Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

100 729. országos ülés 1917 június 2&-én, hétfőn. mány roinjai közé akarjuk behozni. (Igaz! Ugy •van ! a haloldalon.) Pál Alfréd t. képviselőtársain Justh Gyulát is megtámadta és azt mondotta, hogy Battonyán tartott beszédében Justh Gyula lekicsinylőleg szólott azokról, akik az általános választójogot proklamálták. Hock János ." Nem a jogról, csak azokról, akik proklamálták ! Benedek János : Az igazságnak tartozom vele hogy megállapítsam, hegy ez méltatlan és jogosulatlan támadás. Ülnek a t. túloldalon számosan, ott ül gróf Tisza István képviselő ur is, akinek valamikor nagyon j ól esett Justh Gyula támogatása erről az oldalról. Irányi Dániel, Eötvös Károly, Justh Gyula : ezek voltak azok, akik együtt dolgoztak a szabadelvű-párttal, akkor, amikor a szabadéi vü-párt igazán a szabadéivüségért hevült. Justh Gyula a szabadéivüségnek régi bajnoka és barátja. De ő nem azt a konzekvencziát vonta le a szabadelvüségből, amit levontak önök a saját kárukra, hanem levonta azt, hogy a szabadelvüség meg nem állhat, mert az örökös és folytonos progresszió és aki a haladás útjában megáll, az már vét a haladás ellen. Megállani legfeljebb pillanatokra lehet, mig magát kipiheni a küzdelmek után a harczos ember és uj erőt gyűjt magának, de visszatérni a haladás útjáról : ez nem lehet szabadelvű politika. A szabadelvü-párt méltatlanná vált a szabadelvű névre és méltatlan lett régi és elismerésreméltó hagyományaihoz. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház, mondom, az én lelkemben is élnek aggodalmak. Majd az az uj képviselőház fogja megmutatni, hogy vájjon beváltja-e a hozzáfüződő várakozásokat. Kozma Andor: Es ha nem ?! Benedek János: Ellenben bizonyos az, hogy, amint gróf Apponyi Albert mondta, mi az alkotmány bástyái közé akarjuk behozni a népet. Ezért nem szeretném, ha megismétlődnék az, ami most történt. Nekem, mint igazán demokratikus embernek, nincs örömöm abban és ha normális körülmények közt történt volna, határozottan ellene lettem volna annak, hogy a parlamenti nagy többség támogatását élvező kormány pártjával együtt félretolassék és a kisebbségnek adja át a helyét. Ennek a jelenetnek nem szabad megismétlődni akkor, ha az a parlament igazán a népakarat letéteményese. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) T. túloldal, önök maguk is gondolkodóba estek ezen, mert ahelyett, hogy ezt a nagy sérelmet tennék szóvá, ahelyett, hogy az alkotmányon ejtett eme csorbára igyekeznének rámutatni, ehekyett apró-cseprő, szinte személyeskedő támadásokra szorítják jóformán egész ellenzéki maga tartásukat, (ügy van! a baloldalon.) Vázsonyi Vilmost neatt vádolhatja senki azzal, hogy ő a bársonyszék kedvéért köpönyeget forditott volna és bizonyára nem vádolható a kabinetnek egyetlen tagja sem azzal, hogy elveiből csak egy hajszálnyit is engedett, volna, (ügy van! a baloldalon.) Az én pártomnak világszerte t. nagynevű elnöke, gróf Apponyi Albert (Élénk éljenzés a baloldalon.) kijelentette, hogy ő elveinek teljes integritásával lépett be a kabinetbe. Vázsonyi Vilmos magával hozta az ő demokrata elveit, amelyeket meg is fog ott, a kabinetben valósitani a mi támogatásunkkal és a magyar nép segitségével. (Taps a baloldalon.) T. képviselőház ! Hogy a ministerelnöki beköszöntőben nem volt benn a tiltakozás az Ausztriában elhangzott cseh túlkapások ellen, ezt lehetett egy pillanatig ellenzéki fegyvernek felhasználni, de ennek az éle eltompult, amikor a ministerelnök ur gróf Tisza István felszólalására olyan tiszteletreméltó lojalitással felelt. Mert hisz megmondta, hogy Magyarország területi épsége oly érint étlen szentség, melyhez senki sem nyúlhat, és teljesen magáévá tette azt, amit gróf Tisza István mint jó magyar hazafi mondott, ugy ahogy mi mindnyájan is magunkévá teszszük. Nem is vonja senki kétségbe, hogy gróf Tisza István ne igyekezett volna a ministerelnöki székben is megoltalmazni Magyarország területi integritását, Magyarországnak a belügyekben való cselekvési szabadságát. Hisz még fülünkbe cseng és pedig nem kellemetlenül, az »előkelő idegen« aposztrofálása. Jól esett most is, mikor a cseh okvetetlenkedett oly erélyesen visszautasitotta. De ehhez, mondom, a ministerelnök ur s a ház ez oldala minden fentartás nélkül hozzájárult. Ezért tovább is ezen lovagolni oly kicsinyes eljárás (Élénk felkiáltások jobbfelől: Ez nem kicsinyes dolog !)... igenis nem kicsinyes dolog, de azért ezen egyre lovagolni és ezt a dolgot annyiszor felhányni, a ministerelnök ur nyilatkozata után nincs joga senkinek. (Ellenmondás jobbfelől. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Itt évekig nem engedtek bennünket a csehekről beszélni !) Nagy Vincze: A tényeket is letagadták a csehekkel szemben ! Elnök : Kérem Nagy Vincze képviselő urat, méltóztassék csendben lenni. Benedek János: Egy ellenzéki képviselő ur azt mondotta, hogy önök a nemzeti igazságot képviselik. Nos, ha ez a nemzeti igazság, ennek követésében engem nem fognak maguk mellett találni. A nemzeti igazság az, hogy a nemzetet erőssé kell tenni, hogy a nemzetet erejének birtokába kell juttatni, hogy jogot kell adni minden tagjának, hogy a parlament és a nemzet között meglegyen a kapcsolat, s ne történhessék meg a parlament többségi pártjával az, hogy az egész nemzetet ne találja maga mellett, mikor kormánya ellen ily nagy támadás intéztetik. E parlamentben a nemzeti akaratiiak kell megnyilatkoznia. Szabad legyen itt felhangoznia minden óhajnak, minden sóhajnak, de még a jogosulatlan igényeknek is, hogy itt mondjuk meg róluk, hogy jogosulatlanok, hogy ne aknázzák alá a nemzetiségi és egyéb izgatók odakünn az országot, hanem jöjjenekide. Megvoltunk együtt ezer esztendeig, megleszünk ezentúl is. Nézzünk szemébe a nemzetiségi mumusnak. Megvitatjuk