Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

156 730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. irányok, épen a jrillanatnyi hangulatokra támaszkodó politikai irányok kezébe, (Ugy van! a jobboldalon.) Mert t. ház, tessék eljönni egy nemzetiségi vidékre. Ezt hozom fel pékiának, mert ez áll a magyar szívhez legközelebb. Kik szavaznak velünk magyarokkal? Az a bizonyos nyugodtabb, megfontoltabb, az a bizonyos józan logikájára hallgató polgárság, mely épen azért, mert nyugodt és józan logikájánál fogva tart velünk, valóban nem lesz rábírható, hogy néhány hét vagy hónap alatt munkával, fáradsággal az irniolvasni tudás eszközét a választójog megszerzése ezéljából magáévá tegye. De igenis azok a körök, azok a néprétegek, amelyeket fanatizálni lehet, akik épen belső szenvedélyük, fanatizmusuk folytán fognak e nemzetiségi vidékeken a magyar állameszme ellen fordulni, ezek a maguk fanatizmusában, a maguk szenvedélyében, elvakultságukban könnyen lesznek odavihetők, hogy egy-egy kurzuson az írni-olvasni tudás kincsét megszerezzék és ezáltal választókká legyenek. És azért az a választójog Magyarországon, de mindenütt világon, amely egyszerűen az írniolvasni tudás kritériumát teszi a választójogosultság megszerzésének alaj>feltételévé, mindig a szélsőséges irányoknak, a pillanatnyi hangulatra építkező politikának, mindig a nemzetiségeknek és a nemzet egysége ellen való tendencziának fog szolgálatot tenni, azok ezéljaira lesz kihasználhaló. (TJgy van! a jobboldalon.) Ezeket szerettem volna itt általában elmondani az 1913: XIV. t.-cz. és az igen t. kormány ismeretes választójogi programmja közötti különbségről, azokra a veszedelmekre vonatkozólag, amelyekkel a mi nézetünk szerint a választójognak a kiterjesztése járna. Az ellenpárt részéről és a radikális sajtó részéről bizonyos oly panaczeákat ajánlanak, oly orvosszereket, amelyek az általános választójog nemzetiségi szempontból való veszedelmeit egyensúlyozni tudják. De őszintén megvallva, ezek közt egyetlea-egyet sem találtam, amely nem lenne egyéb, mint egy-egy talán mégis nem egészen nyugodt lelkiismeretnek megnyugtatására szánt valótlanság. (TJgy van! a jobboldalon.) Azt mondják, hogy a választójog radikális kiterjesztésének nemzetiségi veszedelmét egyensúlyozhatjuk a kerületek beosztásával. Hogyan méltóztatik ezt elképzelni ? Mert ha eltekintünk attól a fantasztikus gondolattól, hogy srafirozás szerint hosszura vagy a körök szektorai szerint osztjuk be az országot, hogy Turóczszentmárton együtt szavazzon Kalocsával, vagy Debreczen Eogarassal, valóban nem tudom átlátni, hogyan tudjunk teremteni oly kerületeket, oly vidékeken, ahol a nemzetiségek kompakt tömegekben laknak, amelyekben magyar többség jöhessen létre. Viszont, ha egyszerűen nagy kerületeket akarunk csinálni, sok választót számláló kerületeket a nemzetiségi vidékeken és kis kerületeket a magyar vidékeken, lehetséges, hogy pillanatnyilag talán tudunk eredményt elérni, de abból a szempontból, amit a kormány programmjának vall, hogy a kedélyeket meg akarjuk nyugtatni, ebből a szempontból nem érünk el semmit a világon. (TJgy van! a jobboldalon.) Ebből a szempontból csak azt érjük el, hogy az izgatást, amely most a választójog terén folyik, át fogjuk tolni egy másik térre, a kerületek beosztásának terére. (TJgy van! a jobboldalon.) E módszerrel történtek kísérletek. Hisz Ausztriában, ha jól emlékszem, a legnagyobb kerületek közel 60.000, a legkisebb kerületek 1200 választót számlálnak. Sikerült-e ezzel egyrészt megnyugtatni Ausztriában a kedélyeket? de másrészt sikerült-e Ausztriában elhárítani a nemzetiségi izgatás veszélyét és sikerült-e abban a tartományban, amelynek kedvéért ez a beosztás történt, sikerült-e Gralieziában csak egyetlenegy lépéssel közelebb hozni a rutén kérdést a megoldáshoz? Nem! A mesterkélt beosztással az az eredmény, hogy e parlamentben egy nemzetiségi kisebbség és pedig nagy ós erős kisebbség létre ne jöjjön, el nem érhető. Ellenben egy uj gyuanyagot, uj izgató eszközöket adunk a nemzetiségek kezébe és a külföldi közvélemény kezébe, amely, sajnos, ellenséges czélzattal, de ujabban mind erősebben igyekszik a mi nemzetiségi dolgainkba és viszonyainkba beleavatkozni. (TJgy van! a jobboldalon.) Ugyancsak a választókerületek beosztásának mikéntjére vonatkozólag felmerült az a terv, hogy ugy oszszuk be a kerületeket, hogy egyegy kerület körülbelül egyenlő mennyiségű egyenes állami adót fizessen. Ezzel megint csak odajutunk, hogy különböző nagyságú kerületek lesznek, de sokkal veszedelmesebb és sokkal kevésbbó megindokolható lépést teszünk. Behozunk egy vagyoni czenzust plutokratikus irányban. Behozzuk ezt a vagyoni czenzust; annak összes átkai és bajai fognak érvényesülni és, ismétlem, megint nem érünk czélt a kedélyek megnyugtatása tekintetében, ujabb gyuanyagot dobunk az izgatásnak, még pedig olyat, amely talán sokkal jogosultabb, mint a mai izgatás, behozzuk a plutokratizmus elleni izgatás anyagát. (Ugy van ! a jobboldalon.) Egy további tanácsot hallottam nemcsak emlegetni, de komoly oldalról is majdnem programmképen előadni, ez a passzív választójog kérdése. Ezt is panaczeaképen állítják oda, hogy az általános választójog veszedelmével szemben a passzív választójog szigorúbb korlátozásával lesz módunkban védekezni és az állam nemzeti egységét megőrizni. T. ház! Én azt nem birom elképzelni, hogy akár egy magas vagyoni czenzus megállapításával, akár pedig egy magas szellemi czenzus behozatalával mi elérhetnők azt, hogy az izgatás tendencziájával és az izgatás eszközeivel bizo-