Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-730
730. országos ülés 1917 június 26-án, kedden. 141 inaiadíságért feszitették volna keresztre. Akikkel pedig ezt tették, azokat nem nevezték el vértanuknak, (ügy van! baljelől.) Hát vájjon jó lesz-e gróf Tisza Istvánnak ez a czenzusos választójoga nekünk a jövőre, vájjon jó lesz-e ez a röghöz, földhöz, 3 és 5 évhez kötött választói jog. Vájjon baj lesz-e, ha a jövő parlamentjében több érdeklődés nyilvánul meg a társadalmi és gazdasági haladással szemben, ha a nemzeitségi aknamunka helyett idehozzuk a bajokat és megnyitjuk számukra a parlamenti működés biztositó szelepét. (Tetszés baljelól.) Hát, t. uraim, a három éves világháború tanulságai után elhiszik-e az urak, hogy az irredentizmus így és ebben az alakjában megnyilvánulhat-e még ? (Felkiáltások jobbjelől: Bécsben megnyilvánult!) Akadhat-e idegen állam, amely a világháború tapasztalatai után ilyen kérdésekben belügyeinkbe akar avatkozni ? Vájjon nem igaz-e, hogy a mostani, fájdalom, kapitalista irányzat mellett nem a nyelvhatárok, hanem a gazdasági életközösség, az ekszisztenoziális lehetőségek döntik el az együvétartozandóságot 1 Hát vájjon a tiltott befolyások nem kevésbbé érvényesülnek-e a nagy, mint a kisebb tömegeknél ? Megmaradhat-e a nemzet akkor, amikor egy általános vüágáramlattal szemben állunk, a mellett a választói jog mellett, amelyet önök és gróf Tisza István csináltak. Nekem az a meggyőződésem, — és azt hiszem, ez a világtörténetnek és a politikának is a tanulsága — hogy kötelességérzetet mindig csak a jogoknak birtoklása tudott az emberekbe beoltani, (ügy van! ügy van! baljelől.) Vájjon veszedelmesebb-e reánk nézve az emberi öntudatra ébredt orosz nemzet, amely testvért lát az ellenségben is mint a gépfegyverrel hajtott muszka csorda ? önök átaludtak a világháború tanulságait, kis Csipkerózsikák, akik nem számolnak az orosz forradalom eseményeivel sem, akik nem tudják azt, hogy a lefolyt három év alatt mi történt. Azt hiszem, ha választásra kerül a sor, a nemzet nem fogja önöket ebből az álomból felkölteni. Elfogadom az indemnitást. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbálóldalon.) Elnök : T. ház ! Pál Alfréd képviselő ur a házszabályok 209. §-a alapján kéri a ház engedélyét, hogy félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimén röviden felszólalhasson. Gondolom, a ház megadja az engedélyt. (Helyeslés jobbjelől.) Pál Alfréd : T. ház ! Az előttem szóló igen t. képviselő ur jónak látta, hogy egy közbeszólás alkalmából aposztrofáljon. Kötelességemnek tartom ezen közbeszólás rövid magyarázatát itt nyomban megadni. Az igen t. képviselő ur kétféle minőségben lehetett jelen az oláhfalusi kerületben a választásnál. Vagy mint a háznak és az igen t. függetlenségi pártnak egy tagja ; ebben az esetben, — amit nem is birok elképzelni — tekintettel a paktum fennállására, politikai erkölcstelenséget követett el, amit ismétlem, fel sem tételezek róla. Ha pedig nem mint képviselő volt lenn, akkor csak azt képzelhettem, hogy mint ügyvéd járt lenn ; ebben az esetben pedig teljes joggal kérdezhettem, hogy ügyvédi fáradozásai fejében milyen ellenértéket keresett. (Zaj balfelől.) Csuha István : Es mint úriember nemlehetett 1 Elnök : Ki a következő szónok ? Almásy László jegyző: Deák Béla ! Deák Béla: T. képviselőház ! Szerencsésnek vallom magamat, hogy hazánk történelmi jnllanatainak a tegnapi ülésen részese és élő tan uja lehettem. Arra azonban nem vállalkozom, hogy egy gróf Tisza Istvánnak beszédjét méltassam, vagy gróf Apponyi Albert kultuszminister válaszával polemizáljak. Ezt a történetíróra kell bizni, aki meg fogja irni, hogy a tegnapi események voltak alapja és bevezetője a választójog reformja körül megvivandó és az ország létérdekére elhatározó küzdelemnek. Amidőn az eddig elhangzott, tartalmában és színvonalában magasan járó vita keretébe a magam igénytelen felszólalását mégis beiktatni merészkedem, sietek beismerni, hogy mögöttem politikai multat, tapasztalatot, rutint keresni alig lehet, mert időközi választásból nem egy egész esztendeje ideküldött szerény tagja vagyok a magyar országgyűlés képviselőházának. Épen azért csak az ezen idő alatt különben nyitott szemeim előtt lefolyt események szolgálhatnak felszólalásom keretéül, amik mellett belém rögzött politikai meggyőződésem az a nézőpont, amelylyel a t. uj kormány bemutatkozását és programmját talán olyan oldalról, amelyet eddig felszólalt t. képviselőtársaim még alig érintettek, birálat tárgyává akarom tenni. (Halljuk ! Halljuk ! jobbjelől.) Bár az indemnitást pártom kifejezett elvi álláspontjához képest négy hónapra megszavazom, sietek azonnal nyomatékos kifejezést adni annak, hogy az uj kormány iránt mély bizalmatlansággal viseltetem. (Helyeslés jobbjelől.) Egry Béla: Nem is szeretnők, ha bizalommal viseltetnék. Deák Béla: Az uj kormány a maga erőszakolt összetételében, amint azt Jakäbffy Elemér és Pál Alfréd igen t. képviselőtársaim oly széjsen kifejtették, annyi eredendő ellentétet hord a méhében, hogy — merem megjósolni — ezen belső ellentétek összeegyeztetésének kísérletei, az arra való formulák keresése, megfogalmazása, megtalálása és kimagyarázása a kormány tagjainak különben értékes munkakéjDességéből jelentékeny részt fognak igénybe venni. Ezen jóhiszemű jóslásomnak meggyőző erőt adnak a képviselőház szombati ülésén történt események, amikor gróf Batthyány Tivadar és Vázsonyi Vilmos minister urak szükségét érezték annak, hogy a kormányban vállalt szerepük és korábban vallott politikai elveik között rájuk bizonyított éles ellentétet jobb ügyhöz méltó igyekezettel áthidalni próbálkozzanak, (ügy van! ügy van ! jobbjelől.) Hog}^ ez a kísérlet nem sikerült és szerintem a jövőben sem fog sikerülni, az a
