Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

nárczias 17-én, szombaton. HAL 715. országos ülés 1917 r gyűlölet alapján, (Igaz! Ugy van!) akkor meg kell engedni a pártalakitást, bármennyire sajnálatos • és hibás dolognak tartjuk is, nemzetiségi alapon is. (Helyeslés.) És az a tény, hogy állítólag nem fogadtatott el, bocsánatot kérek, egy bizonyos magyar királyi struczpolitika volt! (Igaz! Ugy van!)« Laehne Hugó: De akkor mi nem voltunk itt. Fráter Lóránd: A háború mást bizonyított. Pop Cs. István: Issekutz Győző képviselő urnak még azon sajnálatos vádja ellen is határozottan tiltakozom, mintha pártunk kebelében államfelforgató elemeket nevelnénk. E tekintetben épen mert ő a tudatlan tömegre hivatkozik, utalok arra, hogy ezen általa tudatlanoknak nevezett egyének összessége képezte katonáink nagy részét, ezek küzdöttek a leghősiesebben és ezek szerezték az országnak és a hazának a legnagyobb dicsőséget. Barta Ödön: Azok ellen nem is beszél senki. Pop Gs. István: Emlékeztetem a t. képviselő urat arra, hogy gróf Tisza István több mint egy éven át tárgyalt a nemzetiségi kérdésben (Nagy zaj és felkiáltások balfelbí: Még rosszul csinálta) és 1914. február 20-án beszámolt a házban, ezeket mondván:... Fráter Loránd: Az semmit sem jelent. Pop Cs. István (olvassa) : »Az igazság érdekében el kell ismernem, hogy ama tisztelt urak részéről olyan követelések, amelyek a magyar nemzeti állam létfeltételeivel ellentétben állottak volna, csakis igen szűk keretben érvényesíttettek. « Megmondta gróf Tisza István azután rögtön, hogy mi volt az, még pedig a nemzetiségi egyenjogositásról szóló törvény, amelynek végrehajtását követeltük és ő maga bevallotta, hogy azt hiszi, ha ebben engedékeny tudott volna lenni, létre jött volna a megegyezés. A bizottság tagjairól pedig igy nyilatkozott (olvassa): »Nem tagadom, az a benyomás erősödött meg bennem, hogy oly férfiakkal állok szemben, akik valóban tiszteletreméltó objektivitással, minden egyéni kicsinyes, silány momentum teljes kizárásával azt a közügyet szolgálták, amely az ő — szerintem nem helyes — felfogásuk szerint a hazai románság közérdeke.* Fráter Loránd: G-oga meg Lukaciu is köztük volt. Pop Cs. István: Idéztem ezeket a szavakat mint óvást és tiltakozást az ellen, hogy egyes magukról megfeledkezett gonosztevők tetteiből és elitélendő magatartásából oki összefüggést keressenek pártunkkal. Ez legyen válaszom Schmidt Károly urnak is, aki elnöki megrovás nélkül mondhatta e házban (olvassa): »Az én meggyőződésem az, hogy a románok túlnyomó többségének a háború előtt ós a háború alatt az volt a legbensőbb és legédesebb álma, hogy valaha Erdély Romániával egyesülsön.« Fráter Loránd: Igaza van! KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. Pop Cs. István: Ilyen.ántántizü beszéd még nem hangzott el a házban. Aki azt hiszi, hogy ilyen beszédekkel szolgálatot tesz a hazának, azt mélyen sajnálom. Hiszen épen az a mi erősségünk és erőssége államunknak is, hogy ezek az állitások valótlanok. A másik képviselő urnak pedig, aki a szerinte a lövészárkokban a magyarság és románság között létrejött vérszerződésből azt következteti, hogy a román nemzeti párt létjogosultsága megszűnt, csak azt válaszolhatom, hogy az ilyen logika a beolvadásra vezet és az összes, még a magyar pártok által is jogosaknak ismert érdekek eltemetését jelenti.f Csodálatos mentalitás, amely csak azt igazolja, hogy avatatlan emberek mily felületesen gondolkodnak világproblémákról. A nemzetiségi kérdés a megoldandó problémák legfontosabbika. Barcsay Andor: Volt a háború előtt és megoldotta a háború. Pop Cs. István: E kérdés bölcs megoldása a legfontosabb állami érdek. Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy egy párt megszüntetésével és vezetőinek félretolásával már megoldották a kérdést. Ezt csak azok hihetik, akik nagyon kicsinyes szempontokból ítélik meg e kérdést. A jelenlegi izzó atmoszférában a legnagyobb könnyelműség a kérdést ugy tárgyalni, ahogy tárgyaltatik. Fráter Loránd: Lukaciu magának is barátja volt. Pop Cs. István: Hogy mennyire ízléses a közbeszólás, azt a t. ház bírálatára bizom. A legmegdöbbentőbb a dologban az, hogy a ministerelnök ur is hozzászegődött ezen urak dilettáns szerepéhez. Tudvalevő dolog, hogy a nemzetiségi kérdés tárgyában gróf Tisza István több mint egy évig tárgyalt a nemzeti komité megbizottaival és hogy e kérdésben meg lett interpellálva.. Az interpelláczióra a ministerelnök ur válaszolt, válasza napirendre tüzetett és beható parlamenti tárgyalás tárgyát képezte és habár gróf Tisza István ur elismerte, hogy pártunk részéről a legnagyobb hajlandóság mutatkozott az ellentétek kiegyenlítésére, végleges megoldás nem jöhetett létre, csak a megoldás útja egyengettetett, Fráter Loránd: De azóta csalódott az intelligencziában, azt is megmondta. Elnök: Kérem Fráter Loránd képviselő urat, ne méltóztassék minduntalan közbeszólni. Pop Cs. István: A tények ilyen állása mellett, a háború tomboló viharai között e kérdést inczidentalíter felvetni és egy pártnak megsemmisítését követelni a legnagyobb hazafiatlanság! (Zaj.) A nemzetiségi kérdés helyes megoldása csakis az emberi társadalomfejlődés törvényeinek tökéletes figyelembevételével történhetik. A modern szocziológia minden kétségen felülállólag a törvényt abban állapította meg, Diogy az emberi társadalom fejlődési iránya a mind21