Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

730, országos ülés 1917 június 26-án, kedden. 161 <6<m! jobbról.) Bocsánatot kérek, ebben a kérdésben a kormány programmja egyáltalán nem konzekvens. Es ka már rátértünk az uj tárczák feláüitásának a kérdésére : melyek lesznek kát azok az uj tárczák? Elsősorban hallunk itt tárczanélküli ministerségek felállításáról. Bocsánatot kérek, a közelmúltban volt szó róla, kogy két t nélküli ministerség állittassék fel. De mi volt annak idején ennek a tervezetnek az indokolása ? Itt a parlamentben éles ellentétek mutatkoztak a kormányzó többség és a kisebbség között és azért, kogy ez a kisebbség, amely oly nagy bizalmatlansággal viseltetett a kormány iránt, mégis némi beleszólást és ellenőrzési jogot nyerhessen a kormánynyal szemben, tervbe vétetett két tárczanélküli ministerség felállitása. De önök ezeket a tárczanélküli minis térségeket, legalább tudtom szerint, nem minekünk akarják felállítani. Talán az önök soraiban vannak ilyen éles ellentétek ? Az önök soraiban van ilyen bizalmatlanság, amely szükségessé teszi bizonyos elemek ellenőrzésének a biztosítását ? (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Tárczanélküli miniszterséget akarnak felállítani arra a czélra, hogy ez a tárczanélküli minister dolgozza ki a választójogi programmot. Hát ez az önök nagy önzetlensége ? Amikor mi voltunk a hatalmon, mindig szemünkre vetették, hogy mennyire szeretjük azt a hatalmat, j)edig mi soha a magunk részére nem kértünk semmit. És ime, most az önök soraiban nem akad egyetlen olyan szakértő, szorgalmas és lelkes ember, aki ministeri tárcza és f'zetés nélkül csinálja meg ezt a választójogot 1 (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha önök ilyen ok nélkül hajlandói: felállítani tárczanélküli nrnisterségeket, nem tekétek róla, de félni kezdek tőle, hogy majd fel fognak állítani uj főispánságokat is — in partibus infidelium. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Nem akarom már sokáig igénybe venni a t. ház türelmét, (Halljuk! Halljuk! jobbról.) csak még az igen t. igazságügyminister urnak egy valóban igen érdekes hasonlatával szeretnék foglalkozni. Az igazságügyminister ur, élvén az anekdotás hasonlatnak nem épen magas nivón álló szónoki formájával, itt előhoz egy Heine-féle adomát és annak a szerepeit ruházza a munkapártra és az ellenzékre, azt mondván, hogy a munkapárt most, hogy ellenzékre került, követi annak a parkőrnek a példáját, aki — és itt az ő szavait idézem — »nem sétált a gyepen, hanem beletaposott, nem virágokat szedett, hanem mind gyökerestül kitépte, nem karikázott, hanem fákat hajigált szét«. Gondolkozzunk csak tovább ezen a hasonlaton és akkor felmerülnek a következő kérdések. Hát mikor önök azok a játszó gyermekek voltak és amikor önök itten olyan tumultuózus jeleneteket provokáltak, amelyeket igazán csak erélyes eszközökkel lehetett megakadályozni, (Zaj.) önök csak a gyepen sétáltak ? Hát tisztelt kormányt támogató kisebbség, amikor a Héderváry kormány itt teljesen ugyanolyan körülmények között, mint KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. a jelenlegi kormány, bemutatkozott . . . (Nagy zaj a baloldalon. Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Létay Ernő: Lukács nincs a mi sorainkban ! Rakovszky Iván: ... és önök akkor azt a kormányt a legnagyobb erőszakkal és testi épsége veszedeímeztetésével innen kiverték: hát bocsánatot kérek, ezt hasonlítja az igazságügyminister ur virágok szedéséhez ? (Derültség és tetszés a jobboldalon.) És tisztelt kormányt támogató kisebbség, mikor az önök sorai közül akadt egy olyan magyar, aki a magyar képviselőház elnökére rálőtt: ezt nevezi az igazságügyminister ur a parkban való karikázásnak ? (Derültség és tetszés a jobboldalon.) És bocsánatot kérek, ha az önök eljárására az igazságügyminister ur ilyen enyhe kifejezéseket talál, akkor kogy jut ahhoz, hogy azt a, mondjuk önöknek jóleső, vagy rosszul eső, de mindenesetre a parlamentarizmus legszigorúbb mértéke szerint is megengedett formák közt mozgó kritikát, ezt az ellenzéki bírálatot a fák gyökerestül való kilépésének és virágok pusztításának nevezze ? (Ugy van! a jobboldalon.) Valóban ez az anekdotás hasonlatnak :— mint az előbb mondottam — nem nagyon magas nivón mozgó szónoki formájával való visszaélés. (Ugy van! a jobboldalon.) Egy igazság van ebben a kasonlatban, önök a magyar parlament virágos kertjében játszottak egy időben, letépték a jelszavak virágait és büszkén járkáltak vele. (Zaj.) Hangos és a tömegek előtt népszerű teóriák rakétáit eregették fel. De ugyanakkor mi dolgoztunk abban a virágos kertben ; mi nem őrök voltmik és a kormány nem őre volt annak a parknak, hanem munkása. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) És most, amikor önök berniünket ettől a munkától elzavartak és elvették kezünkből a szerszámokat, én most, őszültén megvallva, attól félek, hogy önök ott játszani fognak tovább is. (Tetszés a jobboldalon.) Nem fogják tudni, hogy ezek az eszközök mire valók. (Elénk ellenmondások a baloldalon.) Hiszen az első, amit önöktől látunk, az, hogy a radikális jelszavak ápolásával ahelyett, hogy kigyomlálnák, telerakják gyommal az alkotmány kertjét. Akkor, midőn önök czinikusan nevetnek afelett, hogy mi féltjük az ország legszebb és legszentebb hagyományait . . . (Nagy zaj a baloldalon. Élénk felkiáltások a jobboldalon: Csend legyen !) B. Lévay Lajos: Nem fog itt egyikük sem beszélni, ka nem hallgatják meg a mi szónokainkat ! (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Rakovszky Iván : ... és akkor, amidőn önök bizonyos czinizmussal kishitüségnek nevezik azt, hogy mi tartunk a radikális választójog reformjának következményeitől: akkor azt állítom, hogy igenis, önök játszanak azokkal a kezükbe vett munkaeszközökkel, mert a magyar nemzet alkotmányos kertjének legszebb, legértékesebb fáit nyírják körül. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Én abban a szerencsében részesültem, hogy néhány hónajiig az igen. tisztelt ministerelnök úrral 21