Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

730, országos ülés 1917 június 26-án, kedden. 161 <6<m! jobbról.) Bocsánatot kérek, ebben a kérdés­ben a kormány programmja egyáltalán nem konzekvens. Es ka már rátértünk az uj tárczák feláüi­tásának a kérdésére : melyek lesznek kát azok az uj tárczák? Elsősorban hallunk itt tárczanélküli ministerségek felállításáról. Bocsánatot kérek, a közelmúltban volt szó róla, kogy két t nélküli ministerség állittassék fel. De mi volt annak idején ennek a tervezetnek az indokolása ? Itt a parlamentben éles ellentétek mutatkoztak a kormányzó többség és a kisebbség között és azért, kogy ez a kisebbség, amely oly nagy bizal­matlansággal viseltetett a kormány iránt, mégis némi beleszólást és ellenőrzési jogot nyerhessen a kormánynyal szemben, tervbe vétetett két tárczanélküli ministerség felállitása. De önök ezeket a tárczanélküli minis térségeket, legalább tudtom szerint, nem minekünk akarják felállítani. Talán az önök soraiban vannak ilyen éles ellentétek ? Az önök soraiban van ilyen bizal­matlanság, amely szükségessé teszi bizonyos ele­mek ellenőrzésének a biztosítását ? (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Tárczanélküli miniszterséget akarnak felállítani arra a czélra, hogy ez a tárcza­nélküli minister dolgozza ki a választójogi pro­grammot. Hát ez az önök nagy önzetlensége ? Amikor mi voltunk a hatalmon, mindig szemünkre vetették, hogy mennyire szeretjük azt a hatalmat, j)edig mi soha a magunk részére nem kértünk semmit. És ime, most az önök soraiban nem akad egyetlen olyan szakértő, szorgalmas és lelkes em­ber, aki ministeri tárcza és f'zetés nélkül csinálja meg ezt a választójogot 1 (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha önök ilyen ok nélkül hajlandói: felállítani tárczanélküli nrnisterségeket, nem teké­tek róla, de félni kezdek tőle, hogy majd fel fog­nak állítani uj főispánságokat is — in partibus infidelium. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Nem akarom már sokáig igénybe venni a t. ház türelmét, (Halljuk! Halljuk! jobbról.) csak még az igen t. igazságügyminister urnak egy való­ban igen érdekes hasonlatával szeretnék foglal­kozni. Az igazságügyminister ur, élvén az anek­dotás hasonlatnak nem épen magas nivón álló szónoki formájával, itt előhoz egy Heine-féle adomát és annak a szerepeit ruházza a munkapártra és az ellenzékre, azt mondván, hogy a munkapárt most, hogy ellenzékre került, követi annak a park­őrnek a példáját, aki — és itt az ő szavait idézem — »nem sétált a gyepen, hanem beletaposott, nem virágokat szedett, hanem mind gyökerestül kitépte, nem karikázott, hanem fákat hajigált szét«. Gondolkozzunk csak tovább ezen a hason­laton és akkor felmerülnek a következő kérdések. Hát mikor önök azok a játszó gyermekek vol­tak és amikor önök itten olyan tumultuózus jelene­teket provokáltak, amelyeket igazán csak erélyes eszközökkel lehetett megakadályozni, (Zaj.) önök csak a gyepen sétáltak ? Hát tisztelt kormányt tá­mogató kisebbség, amikor a Héderváry kormány itt teljesen ugyanolyan körülmények között, mint KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. a jelenlegi kormány, bemutatkozott . . . (Nagy zaj a baloldalon. Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Létay Ernő: Lukács nincs a mi sorainkban ! Rakovszky Iván: ... és önök akkor azt a kormányt a legnagyobb erőszakkal és testi épsége veszedeímeztetésével innen kiverték: hát bocsá­natot kérek, ezt hasonlítja az igazságügyminister ur virágok szedéséhez ? (Derültség és tetszés a jobboldalon.) És tisztelt kormányt támogató ki­sebbség, mikor az önök sorai közül akadt egy olyan magyar, aki a magyar képviselőház elnökére rálőtt: ezt nevezi az igazságügyminister ur a parkban való karikázásnak ? (Derültség és tetszés a jobboldalon.) És bocsánatot kérek, ha az önök eljárására az igazságügyminister ur ilyen enyhe kifejezéseket talál, akkor kogy jut ahhoz, hogy azt a, mondjuk önöknek jóleső, vagy rosszul eső, de mindenesetre a parlamentarizmus legszigorúbb mértéke szerint is megengedett formák közt mozgó kritikát, ezt az ellenzéki bírálatot a fák gyöke­restül való kilépésének és virágok pusztításának nevezze ? (Ugy van! a jobboldalon.) Valóban ez az anekdotás hasonlatnak :— mint az előbb mondottam — nem nagyon magas nivón mozgó szónoki formájával való visszaélés. (Ugy van! a jobboldalon.) Egy igazság van ebben a kasonlatban, önök a magyar parlament virágos kertjében játszottak egy időben, letépték a jel­szavak virágait és büszkén járkáltak vele. (Zaj.) Hangos és a tömegek előtt népszerű teóriák raké­táit eregették fel. De ugyanakkor mi dolgoztunk abban a virágos kertben ; mi nem őrök voltmik és a kormány nem őre volt annak a parknak, hanem munkása. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) És most, amikor önök berniünket ettől a munkától elzavartak és elvették kezünkből a szerszámokat, én most, őszültén megvallva, attól félek, hogy önök ott játszani fognak tovább is. (Tetszés a jobbolda­lon.) Nem fogják tudni, hogy ezek az eszközök mire valók. (Elénk ellenmondások a baloldalon.) Hiszen az első, amit önöktől látunk, az, hogy a radikális jelszavak ápolásával ahelyett, hogy ki­gyomlálnák, telerakják gyommal az alkotmány kertjét. Akkor, midőn önök czinikusan nevetnek afelett, hogy mi féltjük az ország legszebb és leg­szentebb hagyományait . . . (Nagy zaj a balolda­lon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Csend legyen !) B. Lévay Lajos: Nem fog itt egyikük sem beszélni, ka nem hallgatják meg a mi szónokain­kat ! (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Rakovszky Iván : ... és akkor, amidőn önök bizonyos czinizmussal kishitüségnek nevezik azt, hogy mi tartunk a radikális választójog reformjá­nak következményeitől: akkor azt állítom, hogy igenis, önök játszanak azokkal a kezükbe vett munkaeszközökkel, mert a magyar nemzet alkot­mányos kertjének legszebb, legértékesebb fáit nyírják körül. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Én abban a szerencsében részesültem, hogy néhány hónajiig az igen. tisztelt ministerelnök úrral 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom