Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-730
154 730, országos ülés 1917 június 26-án, kedden. mányzat vitelére szükséges eszközöket rendelkezésére bocsássa. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) T. ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy a kormánynyal szemben való bizalmatlanságomat megindokoljam. Ezek az indokok két csoportra oszthatók. Egy részük vonatkozik arra, hogy az én igénytelen nézetem szerint a mai kormány sem összeállításának mikéntjében, sem összetételében nem alkalmas arra, hogy épen a mai nehéz időkben az ország ügyeit sikerrel vezesse és képviselje. Az indokok másik része pedig vonatkozik a kormány által a képviselőházban előadott programmra. Ami az első kérdést illeti, őszintén megmondom, hogy a kormány kinevezése előtti időkből származó őszinte tisztelettel viseltettem a ministerelnök ur személye iránt, viseltettem vele szemben egy talán egyoldalú ragaszkodással is és épen ezért megfejtett, vagy szabad talán ezt a kifejezést használnom : megdöbbentett az a mód, amiként ő kormányát megalakította. Mert hiszen a kormányok megalakításának módja rendes körülmények között az, hogy a kormány megalakításával megbízott ministerelnök maga köré gyűjti, kiválasztja azokat az egyéneket, akiket ő politikai meggyőződésük, tudásuk, szaktekintélyük után ministerekül alkalmasnak tart, ezekből az egyénekből megalakítja a kormányt és azután kérdezi meg az őt támogató pártokat : ime, itt vagyunk mi, az uj kormány, támogatni fogtok-e, igen vagy nem ? A jelen esetben a kormány megalakítása fordított sorrendben történt. Az igen t. ministerelnök ur tárgyalásokba bocsátkozott a pártokkal ós a pártok által jelölt egyéneket fogadta el, vagy nem fogadta el a maga kormánya tagjaiul, de mindenesetre a pártok utján és nem a saját lelkiismeretes és belső meggyőződése szerint választotta ki a különböző tárczák betöltésére legalkalmasabb egyéneket. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) T. képviselőház ! A kormány programmjában benne áll, hogy a kormány küzdeni fog a lánczkereskedelem ellen és ime, már a kabinet összeállításánál is a lánczkereskedelem egyik esetével állunk szemben. (Derültség a jobboldalon.) A ministerelnök ur szétosztotta a tárczákat a pártok között, a pártok tovább adták saját tagjaiknak. De ennek a lánczkereskedefemnek az árát az ország fizeti meg. (Igaz ! Ügy van ! a jobboldalon.) elsősorban a felállítandó uj ministeriumok költségében. Ez csak a mikéntje a kabinet összeállításának, ez csak egy eljárási mód, amely ellen nem lehetne kifogást tenni akkor, ha utóvégre ezzel az eljárással a kormány általunk is elismert valóban sikeres módon lenne összeállítva. De megvallom őszintén, nagyon félek tőle, hogy ez a kormány, ugy amint megalakult és amint most az ország ügyeit vezeti, az országra nézve nagy veszteségeknek, az országnak leginkább külpolitikai és nemzetközi kérdéseiben hátrányoknak; veszteségeknek, az ország érdekei megvédelmezésében bizonyos-hiányosságnak kútforrása lesz. (Ugy van! jobbfélől.) T. ház, én nem akarom a ministerium igen tisztelt tagjait személyükben sérteni ; nem az ő képességeiket, nem az ő hazafiságukat, nem az ő czéltudatos munkaképességüket vonom kétségbe, de magam előtt látom a legközelebbi jövendőben megoldandó kérdések egész nagy tömegét. Hiszen az Ausztriával való kiegyezés kérdésében is uj tárgyalások fognak következni; itt van az egész német kiegyezés komplekszuma ; itt van a lengyel kérdés megoldása ; itt következik, reméljük, minél közelebbi jövendőben, a béketárgyalások lefolytatása ; mindezek olyan kérdések, amelyek a zöld asztalnál különböző államok képviselőinek tanácskozása utján intéztetnek el, és, bocsánatot kérek, ezekhez a tanácskozásokhoz, az ezekben való igazán sikeres közreműködéshez hiányzik a kormány tagjaiban majdnem kivétel nélkül két fontod tulajdonság : a routine és az országos vagy európai tekintély. (Ugy van! Ugy van! jobbfélől.) Rakovszky István : Ök az Européerek ! Rakovszky Iván : Hiszen a kormány tagjai közül egyedül a közoktatásügyi minister ur az, aki tárczája ügyeit már hosszabb ideig ellátta és épen ő az, akinek ezekben a tárgyalásokban valóban a legkevesebb szerep jut. És képzeljük el magunkat egy ilyen tanácskozó testület tagjául. Hiszen én mint fiatalember legkevésbbé sem kifogásolhatom valakiben a routine hiányát, de épen mint fiatalember vagyok kénytelen elismerni azt, hogy igenis eddigi rövid pályafutásomon is lépten-nyomon ott, ahol velem szemben routinirozottabb, tapasztaltabb, gyakorlottabb emberek állottak, ennek a routine-nak és tapasztalatnak a hiányát és a routine és tapasztalat fölényét másokban mindig kénytelen voltam érezni. (Igaz! Ugy van ! jobbfélől.) És ha némi pszichológiával képzeljük magunkat egy ilyen tárgyalás résztvevői közé : kétségtelen, hogy ha olyan egyén képvisel velem szemben egy álláspontot, akinek megvan ebben a kérdésben a maga országos vagy európai szaktekintélye, mindig sokkal nehezebben fogjuk megtalálni azokat az érveket, amelyekkel a mi álláspontunkat egy ilyen nagy tekintélylyel szemben képviselni tudjuk. Mindenki bizonyos fokú elfogultsággal viseltetik a nálánál nagyobb szaktekintélyekkel szemben és mindig hátrányban lesz az ország akkor, ha ily nagy tanácskozásnál, ily fontos, ily életbevágó kérdések megoldásánál az országot olyas valaki képviseli, akinek megfelelő tekintélye, megfelelő személyi súlya nincs. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfélől.) És, t. ház, akkor, midőn kénytelenek vagyunk elismerni, hogy egészen a közel múltig ezekben a tárgyalásokban igenis oly kormány képviselte az országot, amelynek elsősorban feje nemcsak országos, de európai tekintélylyel és sulylyal bír, (ügy van! Ugy van ! jobbfélől.) akkor tagadhatatlan, hogy még ha egyéb téren sehol, akkor ezen az egy téren a kormányváltozás mindenesetre az ország hátrányára van. (Ugy van! ügy van! jobbfélől.)
