Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-730

142 730. országos ülés 1917 június 2&-án, kedden. tények megmásithatlan változatlanságában leli magyarázatát, (ügy van ! jóbbfelől.) Mindenesetre kár azonban, hogy az országot érdeklő ügyek tárgyalására szánt időnek bár jelentéktelen részét, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jóbb­felől.) az ilyen meddő és a tényeken nem változ­tatható viták veszik igénybe és fogják bizonyára a jövőben is igénybe venni. Ugyanez a törekvés és igyekezet, a belső ellentétek elsimitása, kiegyeztetése adja legközelebb fekvő magyarázatát annak, hogy az uj kormány programmja, eltekintve a régi kormány előre elké­szített javaslatainak és régi terveinek lemásolásá­tól, általánosságban mozog és nem lehet ráfogni azt sem, hogy valami sokat igér. Amit az igen t. ministerelnök ur programm­beszédének élére helyezett és az uj kormány ala­kulásának és létjogosultságának alapjául állított oda, azt fejtegetéseim végén szándékozom birálni. Egyebekben a kormányprogramra sorrendjében óhajtok haladni, hogy kimutassam azt, hogy ami értékes és életrevaló van benne, azt a lelépő kor­mány programmjából vette át. (ügy van! ügy van ! jóbbfelől.) Égry Béla : Hát miért nem csinálták meg ? Deák Béla : Itt van mindjárt a népjóléti intéz­mények egész sorozatának bejelentése, mint tény­leg minden egyéb előtt megoldandó feladat. Ezek­nél maga az igen t. ministerelnök ur legnagyobb részben az eddig tett intézkedések tovább fejlesz­tésének álláspontjára helyezkedett programm­beszédében. Itt vannak a közszolgálati alkalma­zottak helyzetének, fizetésének javitására czélzó kijelentések, amelyeknél az uj kormány első ténye a volt kormány utolsó helyes intézkedésének foga­natosítása és elismerése volt. De egyebekben is a régi kormány által előirt utón halad tovább. Nem találok semmi ujat a többtermelés inaugurálása terén a kormány­programmban olvasható gondolatokban sem és nem találok ujat a ministerelnök ur azon kijelen­téseiben sem, amelyekkel a birtokpolitikának sze­rinte is alapvető, nagy horderejű kérdését megol­dani szándékozik. Hogy ebben uj nincs, méltóz­tassanak megengedni, hogy az igen t. ministerelnök urnak eire vonatkozó szavait idézhessem (olvassa) : »Vitán felül áll, hogy azok, akik megvédték a hazát, kell, hogyha megvannak hozzá egyéb feltételek, könnyen és jutányosán szerezhessenek maguknak egy-egy darab földet vagy házat, melyen élve és családjaikkal együtt dolgozva, legalább némileg kárpótolva legyenek azon rettenetes szenvedése­kért, amelyeket egy irtózatos háború folyamán elviselni kénytelenek voltak. Rajta leszünk, hogy olyanok kezében legyen és maradjon a föld, akik tanúságot tettek a magyar államhoz való törhe­tetlen hűségükről és soha Id nem alvó hazaszere­tetükről. Törvényjavaslatunk biztonságot fognyuj­ta>ni, hogy a háborús konjunktúrában beállott túlnagy eltolódások és bérletkötések nem fognak útjában állani az egészséges eszközökkel keresztül­viendő demokratikus birtokpolitikának. Intézke­déseinknél számítunk a falusi élet bajait jól ismerő és azok orvoslásában oly alapos tevékenységet ki­fejtő szövetkezetek és gazdasági társadalmi egye­sületek közreműködésére, de számítunk pártkü­lönbség nélkül minden hazafias magyar ember támogatására és reméljük, hogy vállvetett munká­val és egységes akarattal elérjük czélunkat a köz­gazdaság egyéb terein is.« A közállapotoknak pénzügyi téren való kon­szolidálására nézve az igen t. ministerelnök ur programmbeszédéből ugyanazok a megállapítások, de aggodalmak is csendülnek Id, mint a volt kor­mány részéről. De ő is ugyanazokon a nyomokon keresi és fogja szerintem megtalálni a megoldás módját is, amelyeket a régi kormány kezdeménye­zett. Hiszen megvan a vagyoni, kereseti, háborús jövedelmi adóval foglalkozó törvényünk. Ezek a törvényhozási intézkedések mutatják az utat, amelyen továbbhaladva, hogy ismét a ministerelnök ur szavait idézzem (olvassa) : »Okosan értelme­zett takarékossággal, munkásságunk lehető meg­feszítésével biztosítsuk állami háztartásunk pénz­ügyi egyensúlyát, a pénz értékének újból való állandósulását és pótoljuk azt, amit a gazdasági javakban a háborúban elvesztettünk.« Merem állítani, hogy a t. kormány meg­szivlelés tárgyává fogja tenni azokat az eszméket, azokat a messze jövőbe tekintő, mélyen szántó gondolatokat, amelyeknek az igen t. pénzügyi bizottsági előadó ur búcsúszavaiban kifejezést adott és ezek helyeslését, elfogadását, megerősí­tését megtaláltam az igen t. pénzügyminister ur tegnapi ekszpozéjában is. Az imminens intézkedések terén sem találok ujat az ország lakosságának közellátása érdekeben bejelentett, sőt részben már életbeléptetett rendel­kezésekben. A 2192. számú kormányrendelet a le­lépett kormány ellenőrzése alatt működő Országos Közélelmezési Hivatal munkája, tehát szintén a régi rezsim öröksége ; épugy a régi rezsim törekvé­seinek átvételét és elismerését találom az igen t. ministerelnök ur programmbeszédének azon kije­lentésében, hogy »a különféle áruközpontok ügy­vitelének és pénzkezelésének ellenőrzése czéljából az ellenőrzésnek szabályozására rendeletet fog ki­bocsátani*. Mindnyájunk élénk emlékezetében van, hogy nemrégen az Országos Közélelmezési Hivatal a Hadi Termény Részvénytársaság ügyvitelének és pénzkezelésének ellenőrzését foganatosította. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) ígéri azután a programra még a lánczkereskedés lehető letörését és a ma improduktív munkaerőknek a nemzeti produktív munka körébe való bevonását, de ennek módját nem akarja, vagy nem tudja megmondani ; épugy az áruuzsora megakadályozására a makszimálást tartja ezidőszerint egyedül czélr a vezető eszköznek és csak, ha ez nem bizonyulna megfelelőnek, igyek­szik más, megfelelőbb, de nem mondja meg, milyen intézkedésekkel, annak elejét venni. Ebből azt kell kiolvasnia minden logikusan gondolkodó embernek, hogy az igen t. kormány a meglévő állapoton nem tud vagy nem akar más módon segíteni, mint a régi

Next

/
Oldalképek
Tartalom