előtt a rendőrfőkapitány adta ki. Én ennek már levontam a konzekvencziáját. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobaloldalon. Élénk derültség joVbfelöl.) Elnök: Csendet kérek. A ministerelnök ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Gr. Esterházy Móricz ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Engedelmet kérek, hogy az idő előrehaladottsága daczára is felszólalok, de azok a különböző felszólalások, amelyek a vitában elhangzottak és az azokban. felhozott szempontok ezt mintegy kötelességemmé teszik. Előrebocsátom azonban, hogy lehetőleg rövid leszek és nem fogok a t, ház idejével és türelmével visszaélni. (Halljuk! Halljuk !) Mielőtt magával a javaslattal szemben felhozott észrevételekre egészen röviden áttérnék, engedelmet kérek, hogy két tényre hívjam fel a t. ház figyelmét. Az egyik az, hogy alig emlékszem javaslatra, amely ebben a házban tárgyaltatott, amely javaslatról magáról olyan kevéssé lett volna szó, mint a jelenlegi alkalommal, (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) sőt igen