Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. 123 — mint meggyőződésünk szerint a közügyet szolgáló férfiak — becsületesen támogathassuk és együtt szolgálhassuk közös czéljainkat és ez tette lehetővé azt, hogy a munkapárt nagy zöme a választójog kérdéséhen is azt a megoldást, amelyet az 1913-iki törvény képviselt, elfogadhassa. Ezek, t. ház, az egyszerű tények. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Egy hang (a baloldalon): A választat előtt nem igy volt! Gr. Tisza István: Épen a választás előtt volt! Hiszen ez márcziusban történt. Polónyi Dezső: Gróf Khuen választatott! Gr. Tisza István: Azt hittem, hogy a nép választ. (Derültség a jobboldalon.) T. ház! Most már rátérek gróf Andrássy Gyula t. képviselő ur fejtegetéseire. Ezekkel a fejtegetésekkel a foglalkozást vonzóvá és érdekessé teszi — mint az ő felszólalásainál legtöbbször körülmény, hogy a t. képviselő ur az ő ismereteinek nagy tárházából és az ő jelentékeny elmebeli képességeinek erős fegyverzetével minden álláspontjának tud egy teóriát kovácsolni. Még soha a t. képviselő ur olyan álláspontot nem foglalt el, — pedig Isten látja lelkem, nagyon sokfélét elfoglalt már (Derültség a jobboldalon.) •— amely mellett igen nagy önérzettel, igen erős doktriner apparátussal ne tudott volna egy kész teóriát felvonultatni. Ezeknek a teóriáknak azonban a dolog természeténél fogva megvan az a hibájuk, hogy nem mindig állják ki az objektív bírálatot. A t. képviselő ur a jelen esetben arra alapítja fejtegetéseit, hogy (olvassa): »a legtöbb forradalomnak eredete az volt, hogy a képviselőház mögött nem állott többé a nemzet.« S azt mondja a t. képviselő ur (olvassa): »hogy a múltból számtalan példát tudnék erre felhozni«, — megelégszik azonban a 48-iki franczia forradalom példájával. T. ház! Én azt hiszem, könnyű volna bebizonyítani, hogy a legtöbb forradalom olyankor tört ki, amikor nem is volt képviselőház, vagy pedig azért tört ki, mert szétkergették a parlamentet. Véletlenül az 1848-iki franczia forradalomra illik a t. képviselő ur theóriája. De 1848-ban volt vagy húsz forradalom; a többire ez már nem fog illeni; 19-re az ellenkező illik, csak erre az egyre illik ez. Igaz, hogy ez a forradalom volt a legfontosabb, de 1848-ban a franczia államnak olyan választójoga volt, amely mellett ez a nagy nemzet összesen 300.000 választóval rendelkezett, ami körülbelül háromnegyed perczentjét tette ki a 38 milliós lakosságnak. Ott csakugyan egy makacs, konok, nagy tehetségű doktriner támaszkodott rá erre a 3 ji %-ra és azt hitte, hogy ezzel sikerrel állhat ellen 99^ %-nak. Ez tényleg nem sikerült. A politikai jogokon kivül álló nép tényleg nem akczeptálta a parlament uralmát, hanem elseperte. Nem akarom keresni, mert nagyon messze vinne, hogy az eseményeknek ebben az egész evohicziójában a parlamenti tényezők hibái is mennyire játszottak szerepet, hogy Thiers és hivei mennyire voltak részesei egy olyan történelmi fordulatnak, amely a végén őket is rémülettel töltötte el, akik semmi egyebet nem akartak, mint kiintrikálni Guizot-t, hogy azután ők ülhessenek a helybe. (Élénk derültség és taps a jobboldalon.) Emlékezhetünk azokra az ádáz harczokra, amelyek az 1848-iki forradalmat megelőzőleg a franczia képviselőházban lefolytak. Thiersnek és barátainak eszük ágában som volt felforgatni az állami rendet és forradalmat csinálni. Egyszerűen játszottak a tűzzel, gyújtogattak könynyelmüen, abban a hitben, hogy majd sikerülni fog annak idején a tüzet eloltani. De azok az elemek, amelyeket lánczaikról elszabadítottak, erősebbnek bizonyultak a Zauberlehrlingnél. (Ugy van! a jobboldalon.) Azok az elemek magukkal rántották az egész áramlatot és elvitték az országot olyan irányban, amelyet azután töredelmes megbánással ismert be saját végzetes hibájának Thiers is, az akkori forradalomnak egyik akaratlan szerzője. A t. képviselő ur azt mondja, hogy a radikalizmus minden győzelmét a konzervatívok konokságának köszönheti. Hát talán az a »minden« kicsit megint sok. Engedjen meg nekem, t. képviselő ur, gondoljon vissza a történelemre: mennyivel több győzelmet szereztek a radikalizmusnak azok, akik ki akarták sajátítani a radikalizmus jelszavait a maguk czéljaira, abban a hitben, hogy, majd ha elhasználták, sutba is dobhatják. (Élénk taps a jobboldalon és felkiáltásoh: Igaz! TJgy van!) Es gondolja meg a t. képviselő ur: hát ezzel a párttal szemben, amelyet vezetni szerencsém van, lehet konok konzervativizmusról beszélni ? Lehet konok konzervativizmusról beszélni akkor, amikor ez a párt megalkotta a választói jognak olyan reformját, amely körülbelül 60—70 százalékkal szaporítja a választók számát ? Amely megtette azt, amit a t. képviselő ur is akart akkor is, de amit most ugy akar odaállítani, •— legalább is ez a színe a beszédjének — mint hogyha velünk szemben azt neki kellene képviselni, hogy e reformmal tért nyitott a munkásság számára? És amint meggyőződött róla, hogy a törvénynek ez a része, ezek a rendelkezései nem érik el czéljukat, azonnal késznek nyilatkozott reparálni a törvénynek e rendelkezéseit és gondoskodni a választójognak olyan reformjáról, amely beváltsa az ipari munkásosztálynak 1913-ban tett ígéretét? (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) T. ház! Már több izben hallottam a t. képviselő urak részéről nagy triumfussal emlegetni, hogy mi tévedtünk az 1913: XIV. t.-cz. rendelkezései gyakorlati hatályát illetőleg. Szó sincs róla, igy van. Az ipari munkásosztálynak nem juttatta a törvény a megvalósításban azt, 16*
