Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

17 június &&-én, hétfon. 110 729. országos ülés 19 ezt már a túloldalra állítom, az uj koaliczióról, — hogy elhitette az emberekkel az ország közöngégével, hogy mindaz, ami nélkülözést jelentett e háborúban, hogy mindaz, ami nyomorúságot jelentett e háborúban, az a volt kormány bűne. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl! Ellenmondások a baloldalon. Felkiáltások a .jobboldalon: Károlyi ezt mondta! Gyalázat!) Én nem hiszem, én tudom, hogy ez nem igy van. De az ország közönsége, amely ezt már elhitte, azt fogja várni ettől a kormánytól, hogy más, hogy jobb viszonyokat teremtsen, hogy szűnjék meg a nélkülözés. T. ház, ez a felelősség óriási, ez a felelősség nagyobb, semhogy szóval el lehetne mondani. Hogy hogyan tudja a kormány megoldani ezt a problémát, hogy hogyan tudja orvosolni ezt a helyzetet, ettől függ esetleg a monarchia sorsa. En tudom, hogy ez a kormány legjobb akarata, legjobb szándéka mellett sem fog jobb körülményeket teremthetni. Nem azért, mintha nem akarná, nem azért, mintha minden tudását, minden hazafiságát, minden képességét nem vinné be a munkájába, hanem azért, mert lehetetlen, mert rajtuk kivül álló okok azok, amelyek miatt nem tudnak más körülményeket teremteni. De azt hiszik, hogy a nagyközönség ezt önöknek el fogja hinni? Azt hiszik, hogy vissza lehet szivni azt, amit önök már elhitettek az országgal? En nem hiszem és ugy látom, hogy önök bele fognak fulladni ennek a gyümölcseibe, (ügy van! jobbfelöl.) Egy hang (balfelöl): Majd a tiszta választásokba fulladnak bele önök! Szász Pál: Kívánom, hogy ne legyek jó jós, kívánom, hogy minden ugy történjék, ahogy az urak teljes hazafisággal, jóhiszemüleg elképzelik, de én nem hiszem. Meglehet, hogy az én hitem gyatra ebben a tekintetben, erre a választ a jövő adja meg. Vannak azonban dolgok, vannak kicsiny jelenségek, amelyeknek nem lett volna szabad előfordulniuk és amelyektől még ma is vissza lehet fordulni. Egész apró jelenségekről van szó, talán meg is méltóztatnak mosolyogni, de higyjék el, hogyha a köztudatba ilyen apró jelenségeket belevisznek, ezek nagyon-nagyon károsan hatnak, (ügy van! jobb felől.) A kormánypárti sajtó pl. hetekig, hónapokig azt irta, hogy a zárórái ki kell tolni, hogy a kormány kitolja a zárórát. Hát szabad-e ma a világháborúban arról beszélni, hogy éjjel 12 óra után is künn akarok ülni a kávéházban. Hát van, aki ezt kívánja ? (ügy van! jobbfelöl.) Ezen lehet mosolyogni, de menjenek ki a képviselő urak a frontra és nézzék meg, mit szenvednek ott az emberek, mert fogalmuk sincs róla, ha ezen mosolyogni tudnak. Vagy itt van egy kisebb jelenség. Fegyvert kovácsolhatnak ebből az apró jelenségből ellenem. Csodálatos dolog: ezelőtt fél esztendővel egy biró állítólag megtalpalta egy pár czipőjét és erről beszéltek a lapok félévig és beszélnek az országházban fél év óta. Hát miért nem beszélnek arról a három vagy négyszáz bíróról, aki a fronton van fegyverrel a kezében? (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) Hát az harmadrendű kérdés? (Ugy van! Ugy van! jobb felöl) Hát fontosabb jelenség az országban az, hogy egy biró megtalpalja a czipőjét, mint az, hogy odakünn annyi száz biró elvérzik a fronton? (Ugy van! a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ezt nem szabad. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezzel nem szabad künn a fronton annyi bírósági tisztviselőt elkeseríteni. Ezt lehet megmosolyogni, de hogy nincs igazam ebben a kérdésben, azt nem fogják mondhatni. En tisztelem, becsülöm a birói kart, hajlandó vagyok minden összeget megszavazni, amelyet a kormány az ő helyzetük javítására kivan. (Ugy van! a jobboldalon.) De nem vagyok hajlandó a birói karból kiválogatni egyeseket ugy, hogy semmi garaneziát nem látok arra nézve, hogy a kiválogatott egyesek azok lesznek, akik a fronton vannak. Tessék azokat kiválogatni, azokat tessék előléptetésben részesíteni. (Ugy van! a jobboldalon.) Tessék azoknak odaadni, .amit becsületes, nyugodt lélekkel megszavaznánk. Arra nem vagyok hajlandó, hogy 330 tanácselnök közül 37-et kiválaszszunk, előnyben részesítsünk és a többit ott hagyjuk abban az állapotban, amelyben volt és 49 törvényszéki elnök közül hármat kivegyünk és előnyben részesítsünk. Bocsánatot kérek, az igazság mértéke nem ezt kívánja. Ennek a megszavazását nem kívánom. Egy hang (a jobboldalon): A többi meg talpaljon tovább. Szász Pál: Nem értek hozzá, mi a talpalás, lehet, hogy nehéz munka és mindenesetre tiszteletreméltó ipari foglalkozás, de hogy mi van a fronton, azt tudom. Azoktól, akik a talpalást emlegetik és nem a frontot, azt kérdem, hogy van-e fogalmuk, hogy mi az, amikor valaki tiz álmatlan éjszaka után teljes energiával beleviszi az életet egy csatába, ember ember ellen küzd és verekednie kell ina szakadtáig az embernek ? Van erről fogalmuk ? Tudják mit jelent a tetvekkel küzködni, hetekig le nem vetkőzni, nem tisztálkodni ? (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Van!) És ez tart heteken és hónapokon át és le kell mondani minden kényelemről. Meg vagyok róla győződve, hogy az a képviselő ur, akinek van fogalma erről, nem is azon fog jajgatni, hogy a biró talpal. Nem akarok oly eseményekről szólni, sőt kerülni akarok mindent, ami a hadsereg teljesítő képességére, egységére bármily tekintetben káros lehet. Nem vagyok hajlandó, sőt nagyon hibáztatom, hogy e képviselőházban bármely oldal, eltekintve a szükséges politikai nyilatkozatoktól, a cseh kérdés bármely formában a hadseregre nézve itt ma emlegetik. Nem tartom helyesnek, mert az a hitem, meggyőződésenij