Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

164 730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. seket használjon ? Ennélfogva kötelességemnek tartom ugy pártommal, mint az intelligencziával szemben ezen -vádak ellen tiltakozni. (Mozgás és felkiáltásod a jobboldalon: Nem vádolták !) Azt hiszem, hogy nem vivők szélmalomharczot és mondhatom, t. képviselőtársaim, hogy ha valakinek, ugy nekem fáj legjobban, annál is inkább, mert én hallottam és láttam is a naplót. Hiszen nemcsak Pop Csicsóval tette ezt, hanem elővette Serbán Miklós képviselőtársamat is, aki a pártból kilépett és akit nem vagyok köteles megvédeni, de én azt tartom, hogy az igazság érdekében minden képviselőt és bárki emberfiát tartozom védelmezni. Az a vád, amelyet Serbán ellen felhozott, nem felelt meg a valóságnak. ítélet ez ügyben nincs, tehát vádolni a házban egy képviselőt infámis dolgokkal mindaddig, mig a bíróság nem nyilatkozott, akkor, mikor tudvalevő, hogy a mentelmibizottság azért adta őt ki, mert ő maga kérte, igazán sajnálatos dolog és íme, ez a köszönet magunktartásáért. (Mozgás a jobboldalon.) Van egy másik vád is, amely szintén nagyon fájdalmasan érint, amelyben azt állítja a volt ministerelnök ur, hogy a román intelligenezia kerülte a háborúba vonulást és különösen kórházakban bujkált. Ez ellentétben van azzal, hogy maga is elismerte, hogy a nép hazafiasán viselte magát és hősiesen harczolt. Határozottan tagadom, hogy a volt ministerelnök ur kompetens volna annak megítélésére, hogy valaki a kórházban tetteti magát, vagy csak szimulál. Erre az orvosok hivatottak és ebben a tekintetben oly szigorúan jártak el, hogy számos esetben jelenthették: Instálom, X. Y. szimuláns meghalt. Ennél szigorúbb dolgot nem lehet kívánni és ennélfogva ezt a vádat is visszautasítom és sajnálom, hogy ily formában kifejezésre jutott. Vádolják pártunkat ebben a házban hazaárulással. De, t. uraim, az Isten szerelméért, mindaddig mig bármily szerény számban vagyunk itt a képviselőházban, nem kell, hogy tartsuk-e erkölcsi kötelességünknek, hogy azt a programmot valljuk, amely alapján bejutottunk? Tizenkét év óta van szerencsém a pártban lenni és e parlamentben működni. Eddig is történtek felszólalások és közbeszólások és vádak ellenünk, de ily módon még sem, hogy megvádolnak egy képviselőt, mert a pártprogrammnak első pontját felolvasta. Sőt mondok egyebet. Ha már a múltra megyünk vissza, hát az előző kormányok a párt létezését törvényesnek, jogosnak elismerték, a párttal tárgyalásokat folytattak és én részemről nagyon sajnálom, hogy a tárgyalásoknak nem lett eredménye, hogy a nemzetiségi kérdést a kölcsönös megértés, a bizalom és jog alapján meg nem oldották. Többet mondok, hiszen gróf Khuen-Héderváry t. képviselőtársam a kormány nyakába akart varrni egy közbeszólással, amikor azt mondta, hogy a nemzetiségi párt a kormány iránt bizalommal van, pedig a lapok is írták, hogy nem vagyunk bizalommal. Többet mondok. Mi a jelenlegi kormánynyal nem is érintkeztünk, nem is tárgyaltunk vele és épen ez volt a kifogásunk. (Mozgás.) Pedig hányszor jöttek az előző kormányok, előzőleg tárgyaltak a tisztesség határai közt és nem paktumosan. Ez történt, amikor a koaliczió jutott uralomra. Emlékezni fog a t. belügyininistei ur, az összes román főpapok és mi, a ministerelnöki palotában a ministerelnök elnöklete alatt konzíliumot tartottunk és bizonyos tervezést folytattunk. Sajnos, hogy czélt nem tudtunk elérni, hogy a koaliczió tudta volna honorálni kérelmeinket, sőt választási kérdésről is beszéltünk és csakis oly formában, hogy ennyi meg ennyi kerületben szabad választás lehet. Azután jött a Kbuen-Héderváry-kormány, többet ígért, 2-5 mandátumot és abból öt kerületben engedett szabad választást. Beígérte a választójogot és hogy mit adott, azt a t. urak tudják. Jeszenszkyre bízta a választást. Jött a Lukács-kormány, akkor a hajdudorogi dolog volt szőnyegen. Hosszasan és ugy Írásban, mint szóbelileg tárgyaltunk. Hiszen nem vétek az, ha a kormány egy jDárttal tárgyal, ez csak az ügy javára szolgál, ha saját hatáskörén belül orvosolja a sérelmeket, hogy ne legyen kénytelen az a párt nyilvánosan a fórum előtt elmondani sérelmeit. így történt ez a Tisza István-kormánynyal is egy éven keresztül. Az akták le vannak zárva és mondhatom, a volt ministerelnök ur mindig korrektül járt el, de nem sikerült a kérdés megoldása, ami kár, de nem rajtunk múlt és eléggé fáj, hogy most a volt ministerelnök ur ily fekete színben állit be minket az uj politikai helyzetbe. A közbeszólásokból is látom, hogy futballoznak velünk. (Derültség.) Engedjenek meg, bármily kevesen vagyunk e házban, de három és félmillió román képviselői vagyunk, mert hiába hivatkoznak a kormánypárti képviselők egyébre, a nép akaratát és a nemzeti irányt csakis a nemzetiségi párt képviselői képviselik. Ami egy és más közbeszólást illet, hát mi tudjuk, hogy mi folyik a vidéken, nem is kell ide a ministerehiök, elég ha összeveszem a jegyzővel, szolgabiróval, trafikkal. A legtöbb izgatási vétség a gyorsított eljárás során abból származik, hogy mondjuk, valaki nem kap a trafikban dohányt és azt mondja, hogy majd jön az ellenség, és erre már tömlöczbe jut. Ez is elég. Hát még a ministerelnök szava. Ezen személyes kérdések után, ha már felszólaltam, röviden még áttérek egy-két kérdésre. Látom, mily nagy dulakodás, veszekedés fejlődik azon krédés felett, hogy demokratizálják-e az országot, vagy nem. A nemzetiségi párt mindig e két kérdés, körül fejtett ki tevékenységet az általános szavazati jog és a demokratizálás körül. Az én nézetem az volt a múltban és a jelenben is, hogy