Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

126 729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. lasztókra, de ennél a választásnál már szavazati joggal fognak birni az ipari munkások, ennél a választásnál már meglesz számukra adva az élő jog, mert hiszen azt a kérdést, hogy ezt ma sürgősen megcsináljuk, nagyon könnyű megol­dani oly módon, hogy olyan kipótlása vitessék keresztül a választói névjegyzéknek, amelylyel a folyó év végéig a most készülőben lévő név­jegyzék kiegészíttetnék és ezzel az ipari munkás­ság a választásba bevonatnék. Ez a békeajánlat, ez a kompromisszumos ajánlat az, amelyet teszek az igen tisztelt minis­terelnök urnak . . . (Élénk helyeslés a jobb­oldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbal­oldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóz­tassanak csendben maradni. Gr. Tisza István: ... és nagyon kérem, gondolja meg, mielőtt visszautasítaná ezt az ajánlatot, minden oldalról annak következmé­nyeit. Meg vagyok róla győződve, hogy ez az átmeneti megoldás lényegesen könnyebbé fogja tenni a t. kormány helyzetét (TJgy van! jobb­felöl.) a gazdasági rend és a gazdasági munka fentartása körül. A háború jelenlegi helyzeté­ben lényegesen meg fogja könnyíteni sok nehéz gazdasági probléma megoldását, amelynél az ipari munkásság odaadó közreműködésére szük­ség van és amely mellett semmit sem fognak feladni a képviselő urak a maguk elvi állás­pontjából ; ellenkezőleg megnyerik azt, hogyha csakugyan a nemzetre kell apellálni, ennél a nagy mérkőzésnél már az önök javára eshetik a serpenyőbe az ipari munkásoknak megadott szavazati jog. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez az, amit a magam részéről nemcsak le­hetségesnek, de amelyet mindannyiunk elvi ál­láspontjából — ugy az enyémből, mint igaz hitem szerint a képviselő urakéból is — meg­tehetőnek tekintek, azt azonban semmiféle te­kintetben sem tartanám lehetségesnek, hogy ugy csekélységem, mint azok a t. elvbarátaim, akik ebben velem egy meggyőződésben vannak, segédkezet nyújthassunk egy olyan választójogi reform megalkotásához, amely meggyőződésünk szerint rázuditaná erre a szerencsétlen országra a szélső választójogi radikalizmusnak összes ve­szélyeit. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház, ne beszéljünk erről a kérdésről ál­talános jelszavak alapján. (Helyeslés jobb felöl.) Hiszen ha van valahol konkrét kérdés, amelyet csak a konkrét viszonyok alapos ismeretével le­het eldönteni: a választójog kérdése az. Hiszen mindenekelőtt meg kell nézni, hogy micsoda tényezők azok, amelyek ma benne vannak az alkotmány sánczaiban. Meg kell nézni, de na­gyon alaposan- és nagyon gondosan, hogy vala­mely törvényes rendelkezéssel micsoda ujabb tényezők, micsoda ujabb élő erők fognak be­jutni és érvényesülést keresni és ha valahol fon­tos, fontos ez olyan országban, mint a mienk, fontos azért, mert, fájdalom, nem vagyunk etno­gráfiailag egységes nemzet és fontos azért, mert kapcsolatban vagyunk egy másik állammal és mert a mi uralkodónk egyúttal egy másik ál­lam uralkodója. T. képviselőház! Ez a kérdést teljesen mássá teszi minden magyar emberre nézve, aki­nek a jelszavak az éleslátását el nem veszik, teljesen mássá teszik, mint minden francziára, németre vagy angolra nézve. (Ugy van 1 a jobb­oldalon.) Hiszen ránk nézve a szélső radikaliz­mus veszélyeket hord a méhében, amiket azok nem ismernek. (TJgy van! a jobbóldalon.) Hi­szen nálunk a pusztulás, a nemzeti pusztulás biztos útja következik be, amint oly erőforrá­soknak, oly tényezőknek nyújtjuk át a hatal­mat, amelyek megakadályozzák azt az öntuda­tos, következetes, magyar nemzeti nagyhatalmi politikát, (TJgy van! a jobboldalon.) amely a magyar nemzet és király közötti teljes politikai harmóniára felépítve, teljes érdekazonosság alap­ján, egy alapjában békés és védelmi, de a mon­archiának nagyhatalmi állása összes előfeltéte­leivel, a dinasztiának mint nagy világtörténelmi tényezőnek egész nagy hivatásával számoló, elő­relátó, messze a jövőbe néző politikát konzek­vensen, államférfiúi magaslaton tud képviselni. Es ha csinálunk választójogi testületet, amely nem oly képviselőházat küld be, amelyre ily kor­mány támaszkodni tud, akkor nemcsak politikai kárt okoztunk, akkor nemcsak csorbát ejtettünk politikai hatalmán ós presztízsén, hanem az óleterét vágtuk keresztül a nemzetnek, akkor nem következhetik rá más mint pusztulás. Polónyi Dezső: Frázisok! (Zajos ellen­mondás a jobboldalon. Elnök csenget. Mozgás a baloldalon.) Gr. Tisza István : Én nagyon sajnálom Pető képviselő ur türelmetlenségét, de nagyon kérem Pető képviselő urat, méltóztassék azzal a türe­lemmel megajándékozni, amelylyel én őt szíve­sen megajándékozom. De azon, hogy Pető kép­viselő urnak ez nem tetszik, azon nem csodál­kozom; (TJgy van! a jobboldalon,.) azon, hogy Pető képviselő ur az általános szavazatjog mel­lett van, azon nem csodálkozom; Pető képvi­selő ur meg akarja teremteni a Pető képviselő ur Magyarországát, (TJgy van! a jobboldalon.) mi pedig fenn akarjuk tartani a mienket. (Hosz­szantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobbóldalon. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Takács József: Pető, Vázsonyi Magyar­országa ! Itt az igaz szó! Kun Béla: Népuralmat akarunk, nem mun­kapárti uralmat. (Zaj.) Elnök: Kérem Kun Béla képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Gr. Tisza István: Azzá akarjuk tenni Ma­gyarországot, ami volt hosssu századokon ke­resztül és ami lesz, bizom a magyarok Istené­ben, a jövőben is: egész lényében szabadság­szerető, de egész lényében magyar államnak. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom