Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
7'29. országos ülés Í9Í7 hogy ma mindnyájunknak össze kell fognunk, hogy a frontunk ép oly erős maradjon, mint volt eddig, sőt lehetőleg még erősebbé tegyük. (Ugy van! a jobboldalon.) Mindent meg kell tenni, hogy a küzdő katonák önérzetét emeljük, hogy erkölcsileg segítsük, támogassuk, támogassuk anyagilag, minden eszközzel, amely rendelkezésünkre áll. Mondom, t. képviselőház, abban a kis körben, ahol én voltam, körülbelül ismerem az emberek gondolkodását. Azok a katonák ugy érzik, hogy nekik a kormányok és sem ez a kormány, _sem más kormány, nem fog jogokat adni. Ok a jogokat maguknak megszerezték. A legelső joguk pedig az, hogy maguk határozzanak a maguk sorsának kérdésében. (Ugy van! a jobboldalon.) Talán azt fogják mondani, hogy félek a választástól; méltóztassék, amint jól esik, de én nem merem felelősséggel azt ajánlani, hogy valaki a felelősséget vállalja azért, hogy a háború tartama alatt választást rendeljen el a fronton küzdők kihagyásával, mert az meg fogja bontani a hadsereg egységét. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem ajánlom, hogy a felelősséget valaki ezért elvállalja; három esztendőnek emberfeletti teljesítménye a lelkeket annyira megfeszítette, hogy egy ily megrázkódtatást nem bírnak el. Azt hiszem, hogy igen sötéten látok, de attól tartok, hogy a front megfordul egy ily esemény következtében. Méltóztassék tehát a választói jog kérdésében megengedni, hogy a fronton küzdő katonák bele szólhassanak saját sorsuk dolgába. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezt a jogot megszerezték maguknak és ezt a jogot nem lehet tőlük elvenni. Meskó Zoltán: Adni akarunk! Létay Ernő: Mi forszíroztuk a hősök jogát! Szász Pál: Mondom, mindent elkerülnék és minden igaz magyar embernek kötelessége — igénytelen véleményem szerint — hogy mindent elkerüljön, ami a fronton küzdők lelki egyensúlyát megzavarja. Minden segítségünkre álló eszközzel támogatni, biztatni, erősbiteni kell őket. De, bocsánatot kérek, gyenge embernek tekinteném magamat, hogyha nem tenném szóvá azt az eseményt, amely szombaton történt itt a képviselőházban. (Halljuk! Halljuk !) Azt a beszédet, amelyet Vázsonyi Vilmos képviselő ur annak idején Aradon elmondott, azt a beszédet Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur szombaton fentartotta az igazságügyministeri székben. Én tisztában vagyok, hogy nagyon hálátlan kötelesség erről beszélni, de kötelességem. Tudom, hogy Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur az ő szokott humorával, nagy készültségével, tudásával, szónoki készségével megpróbál lehengerelni; lehet, hogy sikerül neki, nagyon szép szóvirágokat fog mondani, de az én igazságomat nem fogja megváltoztatni. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Büszkén vallom magamat a magyar középosztály egyik szerény tagjának és remélem, hogy azon teljesítmények ' június 2$-én, hétfőn. 111 után, amelyeket a magyar középosztály elvégezett ebben a világháborúban, nem akad a magyár középosztálynak egy tagja sem, aki megtagadná a saját fajtáját. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy felolvassam azt a bizonyos passzust. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) 1913 január 23-ikán a Budapesti Hirlap 23. számában jelent meg ez a beszéd. Szószerint kiírtam, felolvasom ezt a részt, amely ide vonatkozik, — elég terjedelmesen — hogy ugy ne nézzen ki, mintha egyoldalúan kikaptam volna belőle egyes dolgokat. Ezt mondja : »Szomorú középosztály az, amely a törvényektől kér védelmet és kiváltságot. Felkínálja magát védelmül a dinasztiának, hogy erre tessék támaszkodni, ez a trón legbiztosabb alapja. Aki maga is támolyog és dülöng, az miért kinál védelmet másnak? Aki maga segítségért bömböl, (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Demagóg!) miért kinál segítséget a dinasztiának ? Alamizsnát könyörög és ugy tünteti fel, mintha védelmet adna. Ugy látszik, mintha kard volna a kezében, pedig csak koldustarisznya az. (Nagy mozgás a jobboldalon. Félkiáltások: Pfuj ! Gyalázat !) B. Lévay Lajos: Ministeri székben ül, ki így beszél Magyarország középosztályáról. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szász Pál: Hát ez a koldustarisznya ma patrontáska, ezt ugy hívják. »Erőt kér a dinasztiától, a szomszéd erejét, támasztékát, biztositékát kéri, hogy az osztályuralmat fentarthassa gőgösen és kint alázatoskodva éneklő koldus módjára kolduljon.« (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Gyalázat!) A középosztály ma kint koldul! » Kétféle értelmiség van: az egyik, amelynek az a czélja, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy a népet oktassa, vezesse, felvilágosítsa, a másik, amelynek czélja az, hogy a nép megmaradjon tudatlanságában, szervezetlenségében.* Itt van egy passzus, amely kihagyható volna, de nem akarom kihagyni, nehogy ugy nézzen ki, mintha kikapnék egy észletet a beszédből. így folytatja a beszédet (olvassa): »Két forradalmára van Magyarszagnak : az egyik ott ül Magyarország házelnöki székében, gróf Tisza István, (Derültség jobb felöl.) a másik ministerelnöki székében, Lukács László. (Zaj és mozgás jobbfelöl.) Ezeknek eltávolítása szükséges ahhoz, hogy az országban a törvénytisztelet uralma újra helyreálljon, hogy lerakhassuk alapjait a jövendő Magyarországnak.« (Derültség jobb felöl. Zaj és felkiáltások balfelöl: Igaza van!) Hát én nem tudom, honnan veszi Vázsonyi Vilmos igazságügyminister ur azt a merészséget, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) hogy az igazságügyministeri székből fentartsa ezeket a gyalázatos szavakat. (Ugy van! Ugy van! taps a jobboldalon.)
