Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

730. országos ülés 1917 ur egyszer azt fogja hallani, hogy meghátráltam az ellenség elől . . . (Nagy zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek. Ha a képviselő urak nem zavarták volna, a képviselő tir már valószínűleg régen befejezte volna felszólalását. (Nagy zaj.) Nagy Vincze képviselő urat kérem, legyen szives csendben maradni. Szász Pál: Ha azt fogja hallani Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur, hogy meghátráltam az ellenség előtt, akkor jöjjön, tanítson ki engem. De azzal tisztában voltam, hogy Vázsonyi Vilmos, most már igazságügyminister ur sohasem fogja honorálni, hogy valaki a fronton teljesítette kötelességét. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Pongrácz János (közbeszól). Elnök: Gróf Pongrácz János képviselő urat rendreutasítom. Kérem Haller István képviselő urat, maradjon csendben. Kérem Bródy Ernő képviselő urat. Haller képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Eitner Zsigmond: Mi nem kereskedünk lovakkal, mint gróf Pongrácz! Elnök: Eitner képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj.) Eitner képviselő urat másodszor is rendreutasítom. Szász Pál: Azt nem is várom, hogy Vázsonyi Vilmos magyar igazságügyminister ur fogja honorálni azokat a szolgálatokat, amelyeket becsületes kötelességgel a fronton teljesít valaki. Erre én nem reflektálok. (Felkiáltások balfelöl: Éljen Yázsonyi! Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Ki következik szólásra? Szepesházy Imre jegyző: Molnár János! Molnár János: T. ház! Van szerencsém a néppárt nevében is kijelenteni, hogy az indemnitást elfogadom, természetesen nem a négy-, hanem a hathavit. Emiatt azonban felesleges lett volna felszólalnom, mert hiszen ez magától értetődő dolog. Felszólalásomnak más a tárgya ós az oka. (Halljuk! Halljuk/ a baloldalon.) A túloldalról többen megtámadták ugyanis ezt az oldalt és csodálkozásuknak, megütközésüknek adtak kifejezést, hogy milyen heterogén elem az ellenzék, mégis támogatja a t. kormányelnök urat. Mondhatom, minthogy ebben a megtámadtatásban a néppárt is részesült, épen Pál Alfréd ur részéről, nem akartam felszólalni. Miután azonban látom, hogy a többi párt is mind felszólalt ez ellen a vád ellen, én is bátor vagyok néhány szóval felelni erre. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Pál Alfréd t. képviselő ur csodálkozását fejezte ki azon és kérdezte is, hogy hogyan lehetséges az, hogy a néppárt is támogatja a t. ministerelnök urat? Azt mondta, hogy a néppárt a revízió alapján szervezkedett és annak az alapján áll is. Teljesen igaza van. Azt is mondotta a t. képviselő ur, hogy a t. ministerKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. június 26-án, kedden. 153 elnök ur az ő programmbeszédjében egy szót sem szólt a revízióról. Ebben is igaza van. Azonban kérdem a t. képviselő úrtól, hogy hát az önök kormánya szólt-e nekünk a revízióról valamikor valamit? (Derültség.) Falcione Árpád: iSíem is támogatták! (Zaj.) Molnár János: A két kormány tehát quitt egymással és én is a t. képviselő úrral, mert azt neki is el kell ismernie, hogy a volt kormány mitsem szólt a revízióról, hogy tehát nekem szintén igazam van. Van azonban egy roppant különbség a volt kormány és a jelen kormány között. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Az a roppant különbség pedig a néppárt szempontjából a következő. A t. volt kormány programmjában nem egy, de számos pont volt olyan, amely ellen mi szakadatlanul küzdöttünk ós az a volt kormány a mi óhajainkból, törekvéseinkből úgyszólván egyetlen egyet sem valósított meg. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ezzel szemben a mélyen t. uj kormányelnök ur programmbeszédében egész sorát említette azoknak a kívánságoknak és törekvéseknek, amelyek megvalósításáért mi folytonosan harczoltunk. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Azt hiszem tehát, hogy a józan okosság diktálja nekünk, hogy inkább ezt a kormányt támogassuk, amelytől sokat várhatunk, mintsem azt a kormányt, amely nekünk soha semmit sem adott, hanem ellenkezőleg, minket csak folytonosan üldözött. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ezt akartam csak elmondani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ki a következő szónok? Almásy László jegyző: Kakovszky Iván! Rakovszky Iván: T. ház! Tekintettel arra, hogy az anyag, amelyet előadni bátor vagyok, hosszabb időt vesz igénybe, tekintettel továbbá az idő előrehaladott voltára, (Élénk felkiáltások a baloldalon: Csak halljuk!) kérem a t. házat, hogy beszédemet az ebédszünet után mondhassam el. (Zaj. Felkiáltások a baloldalon : Nem lehet!) Elnök: Az nem engedhető meg. A ház ugy határozott, hogy üléseinek első szakasza délután két óráig tart. Amennyiben addig a képviselő ur nem fejezné be beszédét, jogában áll beszédét megszakítván azt az ebédszünet után folytatni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Rakovszky Iván : Ilyenformán méltóztassanak megengedni, hogy bejelentsem a t. háznak, hogy én az előttünk fekvő törvényjavaslatot legnagyobb sajnálatomra el nem fogadhatom és azt az ország érdekére való tekintetből csupán megszavazom. Nem fogadom el azért, mert a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, megszavazom azért négy hónapra, mert nézetem szerint a képviselőház minden pártjának kötelessége, hogy most, háborús időben bármely kormánynak, a kor20