Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

738. országos ülés 1917 giek bizonyos előkelő, hogy ugy moadjarn : a tisztesség határán belül maradó és az általános társadalmi modornak megtelelő más hangot is, amenynyiben az előző ministerelnök ur volt az. aki nem restéit szóbaállni a nemzetiségekkel s aki sok esetben a túlzó sovinizmus kinövéseit szinte hitvalló bátorsággal meg merte itt bélyegezni.- Nem dicsérem őt, nem dicsértem azelőtt sem érdekből. Ma elismerhetem, mert annak daczára, hogy a magyar társadalom nagy rétege még fél tőle ; nekem nincs tőle mit félnem, annál inkább, mert senkitől nem függök, sem nagytól, sem kicsinytől, egy életem, egy halálom és elvem a fő. De én, akinek épen az a természetem, hogy akkor is, amikor nem kell félnem valakitől, amikor nincs kezében a megtorló hatalom vagy esetleg a bosszúállás fegyvere, nem tartozom azok közé, akik az előző kormányt, az előző ministerelnököt, ha már nincsen hatalmon, egész vakon ócsárolják sok kérdésben, legkevésbbé pedig a mostani kormánypártoknak a nemzetiségi kérdésekben fel-feltünedező és megnyilvánuló szellemét egy kissé is feljebb emelni: az előző kormány alatt megnyilatkozott szellemet. Mert bizonyos, hogy ezeknek a pártoknak a lelke és rossz szelleme volt az, amelynek része volt abban, hogy a koaliczió alatt szlovák vér folyt, hogy a koaliczió alatt keserves kínszenvedéseket és pénzben, vagyonban, szabadságban súlyos károkat állottak ki a szlovákok. (FelMáltások balfelöl: A bíróságra bizza ezt!) Épen azért nem merem vakon odaadni bizalmamat a jelen kormánynak. Nem akarom azonban előlegezni ezen bizalmat még egy okból sem. Őszintén megmondom, hogy szóval, teóriában, politikai taktikában és frázisokban az előző ministerelnök ur oly magasra tudott emelkedni az ő bölcseségével és az ő bensőséges meggyőződésével, hogy itt a parlament szine előtt az amerikai köztársaság elnökének véleményével egybehangzó véleményt vallott a nemzetiségi kérdést illetőleg, miben igaza van neki és becsületére válik, hogy ezt meg merte mondani, de nagyon sajnálom és vérzik a szivem, hogy amikor a t. ministerelnök urnak igazán gyermeki, vagy ha ugy tetszik fanatikus jóhiszeműségében biztam, hogy nemcsak beszélni, de tenni is fog valamit, nemcsak megszünteti az egyéni szekatúrát, de jogot is ad, nemcsak ugy csinál, mint a juhász, aki az ispánnak arra, hogy miért veri a kutyát, miután egy ideig még tovább verte és azután kinyitotta a szállás ajtaját, ugy hogy a kutya örömmel elfutott, azt válaszolta, látja nagyságos ur, azért vertem, hogy öröme legyen neki, hogy, mondom, ennek ellenére azt kellett tapasztalnunk, hogy sajnos, igy voltunk. Az előző kormány alatt bezárva, vérrel, pénzzel büntetve, szinte felszabadult a lélekzetünk, mikor jött az uj kormány, különösen az általános választójog jelszava alatt és vezette ós irányította a választásokat különösen Héderváry pártvezér elnök urnak igen előzékeny, pókhálójulius 12-én, csütörtökön. 291 ; zatos beszédével, (Derültség.) továbbá jöttek [ Lukács ministerelnök urnak demokratikus nüánszai és végre Tisza ministerelnök urnak nyilt, bensőséges meggyőződése és gondoltuk, hogy valamit mégis csak a mi népünknek ezen kormány alatt nyerhetünk. Mert, uraim, ne tessék azt képzelni, hogy a mi politikánk olyan, mint a magyar politika. Mert a magyar képviselő uraknak a politikáját ki lehet elégíteni, ha kielégítik az ő egyéni kívánságaikat, ha itt-ott egy főispánság, egy szolgabiróság jut a komájának, a vejének, az apósának bankigazgatőság és igy tovább. Az ilyen egyéni kedvezmények ugy meg tudják az embereket szeliditeni az u. n. magyar politikában, hogy a legkeményebb ellenzéki ember, éveken keresztül, nem tudom, micsoda dühös ellenzéki, ha egyszerre bejut, mondjuk az unokaöcscse valami ilyen állásba, megszelídül egész életére és azt mondja: ezt a kormányt fogjuk támogatni! (Felkiáltások balfélöl: Kik azok ?) Az én politikám ezzel szemben a szlovák népnek a politikája. Szluha István : A derék szlovákok szégyenlik magukat maga miatt. Én is szlovák népet képviselek. Kiverték a kerületéből. Juriga Nándor: Kivertek a kerületemből? Gyerünk uram a kerületbe! Majd meglátjuk, kit vernek ki? (Derültség jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Juriga Nándor: T. ház! A mi politikánk nem az egyéni igények, nem az egyéni ambicziók kielégítése. Ábrahám Dezső: Ismerjük! Juriga Nándor: Mi egyénileg vérzünk, egyénileg pusztulunk, egyénileg tönkremegyünk, egyénileg áldozzuk vagyonunkat, szabadságunkat, bármit, de örömest, szívesen halunk meg népünkért, hacsak egy kicsike kis vívmányt tudunk szerezni. És ha letaposnak és sirba tesznek is majd miatta, az volna a legszebb emlékem, ha egyetlenegy középiskolát ki tudnék a magyar parlamentből a szlovák népnek eszközölni, vagy ki tudnám eszközölni, hogy egy középiskolában a szlovák nyelvet mint kötelező tantárgyat vezessék be. Örömmel halnék meg; azt mondanám : nem éltem hiába, nem dolgoztam hiába, mert népemnek meghoztam a magyar parlamentből egy csirát, amely kulturális növényzetté fog majd kifejlődni. T. ház! E tekintetben csalatkoztam. Én honorálom az előző kormánynak, különösen a Tisza volt ministerelnök urnak egyéni jóakaratát, azt, hogy nem követett tyúkszemünkre hágó politikát, nem követett olyan szolgabírói szekatúra-rendszert, hanem hogy gondolta magában : éljetek, de jogot, pozitív jogot nem adott. Jó példával járt elől bizonyos tekintetben. Fel kell mentenem attól, hogy soviniszta lett volna. Az ő képzettsége sokkal magasabb, semhogy a sovinizmusnak szűk ketreczébe beleférne. O jobban képzett, ő ismeri a nemzetiségi kérdésnek súlyos, világraszóló és világren37*