Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. 101 itt a nemzetiségi törekvéseket illő formában, okos. szép szóval, s csak ahol ez nem használ, csak ott kell élni szelid erővel. E parlament csak akkor fog feladata magaslatára emelkedni, ha a nép lesz fundamentuma. De a népet innen kirekeszteni . . . Kozma Andor: Az osztrák Reichsrath-ban benn van! (Zaj.) Benedek János: . . . minden hatalmat a kiváltságosok osztályára ruházni s azt még megerősíteni a katonai uralommal : ez a parlament olyan lesülyesztése, melytől azt meg kell szabadítani! (Élénk helyeslés a szésölbaloldalon.) Mi nem a romok, hanem a bástyák közé akarjuk behozni a népet, hogy maga intézkedhessek sorsáról, ne pedig mások, róla, nélküle. Akik azon fáradoznak, hogy a nemzetet ez utón vezessék a szabadság, az egyenlőség és a demokráczia felé, azokkal szemben semmi okom sincs bizalmatlanságra, s ezért nemcsak parlamenti szokásból, hanem bizalmam okából is megszavazom az indemnitást. (Hosszantartó élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminister ur kíván szólni. Gratz Gusztáv pénzügyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sztranyavszky Sándor igen t. képviselő ur az imént elhangzott felszólalásában személyesen aposztrofált engem, egy 1905 folyamán egy erdélyi lapban irt czikkemet idézvén. En arra a czikkre, amelyre a t. képviselő ur alludált, nem emlékszem, de tudom, hogy mikor néhány év előtt az akkor irt különböző czikkeimet utólag egyszer elolvastam, sok oly dolgot találtam azokban, amelyek későbbi megítélésem szerint nekem szerencsétleneknek, kellően át nem gondoltaknak tűntek fel. Amennyiben az illető czikkben tényleg az az argumentum van, amelyet Stranyavszky képviselő ur említett, feltétlenül erre is vonatkozik ez az én megjegyzésem. Ami a választói jogban való felfogásomat illeti, én, aki nem vagyok tagja a t. képviselőháznak, akinek nincs mandátuma, erről a politikai kérdésről inkább nem szeretnék beszélni, de annyit megemlítek, hogy felfogásom ebben a kérdésben fedi a t. ministerelnök ur által előterjesztett azt a programmot, hogy e kérdés megoldásánál természetszerűen gondosan kell ügyelnünk a nemzeti lét feltételeire, másfelől belátom annak szükségét is, hogy ebben a kérdésben bizonyos megnyugvást teremtsünk. Magam részéről ugyanis a legnagyobb bajnak tartanám, ha a háború után következő időkben, amikor előreláthatólag szocziális téren is nagy mozgalmakra van kilátás, ez a kérdés is azok közé tartoznék, amelyek nyugvópontra még nem tértek és folytonos rendkívüli harezok tárgyát képezné. Ez az én egyéni álláspontom ebben a kérdésben, ettől vezéreltetem magam. De mondom, tulajdonképen csak a t. képviselő ur által felvetett észrevétel kapcsán akartam erről nyilatkozni egyébként. Felszólalásom során tisztán pénzügyi szakkérdésekkel szeretnék foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Természetszerű ennek következtében, hogy azokra a felszólalásokra, amelyek a vita során elhangzottak és amelyek túlnyomó mértékben politikai természetűek voltak, nem reflektálok. Rendes körülmények között ugyan a pénzügyi programm tükrözteti vissza legjobban a kormány általános politikáját, amely abban jut kifejezésre, hogyan dotálja a kormány az állami élet egyik-másik ágazatát, aszerint, amint politikai irányánál fogva az egyikre vagy másikra fektet nagyobb súlyt. A mai pénzügyi politikai problémák azonban, úgy hiszem, túlnőttek ezen a kereten. Azok a problémák, amelyek ma foglalkoztatnak bennünket, a haditerhek és veszteségek fedezése, a költségvetési egyensúly helyreállítása, valutánk megjavítása oly kérdések, amelyeket egyoldalú pártszempontból tekintetbe venni — azt hiszem, ebben a t. ház összes pártjai igazat fognak adni — teljesen lehetetlen volna. Ezek közös nemzeti ügygyé váltak, amelyeket egyetértően kell megoldani. Egyetértően kell megtalálni a módokat, amelyek segítségével ezekkel a nehézségekkel, ezekkel a feladatokkal megbirkózhatunk. E részben mindnyájunknak egyszerűen teljesítenünk kell kötelezettségeinket épugy, mint künn a lövészárkokban pártkülönbség nélkül, mindenkinek szolgálnia kell a nagy nemzeti czélt ott, ahová rendelték. (TJgy van! a baloldalon.) Hogy miként tudjuk ma dotálni az állami élet egyik-másik ágazatát, az ma már csak azon összegeknél fogva is, amelyek e czélból tekintetbe jönnek, — összehasonlítva azokkal az öszszegekkel, amelyeket a jelzett nagy kérdések megoldása költségeinek fedezésére elő kell teremteni — csekélyebb jelentőségű kérdés. Miután pedig előtérben oly feladatok vannak, amelyekre nézve azt hiszem, itt a házban pártkülönbség nélkül csak egyetlen törekvésnek szabad léteznie, azt hiszem, bárki ülne itt a helyemen, nagyjában, a föczélok tekintetében, ugyanazt a felfogást kellene vallania, ugyanazokat a nézeteket hangoztatnia. Belátható időn belül szükséges lesz, hogy a pénzügyi tárcza bizonyos mértékben szigetet alkosson, amelyen a politikai izgalmak hullámai megtörnek és nagy hajnak, szerencsétlenségnek tartanám, ha a politikai áramlatok most esetleg elárasztanák ezt a szigetet, mert ez veszélyeztetné, sőt talán lehetetlenné tennék az emiitett nagy problémák megoldását, amelytől pedig egész gazdasági jövőnk függ. (TJgy van! a baloldalon.) T. ház! Az előttünk fekvő problémák, amelyekkel pénzügyi politikánknak meg kell
