Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

72Ú. országos ülés 1917 június 2&-én, hétfőn. 127 Pető Sándor: Epoly jó magyarok vagyunk, mint önök! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István: T. képviselőház! Nem akarok félreértetni, én a t. képviselő ur magyar hazafiságát abszolúte nem akarom tángálni, én csak azt állítom, hogy a t. képviselő ur oly teóriákat és oly elveket követ, amelyekkel gyö-. kéréstől tépi ki a magyar államot és a magyar nemzetet a történelemnek abból a termő talajából, amelyből táplálkozott és amelyből kell hogy táplálkozzék. Pető Sándor: Ez az önök tévedése. (Zaj.) Gr. Tisza István: Ennek a magyar nemzetnek ezeréves viszontagságai közt a maga elpusztíthatatlan életösztönén és hősies hazaszeretetén kivül egyik fentartó eleme volt az a tulajdonsága, hogy amig egyfelől magába tudta szívni a nyugati haladásnak, fejlődésnek minden gondolatát, minden fénysugarát, addig át is tudta gyúrni saját igényei, saját külön viszonyai, saját nemzeti czéljai számára, (ügy van! a jobboldalon.) És ha nekem azt mondják, hogy Magyarország nem lehet sziget, Magyarországon is be kell hogy hozzák az általános szavazati jogot, amely ma már egész Európában uralkodik, hát azt mondom, hogy Magyarország tudott sziget lenni akkor, amikor élete ettől függött, (TJgy van! a jobboldalon.) Magyarország sohasem hozta be a hűbériséget, mindig fentartotta a nemzeti államot, fentartotta a hűbériség állambontó törekvéseivel szemben, fentartotta egy világbirodalom abszolutisztikus törekvéseivel szemben és fenn fogja tartani a nemzetközi radikalizmus bontó törekvéseivel szemben (TJgy van! Taps a jobboldalon.) T. ház! Ez a szent és igaz ügy, amelynek \ szíves örömest szentelem magam, szentelem minden erőmet, életemet. Emellett az ügy mellett állnék, ha egyedül lennék is, de emellett állok a győzelem biztos reményében, abban a tudatban, hogy magyar szivek milliói velem éreznek, velem dobbannak, csak szervezni, csak életre kelteni kell és keresztül fogja vinni a magyar nemzet a maga életfentartó akaratát. (Hosszantartó, többször megújuló lelkesült éljenzés a jobboldalon és a középen. A képviselők a jobboldalon és középen felállanak és tapsolnak. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Serbán Miklós képviselő ur személyes megtámadás visszautasítása czimén kér szót. Kérem a t. házat, méltóztatik neki az engedélyt megadni? (Igen!) Ha igen, akkor méltóztassék szólni. Serbán Miklós: T. képviselőház! Bátor le- ' szék a t. ház figyelmét néhány perezre igénybe venni. 25 éve vagyok tagja ennek a háznak. Talán az egyetlen román ember vagyok, aki a legtöbbet kerestem a magyar ember társaságát, ugy annyira, hogy sok nemzetiségi társam előtt egyenesen gyűlöltté tettem magam. Mondják meg önök, t. képviselő urak, hogy 25 év alatt itt a parlamentben, vagy azon kivül mikor hallottak tőlem egyetlen olyan szót, amely a magyarság ellen irányult ?! (Felkiáltások a jobboldalon : Cselekedetet!) Vagy mikor láttak tőlem ilyen cselekedetet ? Nagyon meglepett, hogy mégis ma gróf Tisza István ilyen vádakkal jött ellenem. Amikor egy ilyen magas államférfi, aki ilyen előkelő pozicziót vivott ki magának és egész Európa szemében nagy államférfiú, igy támad rám, kicsiny képviselőre, aki egyedül állok e házban : engedelmet, ez nem méltányos dolog. A dolog érdemére vonatkozólag csak egy megjegyzést teszek. Az igen t. ministerelnök ur szóbahozta azokat a szállítási dolgokat. Szerény véleményem szerint ez egészen privát dolog. (Élénk mozgás és derültség.) Amikor az ügy a mentelmi bizottság elé került, akkor Darvay t. képviselőtársam teljes jóakarattal azt mondta nekem: »Legjobb lenne, ha te magad kérnéd a mentelmi jog felfüggesztését.« Ezt én meg is tettem. Az ügy átment a krassói törvényszékhez. Az igen t. királyi ügyész ur megmondhatja, hányszor sürgettem nála ennek az ügynek az elintézését. És mondja meg az igen t. volt igazságügyminister ur, hányszor jártam nála is, hányszor mondtam neki, hogy nem állhatok ilyen vád súlya alatt a világ előtt; ha bűnös vagyok, le fogom vonni a konzekvencziákat, ha nem vagyok bűnös, akkor mentsenek fel, de ne húzzák ilyen sokáig a pert. Több mint egy éve már befejezték a vizsgálatot, de még ma sincs végzés hozva. Ez a tényállás ebben a dologban. Rakovszky Iván: Bűnös vagy nem bűnös ? (Félkiáltások a baloldalon: Azt majd a bíróság fogja megmondani!) Serbán Miklós: Meg vagyok azonban arról győződve, hogy gróf Tisza István volt ministerelnök ur ezzel a váddal nem fog prejudikálni a bíróságnak, mert amint beszédemben is mondtam, az igazságügyi kormány volt az egyedüli tényező ebben az államban, amelyben a románok is némi vigasztalást találhattak. (Mozgás.) Ami a második kérdést illeti, ismétlem, amint tegnapelőtt is mondtam, nem akarok részletes adatokkal szolgálni, mert nem szeretném, ha illojalitással vádolnának. Most is csak a dolog lényegét mondom el. Amikor a román hadüzenet megtörtént, (Felkiáltások a jobboldalon : Nem hadüzenet! Betörés !) akkor Pesten voltam és haza akartam sietni. Apáczán leszállítottak a vonatról. Amikor nagy ügygyel-bajjal beérkeztem a városba, magyarok, szászok, románok nagy örömmel fogadtak — mert engem mindenki szeret ott, legfeljebb a hivatalos körök nem. Harsogott az Éljen!' Hoch! Setreasca!