Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.
Ülésnapok - 1910-729
729. országos ülés 1917 június 25-én, hétfőn. 99 hanem saját jószántából mondja el, mit gondol, mit érez. Lehet, hogy az a 82 éves öreg nem. tudott irní, olvasni, mert nem tanították meg rá, vagy pedig, ha tudott valamikor, de már elfelejtette, de nem felejtette el az életbölcseséget, nem felejtette el, mi jó neki, mi jó családjának, falujának, annak a népnek, amelynek körében élt, amelylyel együtt él, azoknak, akikkel együtt érez és gondolkozik. Hát bizzuk ezekre az Ítéletet. (Ugy van! balfelől!) Bizzuk ezekre befolyásolás, megvesztegetés, pénzadás, etetés, itatás nélkül ! Hadd nyilatkozzék meg szabadon a véleményük ! Zábráczky József: Nem kell maszlagolni jelszavakkal ! (Helyeslés jóbbfélől. Zaj halfelöl.) Benedek János: Nem kell azc a népet; félteni attól, hogy ha ó megmondhatja a véleményét, hogy miképen képzeli magának és hozzátartozóinak boldogságát, hogy ebbe neki legyen beleszólása vagy ne legyen, hogy ne tudná a véleményét megmondani. Azt fogja rá mondani, hogy hiszen a nagyurak azok odafent csak henyélnek, mit tudják ők, mit bánják ők, hogy mi fáj a szegénynek. Ez a nép maga tudja legjobban, mi fáj neki, ő mondhatja meg a legbiztosabban. Hát az ilyen öreg embert pl. meg kell fosztani a szavazástól ? Hát ez nem fogja azt mondhatni : Uram, nekünk az kell, hogy saját földünket megművelhessük, magunk szánthassuk, vethessük, meg jó májasi eső legyen, meg hagyjanak nekünk békét és ne bántsanak, meg ne legyen világháború, meg ne legyenek a velők járó borzalmak és nélkülözések . . . Kozma Andor: De Magyarország magyar legyen ! • Benedek János: Ezt a népet megfosztani a demokráeziának attól a jogától, hogy ez a nép a maga sorsát önmaga intézhesse . . . Kozma Andor: De a magyar nemzet magyar akar maradni! Magyar politikai nemzet! Fráter Loránd : Esterházytól nem kell félteni Magyarországot, hogy nem lesz magyar! Benedek János : Én azt hiszem, tévúton járnak a túloldali képviselőtársaink, akik azt képzelik, hogy ők a demokráczia utján nem haladhatnak, mert ezáltal ellentétbe jönnek a magyar nemzet létérdekével. Tiszteletreméltó szempont az, hogy ez az aggodalom él bennök és tisztelem mindenkinek a meggyőződését. Minden nézet tisztelet tárgya előttem, ha meggyőződésnek a kifolyása. (Tetszés balfelől.) Nem akarom tehát lekicsinyelni ezt az aggodalmat, de alaptalannak tartom s másfelől egy kérdést intézek a t. túloldalhoz, mire irányultak az elmúlt két évtized küzdelmei? Miért kellett oly éles ellentétben állnia annak az oldalnak ezzel az oldallal? Azért, mert ez az oldal a nemzet jogaiért küzdött, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert azt akarta, hogy a magyar hadseregnek magyar legyen a nyelve. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon, zaj a jobboldalon.) Kozma Andor: Csinálják meg most! (Zaj.) Benedek János: Akkor szerettem volna látni és hallani a nemzeti hősöket! Mert hiszen csak efelett folyt a küzdelem, ezért kellett a parlamentet letörni. Azt irta gróf Tisza István Az Újság czimü lapban, hogy az egy »muszáj-törvény«. Sőt Farkas Pál t. barátom azért magasztalta Tisza Istvánt, mert ő provideneziális ember, aki megérezte, vagy látta előre a világháborút és tudta, hogy a magyar haderőt fejleszteni kell. Jó lélekkel mondhatom, nem ül a háznak ezen az oldalán egyetlen egy ember sem, aki a magyar véderő továbbfejlesztését, a többi államok véderejével való együtthaladását szivén ne viselte volna. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) De mi nemcsak létszámemelést, nemcsak pénzt akartunk adni a hadseregnek. Mi többet akartunk adni, mint amit önök kínáltak fel: mi lelket akartunk adni! (Elénk helyeslés, tetszés és taps a baloldalon.) Ezért folyt a vita köztünk, ezért kellett innen kivezettetni a képviselőket, mert hiszen megadta volna a legszélsőbb ellenzéki párt is a létszámemelést, mihelyt egyszer Ígéretet kaptunk volna a magyar nemzet jogainak elismerésére. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ugron Zoltán: Most megkaptuk? Benedek János : Abban a pillanatban, amint ez megtörtént volna, megszűnt volna minden ellenzés és egyhangúlag emeltük volna törvényerőre a keretek kiegészítésére és a létszámemelésre vonatkozó javaslatot. (Zaj. Közbekiáltások a jobboldalon.) Haller István: Mostnincs szó véderő] avaslatról. (Zaj.) Kozma Andor : Kikapcsolódott! Benedek János: Ha van, ami az én lelkemet most, az uj alakulásnál aggodalommal tölti el, ez az a hézag, amelyet a ministerelnök ur beszédében láttam, mert erre vonatkozólag nem kaptam semmiféle ígéretet, vagy kilátást. Hiszen bármenynyire lobogok, lelkesedem a demokrácziáért és az általános választój ogért, én azt csak eszköznek tartom egy nagy czél kivivására. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A választójog elérésével, törvénybe iktatásával még nem lesz boldog a magyar. Akkor lesz boldog, ha az általános választójog alapján összeülő képviselőház becsületesen fog gondoskodni a magyar nemzetről és népről. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A választójog nem czél, csak eszköz. Nagyon helyesen fejtette Id ezt gróf Apponyi Albert vallásés közoktatásügyi minister ur annak idején, amikor hangok emelkedtek erről az oldalról a választójog ellen, mert azt aggályosnak találták. Aggályosnak találták azért, mert olyanok irták programmjukra, akiknél a magyar nemzet iránti lelkesedés nem állott oly magas fokon, mint a trón iránti szolgálatkészség. És amikor azután összetörték az alkotmányt, lerombolták a képviselőház összehívására vonatkozó alkotmánybiztosító rendelkezéseket és más egyéb alkotmányjogi biztosítékunkat, gyönyörűen mondta akkor gróf Apponyi Albert, hogy igenis mi is be akarjuk hozni a népet az alkotmányba, szélesebb néprétegeket az eddiginél, de mi az alkotmány sánczai, az alkotmány bástyái, nem pedig az alkot13*
