Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

729. országos ülés 19.17 június 25-én, hétfőn. 133 tett lojálisán hozzátenni, hogy ő ezzel a legkisebb mértékben sem akarja kétségbe vonni Pető Sándor i képviselőtársamnak tiszta magyar hazafiságát. En erre csak azt mondom: egészen egyetértek a t. volt ministerelnök úrral, én sem akarom Pető Sándor Magyarországát, de nem akarom Tisza István Magyarországát sem, (Élénk helyeslés balfelöl) nem akarom a magam Magyarországát, nem akarom Andrássynak Magyarországát sem, senkinek Magyarországát nem akarom, csak az egész magyar népnek, az egész magyar nemzetnek Magyarországát. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) Szmrecsányi György: A Grosszok milyen antiszemiták egyszerre! (Derültség bal felől. Zaj jobb felöl.) Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: En — és ezt nem a szójáték, nem a pikantéria, nem az ingerkedés szempontjából, hanem nagyon komolyan mondom — akarom a históriai Magyarország élete folytonosságának fentartását, akarom azt az egységes jellegű Magyarországot, amely Magyarország kiépítésének, megerősödésének szenteltem egész politikai életemet és akarom szentelni mindaddig, amig az Isten engem éltet. (Élénk helyeslés és éljenzés bal felöl.) Az a históriai Magyarország épen azért históriai Magyarország, mert tudott mindig alkalmazkodni az emberiség nagy fejlődési törvényeinek folytonosságához, (ügy van! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) az a históriai Magyarország megszűnnék históriai Magyarország lenni, ha múmiává válnék. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha most gyorsabb, hirtelenebb előrehaladást kell tennünk, mint aminőt rendes viszonyok között . . . (Élénk felkiáltások jobbfelöl: Miért? Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Háború van!) Gr. Pongrácz János: Nem érünk rá háború után megcsinálni? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: . . . ha most gyorsabb, hirtelenebb átalakuláson kell keresztülmennünk, mint aminőt rendes körülmények között én talán javasolnék, annak két oka van. Egyike az urakat illeti a túloldalon, mert más név alatt, de ugyanannak a körnek, ugyanannak a politikai felfogásnak majdnem félszázados uralma alatt egyetlenegy lépés sem történt a népjogoknak a kiterjesztése iránt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Falcione Árpád: A hazátlan bitangok kezdték el! (Zaj.) Takács József: Hát a koaliczió mit csinált ? (Folytonos zaj jobb felöl.) Beck Lajos: Halljuk Nagy Sándort! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: A koaliczióra ebből az egész hosszú időből csak négy esztendő esik . . . Egy hang (jobbfelől) : Csak ? Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: ... és a koaliczió, megvallom, sikertelenül, de törekedett arra, hogy ezeket a mulasztásokat helyrehozza; sikertelenül, de törekedett erre, mert e politikai mulasztás folytán a zsilipek mögött felduzzadtak a vizek, anélkül, hogy valaha arra gondoltak volna, hogy befolyásuk legyen . . . (Zaj jobbfelöl. Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Gyalázat! Nem hallgatják meg.) Zlinszky István : Szégyeljék magukat! (Folytonos zaj.) Eitner Zsigmond: Nem is értik meg, olyan magas önöknek! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: A politikai bírálatot el kell tűrni annak, aki politikai vitában részt akar venni. Ez semmiben sem lépi túl azokat a határokat, amelyeket az objektív nemzeti eszmemérkőzések terén meg kell tartani. Gr. Tisza István: Helyes, helyes. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Minthogy ezt a mulasztást elkövették, hát most hirtelen, egy lépéssel meg kell tenni azt, amit sokkal simábban, sokkal veszélytelenebbül fokozatosan megtehettünk volna . . . (Felkiáltások jobbfelöl: A koaliczió alatt!) Gr. Tisza István: (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: A másik ok pedig az, hogy az egész emberiség három év óta a legrettenetesebb konvulzióban él, mely a világtörténelem óta fajunkat éri. Hát azt hiszik, hogy mikor ennek a háborúnak vége lesz, akkor szépen vissza lehet térni a régi multakra, hogy lehetséges lesz a lakosság felét igenis választójoggal ellátni, a lakosság felének befolyást adni rá és tovább fenntartani olyan állapotot, mint volt régente, a 48 előtti időkben, ami felett ma már szörnyülködünk, hogy az adót nem fizető nemesség szavazta meg a misera plebs contribuens adóját, hogy lehetséges lesz pl. a munkás és munkaadó közti viszonyt szabályozó törvényeket hozni a nélkül, hogy a munkások képviselői ehhez hozzászólnának? (Zajos helyeslés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszik, hogy mindez lehetséges lesz, hogy mindez tűrhető ? Azt hiszik, hogy a világtörténelem, szelleme megengedi azt, hogy az a tömérdek vér, az a tömérdek könny, az a tömérdek halál, az a tömérdek nyomorúság, az a tömérdek szenvedés, amely emberi fajunkra rázúdult, legyen anélkül, hogy ennek ekszpiácziójául, ennek a rettenetes jelenségnek következményéül az emberiség azután jobb állapotban legyen, mint amilyenben előbb volt ? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennek a háborúnak tulajdonképeni hősei a tömegek. Mert tisztelem és becsülöm azt a középosztályt,