Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-730
148 730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. önök pedig a rezolucziót föladták, (ügy van ! Taps a haloldalon.) Beck Lajos: Csak hogy a hatalmat megtarthassák. Jakabfly Elemér: Mit mondott akkor Batthyányról ? Egry Béla: Kész fizetés is volt akkor. Vázsonyi Vilmos ígazságügyminister: Bátorkodtam bebizonyítani, hogy a darabontok nem voltak Magyarországon a demokráezia zászlóbontói. Krístóffy József volt belügyminister ur pedig, amikor itt a házban — és nem szégyenlek a multamból semmit — amikor itt a házban megtámadtattam és nemzeti érzésem miatt gyanúsítottak, Kristófíy József ur felszólalt a jobboldali padokról és a demokratikus választójog kiterjesztése ellen foglalt állást. (Mozgás.) Az én beszédem pedig, amely az utolsó, nyilvános beszéd volt a házszabálypuccs előtt, 1904 november 17-én, az általános választójognak volt szentelve végesvégig. Bocsánatot kérek, ily előzmények után ne fitogtassák nekünk itt és ne akarják elhitetni a világgal, hogy a darabontok voltak azok, akik Magyarországon először hirdették a demokráezia igéjét, amikor a függetlenségi párton és egyéb pártokon hányan éltek, akik egész életüket az általános választójognak és a demokráezia szolgálatának szentelték, (ügy van! a baloldalon.) Mennyire nem valóság az, hogy a darabontokra azért haragudtunk, mert választójogot kínáltak, — amit hiába kínáltak, mert nem volt erejük a megvalósítására és csak politikai szemfényvesztés volt, hogy az általános választójogot zászlójukra írták — ennek bizonysága Budapest törvényhatósági bizottságának közgyűlése a darabont korszak alatt, amikor ép oly egyértelmüleg foglalt állást az általános választójog mellett, miként egyértelmüleg foglalt állást amellett nemcsak most, legutóbb, de a munkapárti uralom alatt is kétszer, 1912 márczius 27-én és június 19-én. Ezzel kapcsolatban — valóban a tévedésre nem használok olyan kifejezést, mint a volt ministerelnök ur — ezzel kapcsolatban vagyok bátor figyelmeztetni, hogy az »Igazmondó«-ban megjelent czikkében foglalt az az állítás, hogy a törvényhatósági bizottságban 93-an voltak jelen a bizottság 400 tagja közül, épen annyira megfelel a valóságnak, mint az az állítás, amely 50-—60 százalékosnak mondotta a reformot, amelyről a számok világánál bebizonyítottam, hogy csak 28 százalék, a vármegyékben 20 százalék. Rakovszky István : Kis tévedés. (Mozgás.) Vázsonyi Vilmos ígazságügyminister: Itt van kezem közt a nyomtatott jegyzőkönyv, amely mutatja, hogy nem 93 ember, hanem 147 emberből állott a közgyűlés és merem állitani, minthogy a határozat egyhangú volt és 10 perczig tartott a közgyűlés, hogy soha ily alkalmakkor több ember jelen nem volt, de ha a volt ministerelnök urat boldoggá teszi az a tudat, hogy ez ugy volt, habár felolvastam az adatokat, ez ellen a boldogító hite eUen kifogást nem tehetek, amint nem tehetek kifogást azon kiváló statisztikája ellen sem, hogy a választójogi nagygyűlést javarészt asszonyok és suhanezok képezték. (Mozgás a haloldalon.) Ha ez a hite boldogitja őt, pillanatig sem kívánom ebben megzavarni. (Mozgás a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Ezeknél az apróságoknál, amelyekre semmi súlyt nem helyezek, ezeknél az apróságoknál sokkal fontosabb, hogy a t. volt ministerelnök ur az ipari munkások választójoga tekintetében mily jelentékeny előhaladást tett a háború alatt, és itt a különbékének gondolatával foglalkozott már akkor, amikor még ministerelnök volt és e különbéke gondolatát fejlesztetteitovább most, tegnapi beszédében. E különbéke propagálásában igen sajátszerű álláspontra jutott. Ö, aki 1913-ban nemzeti érdeknek tekintette, hogy mindenki ugyanazon munkanemben maradjon, ő, aki még 1913-ban részben az írásolvasáshoz, részben a hat elemi iskolához kötötte az ipari munkások választójogát, ezen előbb említett kellék mellett, tehát lehetetlenné tette a hivatalból való összeírását a választóknak, most arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ipari szakmunkásokból egy választójogi arisztokrácziát kivan a népesség többi rétegének rovására kifejleszteni. (Mozgás.) Bátor voltam ezt bebizonyítani. (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Ismét az Igazmondóban foglalt beszédre hivatkozom, amelyet különben megismételt tegnap is. A korhatár leszállítását propagálta, ha jól tudom a 27 évre, kizárólag ipari szakmunkások javára. Folytonosan arról beszélnek, hogy atheistálat akarunk bevinni a parlamentbe, nem a jó magyar népet akarjuk bevinni a parlamentbe, kozmopolitikát és atheistákat és erre a vallásos alapon, nemzeti alapon álló igen tisztelt volt ministerelnök ur konstruál magának egy választójogi tervezetet olyképen, hogy különbékét kell kötni a szoczialistákkal. Azt mondja, a 30 éves korhatárnak általános leszállítását súlyos veszedelemnek tartaná, de bizonyos statisztikai átlagszámítások alapján, amelyek azt mutatják, hogy a munkásokra ennyi meg annyi esik a 24—30 év közöttiekből, a többiekre pedig emennyi, kizárólag ezen ipari szakmunkások javára leszállítaná a korhatárt 27-re. (Felkiáltások jóbbjelől: Igaza van! Felkiáltások balfelől: És a többi ?) Huszár Károly (sárvári) : Elárulja a falu népét! (Zaj.) Elnök: Huszár Károly sárvári képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Vázsonyi Vilmos ígazságügyminister: Mit jelent ez elsősorban ? Ez azt jelenti, hogy a földmi ves csak 30 éves korban lesz érett választóvá, az ipari szakmunkás pedig 27 éves korában; a kereskedő, az iparos csak 30 éves korában érik meg, az alkalmazottja, az már 27 éves korában. (Élénk derültség és taps balfelől.) Ez a polgári társadalomnak oly gyönyörű honorálása, ez a, magyarságnak, a trikolornak oly hallatlan győzelme, hogy kiváltságos korhatár szerinti választójogot
