Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-738

290 738. országos ülés 1917 hogy a tisztelt kormány személyi tekintetben mit akar ezzel elérni, vájjon a személyek megválasztásánál ugyanazokat a magasabb politikai szempontokat szándékozik-e alkalmazni, amelyeket az eddig ismeretes főispáni állások betöltésénél. En azt látom, hogy ezek a ministeriumpk, ha kapnak valamely megbízást a törvényjavaslat 1. §-a alapján, az alig jelent többet, mint amennyit eddig egy kormánybiztosi megbízás jelentett. Ezek a ministerek tehát vagy teljes tétlenségre lesznek kényszerítve, vagy ha nagyon ambicziózus és agilis emberek, be fognak avatkozni egyéb ministeriumok dolgába, ugy hogy nem kell nagy jóstehetség, hogy az ember lássa, hogy a t. kormány nagyon meg fogja bánni, hogy ezeket a ministeriumokat megalkotta. Ezekből az okokból a logika szabályai szerint nem lehetne más következtetést levonni, mint hogy ezt a törvényjavaslatot ne fogadjuk el. Ha ezt a törvényjavaslatot elfogadom és ha ez a párt szintén hozzájárul szavazatával a törvényjavaslatnak törvényerőre emeléséhez, akkor teszem ezt azért, mert nem tartom az egész kérdést országos szempontból olyan fontosnak és olyan jelentékenynek, hogy a mai súlyos idők között a kormánynak egy ilyen kérdésben nehézséget és fennakadást okozzak, ha ő ezt a saját czéljai s feladatai betöltésére szükségesnek tartja. Azt az egyet azonban a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy ezzel a szavazattal, amelyet a javaslat elfogadására csakis ebből a szempontból adok le, semmiképen nem vállalok el semmi felelősséget ezért a törvényalkotásért, sőt ez a felelősség teljesen és kizárólag csakis a benyújtó kormányt illeti. Ezzel a kijelentéssel a iörvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik ? Pál Alfréd jegyző : Juriga Nándor ! Jliriga Nándor: T. ház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy bizalommal viselkedjem a jelen kormány iránt, elsősorban azért, mert ezen bizalmat nem is keresi. Igaz, hogy talán most a hatalom és a dicsőség első napjaiban azt gondolhatják, hogy nem is szorulunk senkire. De azt vélem : lesz talán még idő, mikor a szlovák nemzetiségre is rá fognak szorulni, lesz talán idő, amikor a szlovák nép bizalmát is keresni fogják és nem érik be azzal, hogy saját pártjuk bizalmát bírják, amely párt egyébként ma önmagában sem egységes, sőt amelynek kebelében a legnagyobb ellentétek érvényesülnek, a legnagyobb tülekedések folynak a kormány megalakulásának első perczétől kezdve a mai napig. Nem azért nyilvánítom ezen felfogásomat, t. ház, mintha a kormány néhány személyevei szemben nem viseltetném egyéni bizalommal. Épen ez indokolja meg azután azon álláspontomat, hogy a kormány által beterjesztett javaslatokat készségesen, megszavazom és elfogadom elsősorban azért, mert politikai felfogásom és álláspontom a háború ideje alatt az, hogy ebben a súlyos hefyzetben, mikor az egész világ a vérben hömpölyög és az ágyuszó mindent túlharsog, feltétlen és teljes Julius 12-én, csütörtökön. bizalommal, odaadással kell ragaszkodnunk ő felsége a király személyéhez és — hogy igy fejezzem ki magamat — bizonyos vak bizalommal lenni az iránt is, akit Ö felsége a király élénkbe állit, hogy higyjünk benne olyképen, mint az anyaszentegyházban, vagy mint akit a pápa kinevez püspöknek, ahogyan az alárendelt papság őt hódolattal fogadja, mintha Isten nevében jönne. Ilyen bizonyos hangulattal és odaadással kell lennünk. Szerény felfogásom szerint a mai súlyos időkben kell egy nyugvópontnak, egy irányitónak lennie s ez a király személye. Ebből következik, hogy aki őtőle függ, annak előterjesztéseit és törvényjavaslatait készségesen megszavazzuk, legyen bár az ember kormánypárti vagy akár ellenzéki, mert hisz a jelen időkben nincs sem kormánypárt, sem ellenzék szerény nézetem szerint, hanem van csak egy egységes politikai magyar nemzet, melynek alapfelfogása az legyen, hogy belső egységet mutasson, egységes legyen, hogy egynek látszassék kifelé. Ezen indokból szavazom meg elsősorban az előterjesztett javaslatot. Másrészt nem lehet bizalmam, mert látom és hallom az uj kormány körül felemelkedő porfellegekből a czikázó villámokat, bizonyos koalieziós allűröket : a szellem, a hang, a tónus ugyanolyan, mint azelőtt volt. Én végigéltem a koalicziónak keserves esztendeit. Tudom, amikor itt álltam mint Dániel az oroszlánveremben (Élénk derültség.) és tudom azt a különbséget, amikor itt álltam, mint aki nem hajlik meg egy bálvány előtt, mint amikor Nabukodonozor megfújatta a trombitát, hogy hulljon térdre mindenki. Én nem hajtottam térdet a koaliczió bálványa előtt. De ismerem azon tónust, azon durva, terrorizáló, türelmetlen, különösen a nemzetiségekkel szemben sértő, az emberi öntudatot por batipró szellemet, így azután természetesen jólesőleg vettem észre, hogy mikor a koaliczió szerencsésen megbukott (Derültség.) a saját tehetetlenségében, a saját kötekedésében és még azt a választójogot sem tudta megvalósitani, amelyet oly nagy garral igért, több jót produkálni egyáltalán nem tudott, — tudom, hogy amikor azután az uj éra következett, sokkal úribb, előkelőbb tónus keletkezett. Nem az embereket értem, mert hiszen az lehet ur vagy nem ur, hanem a hangot, amely uralkodott. Legalább meghaUgatták az embert és nem repítettek a fejéhez olyan kifejezéseket, hogy disznó, marha, akasztófáravaló. (Élénk derültség.) Tehát, t. ház, e tekintetben mondom : érzem és tudom azt, hogy meglehetős haladást láttam s tudom: mi a különbség tisztességes tónus és utczai tónus között. Épen ezért nem adom bizalmamat egészen vakon az uj kormányalakzatnak sem, mert különben az egyénileg és elveinél fogva előttem szimpatikus ministerelnök ur körül ugyanezen hangokat kezdem hallani és ugyanazoknak az embereknek szarvait kezdem látni. (Élénk derültség.) De tovább megyek, t. ház : nem adhatom bizalmamat vakon ennek a kormánynak, mert a múlt kormány részéről tapasztaltunk mi nemzetisé-