Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-730
730. országos ülés 191 szerévé vált a kormányra jutó munkapártnak, amely hosszú időn keresztül a koaliczió pénzügyeinek hánytorgatásából élt, (Ugy van! halfelöl.) és ezt politikai czélokra kívánta felhasználni. (Ugy van! balfelöl.) A t. előadó ur azt mondja, hogy jó tervek megvalósításához tervezgetés, eszmék kellenek, (Halljuk ! Halljuk !) mert rossz tervek felvetéséből is uj és egészséges gondolatok sarjadzhatnak. Ezt csak helyeslőleg vehetjük tudomásul. És a t. előadó ur hozzáteszi, hogy pénzügyi életünk egén gigászi kérdőjelek jelennek meg. Ezek az ő szavai. Joggal kérdhetjük tehát tőle, hogy a munkapárt hét évi kormányzata alatt miért nem vetett fel ilyen nagyszabású, a jövendőt megoldani hivatott ilyen terveket, legalább háromévi háborús pénzügyi gazdálkodásunk folyamán, amelyek bennünket ebből a labirintusból, amint nevezték, hivatva volnának kivezetni. (Helyeslés balfelöl.) Ehelyett a volt pénzügyi kormány és a t. munkapárt mélységes hallgatásba merült. Soha tervet, soha kibontakozáshoz vezethető eszméket, soha gondolatokat bele nem dobtak a közéletbe, hogy ezek kijegeczedve, az eszmesurlódások folyamán esetleg közvéleményünk meggyőződésévé váljanak. Ábrahám Dezső: Pedig voltak bankpróféták is köztük! Beck Lajos: Pedig más államokban, amelyekre oly előszeretettel kivannak hivatkozni a túloldalon, a németeknél, az osztrákoknál megragadták az alkalmat a háborús idő alatt is, hogy a pénzügypolitikai helyzetről, a pénzügyi viszonyokról tájékoztassák parlamentjüket és közéletüket. Hiszen csak a németeknek, az osztrákoknak idevonatkozó jelentéseire utalok, amelyet a pénzforgalomról, a váltóárfolyamról, a bank működéséről nyújtottak kimerítő ismertetést. Nálunk a háború egész folyamán szigorú hadi titkot képeztek a kölcsönműveletek és azok feltételei, a költségvetés és a zárszámadás, a jegybank állása, a bankjegyforgalom, a valutakérdése, az arany kérdése. Mindezt hét pecsétes zár alatt őrizték és csupán akkor, mikor nekiszegezték a volt t. pénzű gyminister urnak az adójavaslatok tárgyalása folyamán a kérdést, hogy nyilatkozzék, akkor ejtett el egy-egy mondást, egy-egy számot arról, hogy pénzügyileg hogy is állunk tulajdonképen, de egyetlen egy gondolatot, egyetlen egy eszmét, amely megvilágította volna egyfelől a pénzügyi helyzetet, másfelől az Ariadné fonalává válhatott volna e labirintusból, nem vetett fel. (Ugy van! balfelöl.) A pénzügyi bizottság t. előadója a jövő irányítására három alapelvet állit fel. Az első, hogy mert milliárdokat kellett a háború folyamán kiadnunk, nem szabad feleslegesen milliókat kidobálnunk és hozzáteszi, hogy sajnálattal látja, hogy a t. ministerelnök ur jójuiiius 26-án, kedden. 171 kedvű adakozóként nagyon is bőkezűnek mutatkozik. En azt tartom erre vonatkozólag, hogy az a szénásszekér, amelyet a t. pénzügyi bizottsági előadó ur a hasonlatába bevont, nem fog összeroskadni akkor, ha olyan villa szénákat fogunk feldobni rá, amelyekkel csak erősíteni fogjuk az államot, ugy hogy képes lesz országunk szekerét ezekben a nehéz viszonyokban is nyugodtan és szilárdan tovább vinni. (Ugy van! balról.) Mert ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ezek a különös és rendkívüli viszonyok minden téren és igy a pénzügyi politika terén is különös és rendkivüli intézkedéseket követelnek. Ne higyjék az urak, hogy akkor, ha erőteljes szocziális érzékkel a pénzügyi politika terén nem sietünk szintén megerősíteni társadalmunkat, hogy akkor képesek leszünk a ránk váró nagy terhek hordozására. De máskép állítom fel a tételt. Legyünk meggyőződve erős hittel és bizalommal, hogy akkor, amikor társadalmunk megerősítésére, a szocziális és a jóléti intézmények megépítésére áldozatokat — bár nagy áldozatokat — hozunk, akkor fogjuk épen ezt a magyar államot teljes mértékben képessé tenni arra, hogy a reá váró nagy feladatokkal meg is birkózzék. (Ugy van! balról.) Mert ne higyje a t. előadó ur, hogy azok a befektetések, amelyet az igen t. kormány most tervez, azok hiábavaló, meddő befektetések lesznek. Ezek lesznek épen azok a gyümölcsöző beruházások, amelyek százszorosan és ezerszeresen meg fogják fizetni kamatjukat az államéletben, ki fognak virulni a háború után is ennek az országnak gazdasági viszonyaiban, jólétet és elégedettséget fognak teremteni, mert egyedül lesznek képesek a ránk váró nagy terhek viselésére megaczélozni az ország izmait, (ügy van! balról.) A t. előadó ur második alapelvét, hogy az állam hitelképességének megőrzésére mindent meg kell tenni, ezt az elvet teljes mértékben természetszerűleg aláírom. De behatóbban kívánok foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy ez hogyan ós mikópen lesz lehetséges a jövendőben. (Halljuk! Halljuk! balról.) A főczél természetesen az, hogy az állam nagy terheinek és jövőbeli kötelezettségeinek megfelelő fedezetéről gondoskodjunk. Ezt pedig máskép, mint a nép adófizetőképességének fokozásával és megerősítésével nem lesz lehetséges elérni. (Ugy van! balról.) Ez csakis a mezőgazdaságnak, az iparnak és a kereskedelemnek megerősítésével fog eléretni. Néhány szót kívánok szólni a mezőgazdaság fejlesztéséről, arról, amit népszerű nyelven többtermelésnek neveznek. Ezzel a kérdéssel foglalkozott a ministerelnök jelentésének vitájában gróf Serényi Béla mostani kereskedelemügyi minister ur és Gratz Gusztáv t. pénzügyminister ur is. Nem az ő véleményükben, de mások írásbeli és itt is elhangzott véleményében kijegeczesedett az a gondolat, hogy ennek rendkivüli akadályok állanak Magyarországon az útjában.
