Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

96 729. országos ülés 19. akik nem demokratikus álláspontot foglaltak volna el. .. B. Radvánszky Antal: De nem radikálisát ! Benedek János : ... és el nem ismerték volna azt, hogy a magyar alkotmány demokráczia nélkül nem képzelhető. Mert alkotmányfejlődésünk nem a konzervativizmuson alapul, nem a vérszerződésbőí indult ki ; Árpád és a hét vezér ivadékairiak nem szabad kirekesztetniök az országlásból, de csak akkor, ha arra méltó, hazaszeretettől, ügyszeretettől áthatott, kellő kéjiességgel biró férfiak akadnak, akik Árpád vezér és a hét vezér családjából származnak ; a származás egymagában véve politikai vezetésre nem kvalifikál. (Igaz! ügy van! báliétól) Mikor aztán a rendiségből áttértünk a népképviseleti alapra, akkor Magyarország egész politikai világa magáévá tette a demokráczia nagy gondolatát. (Igaz! ügy van! balfelől.) És a demokratikus eszméhez egy másik eszmeáramlat is hozzáfüződik. Ez volt a szabadelvüség. A nagy magyar doktrinerek voltak az első magyar szabadelvűek, a magyar liberálisok,, Deák Ferencz, Csengery Antal, Szalay László. Örülnünk kellett annak, mikor a kormánypárt, az egykori Deák-párt, a jobbpárti helyett, a szabadelvüpárti nevet vette fel, czimével is jelezni akarván azt, hogy demokratikus és szabadelvű utón kivan előrehaladni. Tett is haladást a szabadelvüség terén, mert a főrendiház megreformálását nem tekinthetjük másnak, mint a szabadelvüség helyes irányú törekvésének. A szabadelvüség nagy munkájában támogatta ezt a pártot a képviselőház ellenzékének tekintélyes része is, a függetlenségi és 48-as párt úgynevezett fehér szárnya és a Bocskay- és Bethlen-zászlók fellobogtak az Andrássy-uton a liberális nagy tüntetés alkalmával és függetlenségi párti, Bocskaypárti kálvinista emberek voltak azok, akik a Bocskay-zászlót Csáky Albin, Szilágyi Dezső és Wekerle Sándor előtt meghajtották annak idején. (Igaz ! Ugy van !) Tudom, hogy a függetlenségi pártnak és az akkori nemzeti pártnak is voltak igen tekintélyes számottevő emberei, alak ezt, a maguk felfogásából indulva ki, ellenezték. Ma már azonban ez legalább is tiszteletreméltó emlék, ma már ez lekerült a napirendről. A szabadéivüpártra pedig egy kötelesség hárult volna, az, hogy ne álljon meg a kivivott siker nyomán, mert az nemcsak az ügy érdekében volt nagy siker, hanem egyébként is az volt. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy elhunyt uralkodónk bizonyára konzervatív felfogású ember volt ; ő ragaszkodhatott bizonyos hagyományokhoz, nehéz volt őt világnézetéből kizökkenteni. De az imponáló erő láttára, amelyet az akkori szabadelvüpárt hivatkozással az ellenzéki pártok tekintélyesebb elemeinek hozzá való csatlakozására is, kifejtett, elhunyt királyunk meghajolt a szabadelvüpártnak és a szabadelvüségnek akkori követelménye előtt. Ennek kettős magyarázata lehetett. Vagy az, hogy sikerült őt megnyerni a június 25-én, hétfőn. szabadelvüség ügyének, vagy az, ami még kedvezőbb, hogyha nem sikerült őt megnyerni, de mégis magáévá tette, mert a nép, a nemzet akaratát elébe helyezte a maga akaratának. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezt a nem kicsinylendő tanulságot magáévá kellett volna tennie a szabadelvű pártnak és haladnia kellett volna tovább a szabadelvüség alkotó intézményeket létesítő utján. Határozottan merem állitani, hogy a szabadelvű párt bukását az idézte elő, hogy nem haladt előre a szabadelvüség utján, hanem megelégedett a hatalommal s annak kezelésében merült ki minden öröme, boldogsága. A szabadelvüség továbbfejlesztésével felhagyott, pedig az evoluczió utján, a progresszivitás utján nincs megállás, ahol a megállás következik, ott jön a tespedés, az elenyészés és végül a bukás. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Már egyszer megbukott a szabadelvű párt, mikor pedig újra felébredt, akkor nem is merte magát többé szabadelvűnek nevezni. Más jelszavak kezdtek röpködni : haladó párt. munkapárt. Kozma Andor : A haladó párt az más voJt ! Benedek János : Onnan kerültek ki a szabadelvű pártból és mikor megszűnt az akkori kormányzat, megint ott foglaltak helyet a szabadelvű párt sorában, a munkapárt sorában. (Igaz! ügy van ! balfelől. Ellenmondások jóbbfelől. Felkiáltások balfelől : Lukács György! Lányi Bertalan! Zaj. Elnök csenget.) Honorálni kivánom a túloldalon ülő t. képviselőtársaim tiltakozását és különösen Kozma Andor t. barátom erélyes tiltakozására szives készséggel kijelentem, hogy a haladó pártot a régi szabadelvű párttal nem azonositom. Nem is óhajtottam, csak mondom, hogy különféle néven alakult a kormánypárt. A szabadelvű párt nevében sem maradt meg annak ; nem is illethette meg ez a szép név, mert a szabadelvüség alkotó utján megállott, a szabadelvű intézményeket tovább nem fejlesztette. Sok mindent idéztek Vázsonyi fejére előttem felszólalt munkapárti t. képviselőtársaim, de egyik sem idézte Vázsonyi Vilmosnak 1904 november 17-én, a zsebkendőlobogtatás előtti napon mondott gyönyörű beszédét, amelyben oda konkludált, hogy a szabadelvű pártot, ha nem a szabadelvű intézmények fejlesztésén fáradozik, utói fogja érni végzete. S mi lesz akkor nem a pártból, hanem a szabadelvüségből ? A szabadelvüség zászlaja foszlányokra fog szakadni, a nyelét pedig elvihetik a szabadelvüség koldusbotjának. (Tetszés a baloldalon.) Ennek, amit Vázsonyi akkor mondott, kizárólag az volt az oka, mert a szabadelvüpárt nem felelt meg a szabadelvüség követelményeinek, hanem megállt a .félúton. Neki a deniokráczia útjára kellett volna lépnie. S akkor, amikor világszerte látják ezeket a mozgalmakat, hogy a tömegek jogot, kenyeret, megélhetést, szabadabb mozgást követelnek, több jólétet ezen a világon és több szabadságot, mint amennyi eddig volt, nem kellett volna ez elől elzárkózni s azt mondani, hogy a