Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. 147 jávai, sem pedig az uj választások elrendelésének programmjával, hanem igenis jött azzal a programmal, hogy letörte a megyék önkormányzatát; (ügy van ! balfelól.) királyi biztosokat és kormánybiztosokat rendelt ki, (ügy van ! ügy van ! balfelól.) szétrebbentette fegyveres erővel a parlamentet, .a választójog lobogóját pedig . bitorolta. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T, ház, be fogom bizonyítani, hogy a választói jogra vonatkozó ez az állitásom igaz, hogy a választójog lobogóját bitorolta. (Halljuk/ Halljuk/) Mert a választói jog története nem Kristóffy József belügyminister úrtól datálódik, (ügy van! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon) mert a régi függetlenségi párt, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbahldahn.) amely 1867-ben megalakult, nemcsak közjogi, hanem demokratikus irányban is radikális volt és sohasem kívánok hazámnak becsületesebb demokrata politikusokat, mint azokat, akik a függetlenségi pártot alapították. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A választójogi programm alkotórésze volt a függetlenségi programmnak és a ki emlékezik Kossuth Lajosnak arra a levelére, amelyet Schwarz Gyulához intézett, aki egykor itt a házban egymagában szerepelt, mint demokrata képviselő, az tudja, hogy Kossuth Lajos az általános választójogot propagálta, amelyet ő akkor az elemi népiskolai képzettséghez kívánt fűzni, és annyira egybeforrottnak tekintette a függetlenségi pártot a demokrata iránynyal, hogy azt a jánlotta a függetlenségi pártnak, hogy a »nemzeti demokrata párt« czimet vegye fel a »szélsőbal« czim helyett és a függetlenségi párt, t. ház, egész pályafutásán véges-végig a választójogi programmot sohasem ejtette el. (ügy van ! ügy van ! a szélsőhaloldalon.) És akik itt számítanak arra, hogy az emberek emlékezőtehetsége fogyatékos, azok nagyon csalódnak. Emlékezzünk mi is a régiekről és emlékezzünk arra, hogy mikor ebben a házban a házszabályrevíziónak kérdése előtérbe lépett, akkor nyomban az a felfogás érvényesült az ellenzék táborában, hogy szoros kapcsolat van a házszabályrevizió és a választójog terjedelme közt. (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kifejtettük akkor itt sokan egyértelműen, hogy egy demokratikus választói jog mellett igenis helye van a házszabályrevíziónak, mert ha nincs kétség aziránt, hogy az a képviselőház, amely tanácskozik, a nemzet igazi többségét képviseli, (ügy van ! ügy van ! balfelől.) akkor bün a többségi akarat érvényesülésének megakadályozása, de mindaddig, amig a népnek csak egy elenyésző rétege van képviselve a képviselőházban, az a többség sohasem mondhatja magáról azt, hogy ő a nemzet egészét vagy a nemzet többségét képviseli. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) Ez volt a mi álláspontunk. És ezen álláspontnak kifejezésére méltóztatnak emlékezni : elhunyt képviselőtársunk, Krasznay Ferencz a függetlenségi és 48-as párt megbízásából a választójog reformjára irányuló határozati javaslatot adott be, amely mintegy a megegyezésnek alapja lett volna arra nézve, hogy amily mértékben terjesztetik ki a választói jog, oly mértékben járulunk hozzá a házszabályre vízióhoz. És akkor egy ankét is volt az akkori igen tisztelt ministereJnök urnak, gróf Tisza Istvánnak vezetése alatt, csakhogy ez az ankét eredménytelenül végződött, mert jött azután a házszabály-puccs és véget ért a választójogra vonatkozó minden egyezkedés. Az igen tisztelt volt ministerelnök ur azonban, aki a darabontoktól kívánja leszármaztatni az általános választói j ogot, nagyon rosszul emlékszik. Mert mi abba a választási harczba az általános választói jog programmjával mentünk bele (ügy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ott van pl. a nagyváradi népgyűlés, amelyen gróf Apponyi Albert, boldogult Eötvös Károly, Barabás Béla és az én szerény személyem vettünk részt; az ott elfogadott határozati javaslatunk a házszabályrevizió elleni tiltakozás mellett az általános választói jogot követeli. És ez a követelés vonult végig egész választási harczunkon 1905-ben és azt merem állítani, hogy az általános választói jog először győzött 1905-ben, mert a választójogból kitagadottaknak, a választójogon kiviil lévő népnek szeretete, lelkesedése és ragaszkodása szerezte meg nekünk a többséget. (Igaz! ügy van! Taps a baloldalon.) Midőn tehát Kristóffy József ur az általános választójog hevenyészett tervezetével lépett elő, még pedig azért, hogy egy végzetes ösvényre szorítsa a demokrácziát, ahol annak csak pusztulás lehet a vége, mondom, azért, hogy az alkotmányosság ösvényéről leszorítsa és a nemzeti ösvényről leszorítsa a demokrácziát, akkor bitorolta az általános választójog lobogóját, (ügy van! a baloldalon.) Az a mi lobogónk volt, akik már előbb hirdettük azt a tant, hogy az alkotmányosságtól és a nemzeti iránytól elválasztott demokrácziának csak pusztulás lehet a vége. (ügy van! a baloldalon.) Akik itt folytonosan demagógiáról beszélnek, azok leg3^enek kegyesek visszaemlékezni. Nagyon fájó érzés volt a számomra, de igenis megállottam az utczával szemben és azokkal szemben, akik hozzám politikailag legközelebb állnak, épen a darabont korszakban megállottam annak daczára, hogy koczkára volt téve egész éltem, épen azért, mert az alkotmánytól és a nemzeti iránytól elválasztott demokráczia ösvényén nem akartam haladni. (Igaz! ügy van! taps a baloldalon.) T. ház ! Számítanak mindig az emberek rövid emlékező tehetségére. Gr. Tisza István : Igaz ! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: Anynyira igaz, hogy saját kormányuk alatt, amikor ismét az a nézetem volt, hogy az úgynevezett rezoluczió mellett ki kell tartani és ugyancsak a velem legrokonabb pártnak, amelynek támadásai mindig legjobban fájtak, támadásait kellett kitartanom, én megállottam a rezoluczió mellett, amikor belőttek az ablakomon és kövekkel dobáltak, 19*