Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

17 június 26-án, kedden. 160 730. országos ülés Wi irányzatot, az aszfaltnak és járdáknak ezen felfogását lokomotivhoz hasonlítja, amely elgázolja azokat, akik szembe állnak vele, akkor én azt a képet állitom az ő hasonlatával szembe, hogy tessék megpróbálni a magyar rónák és magyar völgyek hangulatával és világfelfogásával szemben honossá tenni Magyarországon egy idegen felfogást : a magyar rónák meg fognak rázkódni s földrengéssel fognak felelni ennek a lokomotivnak dübörgésére. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Most méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a kormányprogrammnak egy másik kérdésére, amely e problémával is szoros összefüggésben van. (Halljuk ! Halljuk !) A mmisterelnök ur programmjának előadása közben a következőket mondta (olvassa) : »A háború tartama alatt a belügyi kormányzat keretében, a vármegyei, a városi és községi igazgatás terén egyaránt, bár sürgősen jelentkező szervezeti és igazgatási refoTmokat megvalósítani alig lehet. Anyaggyűjtés és előmunkálat megtételére kell szoritkozni. Irányelvnek tartom, hogy a hatályos jog szigorú keretei között biztosítsuk a közigazgatás zavartalan menetét*. Hát, t. képviselőház, mit jelent ez 1 Ez röviden összefoglalva annyit jelent, hogy a kormány programmjába vette a radikális választójog megvalósítását, de ugyanakkor ezzel egyidőben a közigazgatás reformját nem kivánja napirendre tűzni. Hát bocsánatot kérek, a ministerehiök ur s mindenesetre még jobban a belügyminister ur, aki szakember a közigazgatás kérdéseiben, csak tisztában van azzal : mit jelent a mi közigazgatásunkra nézve a radikális választójog ? Csak méltóztatik tudni, hogy — Fiumét is beleszámítva — 90 törvényhatóság közül 36-ban nem magyar a többség ? Hová jutunk, ha ezt a 36 vármegyét, ahol a nemzetiségi többség fogja választani a törvényhatósági bizottságot s ilyen nemzetiségi törvényhatósági bizottság a tisztviselőket, egyszerre odadobjuk martalékul, rábízzuk 36 nemzetiségi alispánra s rábízunk Isten tudja hány járást nem tudom hány nemzetiségi főszolgabíróra % (ügy van! JJgyvan! jobbfelől.) Hát vagy igaz az, hogy a háborús idő nem alkalmas arra, hogy a közigazgatás reformjával foglalkozzunk s akkor alkalmas-e arra, hogy a választójog JM obiémájával foglalkozzunk ? (ügy van ! ügy van! jobbfelöl.) Ha pedig foglalkozhatunk a választójog kérdésével s azt ki akarjuk bővíteni egy radikális mértékig, akkoT nemcsak lehetőség, de kötelesség is, hogy ugyanakkor, ezzel egyidőben foglalkozzunk a közigazgatás reformjával is. (ügy van ! ügy van ! 'jobbfelől.) Mert nagy veszedelem az, hogyha az országgyűlésen egy nagy nemzetiségi kisebbség, egy számottevő nemzetiségi párt fog érvényesülni; de még nagyobb veszedelem az, ha egy nemzetiségi többség fog érvényesülni az ország 36 törvényhatóságában. (Élénk helyeslés •jobbfelől.) Mert azokban a törvényhatóságokban hiába fogunk bármily szervezettel, bármily intézkedéssel, bármily lelkes proj->agandával arra igyekezni, hogy ezek magyarbarátok maradjanak, hogy ezek a nemzethez hűek legyenek, (ügy van! ügy van! 'jobbfelől.) Nem, t. ház, ennek a 36 megyének nemcsak közigazgatását, nemcsak tisztikarát, hanem egész lakosságát elvesztettük akkor egyszersmindenkorra, örökre, soha nem pótolliatóan. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) Nem akarok itt hosszú akadémiai fejtegetésekbe bocsátkozni aziránt, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a mi közigazgatásunknak melyek a hibái. De hiszen tudjuk, t. ház, hogy végeredményben ma a közigazgatási rendszer olyan, hogy az a tisztviselő, akiben az erkölcsi bátorságnak és ellenállóképességnek egy különös mértéke nincs meg, függ olyan egyénektől, akiknek ügyeiben ő Ítélkezni kénytelen. Tudjuk, hogy a közigazgatási tisztviselők rekrutálásának mai rendszere még a tisztviselőnek sem biztosit egész nyugodt, el nem veszthető ekszisztencziát. Tudjuk, hogy a közigazgatás mai rendszere mellett a központi és a helyi közigazgatás közt kellő összefüggés és összhang nem jöhet létre. S tudjuk, hogy a mai rendszer mellett igazi önkormányzat nem lehet azért, mert mig a törvényhatóságok választási és politikai kérdésekkel lesznek elfoglalva, addig az igazi, a szó szoros értelmében vett önkormányzati kérdések felé nem fordulhatnak. De nem lehet azért sem, mert mig a hatáskörök, az állam és az önkormányzati hatáskör, minden rendszer nélkül össze vannak keverve, addig lehetetlen, hogy a vármegyéket önkormányzati hatáskörükben teljesen szabadjukra, minden felügyelet és ellenőrzés nélkül hagyjuk. De ha tudjuk, hogy közigazgatásunknak ilyen hibái vannak s ha azon törjük fejünket, hogy a lövészárokból hazatérő népünket mivel jutalmazzuk — hát kérdem : nem érdemli meg az a nép, bogy jó közigazgatása legyen ? (ügy van! ügy van ! jobbfelől.) Nem közelebb áll szivéhez és érdekéhez, hogy neki jó utakat építsünk ? Hogy az a szolgabíró ne függjön nálánál hatalmasabb egyéntől ? Hogy az az önkormányzat valóban a vármegyének s vele együtt annak a parasztnak gazdasági érdekeit istápolja 1 (Helyeslés jobbról.) Ha önök jutalmazni akarják a hazatérő hősöket, hát ime, én ajánlok egy jutalmat : a közigazgatás megjavítását s tessék megkérdezni minden kint küzdő embertől: mit kivan inkább s nem ezerszer nagyobb örömmel fogja-e venni s nem ezerszer nagyobb fontossága van-e ránézve ennek, mint hogyha bizonyos eddig ki nem elégült ambicziók fognak majd kielégíttetni a politika terén és mint hogyha egynéhány százezernél több magyar ember fog szavazhatni igen sokszor olyan kérdések felett, amelynek horderejét saját bevallása szerint sem képes megítélni ? Es t. ház, ha már egyszer hozzányúlunk ehhez a közigazgatáshoz, hát bocsánatot kérek: miért kezdjük a ministeriumoknál ? Ha a kormánynak az a felfogása, hogy ez a mai idő nem alkalmas arra, hogy közigazgatási reformokat alkossunk : hát nem közigazgatási reform az, ha öt uj ministeriumot akarunk felállítani? (ügy