Képviselőházi napló, 1910. XXXVI. kötet • 1917. junius 21–julius 23.

Ülésnapok - 1910-729

¥29. országos ülés ldl7 június 2-5-én, hétfőn. Iil nép e követelései veszedelmesek a hazára, (ügy van! Ugy van ! a baloldalon.) ezért nem adhatunk jogokat a 24 éveseknek a 30, esetleg 34 évig, vagy ennél idősebbekig, nem adhatunk pláne a fiatalabbaknak, mert ez a nemzet és a dinasztia végveszedelmét jelenti. A szabadelvű pártnak egykori vezére ime odáig ragadtatta magát a demokrácziától, az igazi népuralomtól való tartózkodásában, hogy tiszteletreméltó lehet a hazának ez a féltése, de ez egyszersmind bizonyos mértékben lekicsinylése is a hazának. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Magyarország a szabadságnak, a szabad fejlődésnek volt klasszikus hazája a világtörténelem forgatagában, Magyarország egész élete, múltja, egész történelme nem volt más, minthogy mindezeket az eszméket, mindezen törekvéseket, amelyek az emberiség ügyének előbbrevitelóvel korszakot alkottak a világtörténelem proczesszusában, a magyar nemzet befogadta, reczipiálta, ezek magvait saját nemzeti léte termőtalajába elültette s ami ezekből életképessé vált, az fává, gyümölcshozó fává fejlődött és ma is üdvös gyümölcsöket terem a nemzet számára. Alig voltunk itt pár száz évig, őseink bölcsesége belátta, hogy lehetetlen a régi állapotban megmaradni s behódolt, meghajolt az uj tan előtt, őseink megtértek az emberszeretet krisztusi igazságához, áttértek a kereszténységre. Vájjon helytelenül cselekedett-e annak idején I. István király, hog}^ nemzetét erre az útra terelte? Bizonyára nem. Megmutatta a következmény. Mikor későbben a reformácziót bevette hazánk népességének igen tekintélyes része, ártott ez a nemzetnek ? Nem lett-e a magyar nemzetnek erőforrásává ? Hiszen nemcsak a szabad lelkiismeret dolga volt ez, hanem később a politikai szabadságnak egyik hatalmas oszlopa, támasza lett, mert azon harczok, amelyek annak idején a ránk nézve idegen hatalommal szemben folytak, nemcsak a lelkiismeret szabadságáért, hanem egyszersmind a politikai szabadságért is vivatták. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Én jól emlékezem a históriából, rámutatott annak idején gróf Andrássy Gyula is a magyar állam fenmaradásának okairól irott becses tanulmányában s nagyon sok munkából tudjuk, hogy katkolikus főrendek, vezető emberek tartották fenn a nekszust, az összeköttetést a reformáczió irányitóival, vezéreivel. Pázmány Péter — azt lehet mondani — testvéries barátságban volt Bethlen Gáborral. Levélváltás volt köztük s a magyarság ügyét együtt szolgálták a katholikus főpap és a magyar szabadság protestáns vezére, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon !) A franczia forradalom nagy eszméi, bár egészen lassan, de Magyarországon is elterjedtek és mi igyekeztünk az emberi egyenlőség és testvériség nagy eszméit meggj^ökereztetni anélkül, hogy ismétlődtek volna hazánk történetében azok a borzalmak, melyek a francia forradalmat oly véresen, oly irtózatosan nagyszerűvé tették. Mert nálunk KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVI- KÖTET. az volt az álláspont, s én ezt méltányolom, hogy ha még oly fontos eszme is az, mely az emberiség ügyét látszik szolgálni, ránk magyarokra nézve annak csak akkor van értéke, ha a magyar hazaszeretetnek, a magyar nemzet érdekeinek próbakövén mutatja meg a maga erejét. Kozma Andor : Ugy van, csak akkor ! Benedek János: Hátrányunkra vált-e, hogy a franczia forradalomból behoztuk az egyenlőség nagy gondolatát ? Epén nagy főuraink voltak, — mint a nagy báró Wesselényi Miklós és mások — akik jobbágyaikat magukhoz emelve, szétrombolták azt a korlátot, mely e hazában embert embertől elválasztott. (Helyeslés a baloldalon.) Későbben is, mikor a felekezetek közti összhang követelése kezdett mind sürgetőbbé lenni s amikoT volt még Magyarországon oly népfaj, amelynek sem vallása nem volt elismerve, sem a polgárjogokat nem kapta még meg : 1867-ben a törvényhozás akkori demokratikus és igazi szabadelvű irányzata behozta a jogegyenlősitést : az 1867: XVII. t.-czikket s később ennek kiegészítéséül az u. n. szabadelvű egyházpolitikai vivmányokat. Ezen intézményeket kellett volna továbbfejleszteni. Mert, t. ház, ellenzékbe sodortatni s a magyar nép közé menni azzal, hogy nem akármik több jogot adni a népnek, mert a tömegeknek a közügj'ekbe való beavatkozását ártalmasnak tartjuk a hazára, a nemzetre nézve, ez nem más, mint magának a népnek lekicsinylése, semmibevevése, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Egy hang (a jobboldalon) : Kinek a felfogása ez ? Benedek János: Hát megmondom, t. képviselőtársam, hogy kinek a felfogása. Gróf Tisza István csak a múlt alkalommal, mindjárt a kormány bemutatkozása után tartott igazán elmés s igazán tartalmas ellenzéki replikájában azt mondotta többek közt — s itt siklott le arról a talajról, ahol pedig szivesen hallgattuk s gyönyörűséggel néztük ellenzéki vagdalkozásait, s átsikamlott arra a térre, amelyen mindig el szokott csuszamlani — azt mondotta, hogy a 24 éves kor végveszedelmet jelent a hazára nézve. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Meghalni jók ! Mozgás a jobboldalon.) Holott másutt elfogadják a huszonnégy éves kort olyannak, amely éretté teszi az embert nemcsak arra, hogy családi szűk köréről, hanem arra is, hogy a családok összességéről : a nemzetről is gondoskodhassak. Hiszen én, t. ház, a szavazati jogot nem is jognak, hanem kötelességnek tartom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) amint a család minden arra való és érett tagjának kötelessége a család létfentartásáról gondoskodni, annak gondjaiban részt venni. Ezt a gondot ki kell terjeszteni minden arra érett, arra képes polgárnak az államban, a családok összességére, a nagyobb családra, a nemzetre is. Mindenkinek kötelessége részt venni az állami élet fentartása és gondozása nagy, nehéz munkájá13