Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

Í4á fSŐ, országos ülés Í917 június 26-án, kedden. nek az az aggodalom, hogy minden további lépés a magyar államnak magyar nemzeti jellegét s az erre hivatott és érdemes magyar érzelmű értelmiségnek vezető szerepét veszélyeztetné, (Ugy van! Ügy van ! jobbfelől.) Azok táborában, akik az általános, egyenlő, községenkinti, titkos, sőt a nőkre is kiterjedő választójogot hangosan követelik most a világháború rengésében, de akik majd az egyenlő, majd a titkos, majd az egyik-másik jelzőt variálva zárójelbe teszik, vagy el is hagyják, ott van a városi polgárság egy része, ott van az ipari munkások szervezett tömege, ott van a hangosabb sajtó agitácziója és — ez szomorúan jellemző — ott van az elégedetlenkedő nemzetiségiek mohó jelentkezése. De hol van a nemzetfentartó magyar nép ? (Élénk helyeslés jobbjelól. Felkiáltásokk a bal- és a szélsőbaloldalon : A fronton! Nem arról van szó! Hát a hősök választójoga ? Jogot nem kapnak !) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Deák Béla : Hol van a háború szenvedéseiből legnagyobb részt vállalt magyar közéjsosztály ? (ügy van! ügy van! jobbfelől.) És hol vannak a megelégedett, velünk jóban-rosszban kitartó hű nemzetiségek ? (Ugy van ! TJgy van ! jobbfelől.) Hol van a hazafias papság és értelmiség meg nem ingó tábora ? (Ugy van ! TJgy van ! jobbfelől.) Ezek mind mind a haza szebb jövőjének és biztos fejlődésének megingathatatlan hitével s teljes bizalommal erejükben nem gyenge gátjai lesznek azon áramlatoknak, amelyek ma ostromolják azon védőműveket, melyeken túl mi a magyar nemzet és trón létérdekeit látjuk veszélyeztetve. (TJgy van ! Ugy van ! Helyeslés jobbfelől.) Ezeknek hazafiasán, de határozottan aggodalmaskodó, sőt tiltakozó hangja hangzik felénk most már több mint 40 törvényhatóságnak állásfoglalásából. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől. Zaj balfelöl ; felkiáltások: Mesterségesen gyártják! Főispáni erélylyél!) Barabás Béla : A törvényhatóság nem számit ! Az a felmentettek szavazata. Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Deák Béla: Ez kell, hogy gondolkozóba ejtse mindazokat, akik azt hirdetik, hogy a népesség többsége mögöttük áll. De ez másfelől buzdit és aczéloz minket kitartásra és erőre minden várható küzdelemmel szemben. Mert el vagyunk határozva, s a haza és trón iránt tartozó kötelességünk egyenesen parancsolja azt. hogy ilyen áramlatoknak gátat vessünk. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Az indemnitást megszavazom. ( Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan szólni. (Élénk mozgás. Halljuk ! Halljuk I Felkiáltások a jobboldalon: Mi van a Budapesti Hírlappal ? Budapesti Hirlap !) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Vázsonyi Vilmos igazságügyminister: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Bármilyen csábító volna is a személyemet következetesen érintő támadásokra válaszolni, amelyek egész rendszerből folynak, (Ugy van ! ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldálon. Mozgás jobbfelől.) ezt egyelőre mellőzni akarom. Teljesiteni akarom azon objektív kötelességet, hogy a közvéleményt felvilágosítsam azokkal a megtévesztésre nagyon könnyen alkalmul szolgálható adatokkal és érvelésekkel szemben, amelyek a választójog kérdésében a házban elhangzottak. (Halljuk!) Kellő óvatossággal, ezentúl szószerinti idézetekkel fogok dolgozni. Kezdem tehát azzal, hogy a volt igen t. ministerelnök ur kijelentette 1917 február hó. 8-án, — itt van a naplóban — »egy nagyon messzemenő, nagyon merész reform megalkotása után azt az álláspontot foglalom el, hogy ne menjünk ujabb lépéssel előre addig, amig ezt a reformot az élet próbatüzénél meg nem vizsgáltuk«. Nagyon merész, nagyon messzemenő reformnak mondotta tehát, amit 1913-ban megalkottak. Kezemben van továbbá az Igazmondóban, tehát kétségtelenül igaz (Derültség balfelől.) es hiteles szövegben az a beszéd, amelyet a volt igen t. ministerelnök ur a munkapárt értekezletén tartott, amelyben — a választójog kérdésének alczime — ezt mondja : »Csak nemrégiben volt alkalmam ugyanerről a helyről arra a tényre utalni, hogy a magyar törvényhozás alig 4 esztendővel ezelőtt valósitott meg egy olyan messzemenő, demokratikus választójogi reformot, amelylyel legalább ötven-hatvan százalékkal szaporította a választók számát és tért nyitott egészen uj társadalmi rétegek politikai érvényesülésének.« Nem a kifejezések erejében keresem az erőt. Azért bátor vagyok egyszerűen megállapítani, hogy amidőn az igen t. volt ministerelnök ur egyfelől azt mondotta, hogy igen merész, bátor és nagy reformot csináltak 1913-ban, másfelől azt mondotta, hogy 50—60%-kal szaporították a választók számát, akkor a kezei között lévő és jelenleg már kezeim között lévő statisztikai adatokkal homlokegyenest ellenkező tényt állított. (Ugy van 1 balfelől.) Leszek bátor egyszerűen számokkal operálni, nem fűzök hozzájuk semmit. 50—60%-os merész és bátor reform. Hát a számok a következők : Az egész országban 1914-ben a czenzusos választók száma 1,272.755 volt. Az 1915-16-ra az uj törvény alapján összeirt lista pedig 1,627.136 választót tartalmaz. (Felkiáltások balfelől .'.Hallatlan !) Az egész plusz tehát, az egész országra nézve, e merész és messzemenő reformnál 354.381, mondd és ird : háromszázötvennégyezer háromszáznyolezvanegy választó. (Felkiáltások jobbfelől: Mondd és ird! Felkiáltások balfelől: Halljuk ! Halljuk !) Ebből Budapestre esett 54.259 ; a merész és messzemenő reform tehát az egész ország számára, eltekintve Budapesttől, összesen háromszázezer uj választót hozott. (Ugy van ! balfelől.) S minthogy itt a magyarság szempontját domborították ki folytonosan és ellentétet kerestek a város és a vidék között, nézzük, e reform mennyiben táplálta a vidéki választók számát és, mikor itt folytonosan nemzeti jelszavakat használnak,