Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-715

162 715. országos ülés 1917 múrczius 17-én, szombaton. inkább szélesbülő emberi szabadság felé balad. Minél tökéletesebb az államszervezet, annál nagyobbnak kell lennie keretében az ember szabadságának, hogy a tudat felszínére jutott érdekeit kielégíthesse. Es ez érdekek közül a nemzetiségi érdekek nem képeznek kivételt, sőt azokat a szocziológián alapuló politikai tudo­mány a legelsőbbrendüek közé sorolja s a nyu­gati műveltségi körzetekhez tartozó összes né­pek uralkodó világnézletének alapelvei közé tartozik azon meggyőződés, hogy a nemzetiségi érdekeket minden államban az emberi szabad­ság értelmében ki kell elégíteni. Ez a mi elvi­tázhatatlan álláspontunk. (Zaj.) Fráter Loránd: Ki irta ezt a beszédet ma­gának ? Én nem irtam volna ilyen bolondokat! (Derültség.) Pop Cs. István: Egy magyar modern tudós » Állami beavatkozás és individualizmus« czimü müvét e mondattal fejezi be: »Növekvő állami beavatkozás, növekvő politikai szabadsággal kar­öltve: ez a fejlődés iránya.« Klasszikus j>élda e szocziológiai igazságokra az ír kérdés, mely szá­zadok óta képezi a hatalmas angol állam leg­kínosabb problémáját és minden ellenkező kí­sérlet, daczára" mindinkább nyilvánvalóvá lett, hogy megoldása csakis az ir nemzet politikai szabadságának elismerésével lehetséges. A láng­eszű Pitt a kérdés megoldását megkísérelte, a dublini ir képviselők megvásárlásával, de Ratzen­hofer nagy munkájában — Wesen und Zweck der Politik, I, kötet 150 lap — ép e példán bizonyítja, hogy létező nemzeti érdekeket ily módon lehetetlen kielégíteni. Mintha csak a magyar kormány ama kísérletéről volna szó, hogy a magyarországi román kérdést a román nemzetiségi j>árt valamely módon való meg­semmisítésével akarja megoldani. Pitt megvásá­rolhatta az ir képviselőket, de nem vásárolhatta meg az ir nép lelkét. A rettenetes angol elnyomás alatt az irek elfelejtették nemzeti nyelvüket, (Zaj és ellen­mondások balfelöl.) és ma angolul beszélnek, de minél inkább kényszerültek angolul beszélni, annál inkább gyűlölték és gyűlölik az angolt és csak nemrégen olvashattuk az összes lapokban, hogy annak az óriási angol birodalomnak nin­csen nagyobb problémája és rákfenéje, mint a kis, alig 2 millió emberből álló ir nemzetiség kérdésének megoldása. (Nagy zaj és ettenmon­dások bal felöl. Felkiáltások: Rendre!) Huszár Károly (sárvári); így mégsem sza­bad beszélni, elnök ur! Elnök (Csenget). Csendet kérek! Pop Cs. István: Kaumann »Közép-Európa« czimü könyvében elitéli a németországi lengyel kérdésnek eddigi kezelését és nemzetiségi sza­badságot követel a lengyelek számára Német­országban. Szerinte fel kell hagyni a germani­zálással és egy jobb belpolitikai szabályozást kell inaugurálni. Különben nemrég járt egy flamand bizottság Bethmann-Holhvegnél, aki nemzetiségi szabadságot igért a belgiai flaman­doknak. Ratzenhofférnek e szavaival fejezem be fel­szólalásomnak ezt a részét : »Erst eine institutive Versöhnung der nationalen Interessen stellt die Kraft des Volkes den Stattsinteressen wieder voll zur \'erfügung.« Laehne Hugó: Ez az entente-beszéd, nem a Sehmidté ! Pop Cs. István : Röviden akarom befejezni beszédemet, egy kérelemmel. A képviselőházban különösen Schmidt Károly képviselő ur erős rend­szabályokat kért . . . Schmidt Károly: A bűnösök ellen ! Nem az ártatlanok ellen ! B. Bornemissza Elemér : Beszéljen a fogaras­megyei jegyzőkről ! Pop Cs. István : És azt mondta, hogy drákói szigorral járjunk el. (Zaj báljelöl. Felkiáltások : A hazaárulók ellen I) Épen ez a körülmény, hogy a szerb példára hivatkoznak, tegyen minket na­gyon óvatossá. Számosan tudják, hogy ennél a szerencsétlen népnél milyen szerepet játszott a besúgás és a denunoziáczió és hány ártatlan em­ber vesztette el életét besúgás folytán. (Zaj bal­felől.) Kár hivatkozni az igazságügyminister úrra, mert az igazságügyminister ur nevéhez nem ta­padnak ezek a drákói rendelkezések. Voltak olyan esetek, hogy négyen-öten kivégeztettek, mint Beska községben és rá másfél évre megállapítot­ták ártatlanságukat. (Zaj.) Huszár Károly (sárvári): És hány ártatlan magyart végeztek ki, hány ártatlan vértanú van Erdélyben ? Pop Cs. István : Ha ez ugy van, akkor ez nagyon sajnálatos dolog. Én határozottan tilta­kozom az ellen, mintha én a bűnösöket védeném. Én azok ellen akarok fellépni, akik elhamarkodott intézkedéseket követelnek és megkérem a mélyen t. igazságügyminister urat, hogyha, mint mon­dotta, megmozdította az egész ügyészi kart, szí­veskedjék gondoskodni a védelemről is, hogy szabadelvű bűnvádi perrendtartásunk helyes elvei érvényesülj ének. T. képviselőház ! Bármennyire haragos közbe­kiáltásokat hallottam is, nekem egy helyes elvem van, amely megingathatatlan és talán nem éjDen rövid pályámon e házban nem egyszer j elét adtam annak, hogy minden körülmények között őszinte vagyok. Én jól ismerem a riiagyar történelmet és tudom azt, hogy a magyar mindig tudott alkal­mazkodni az uralkodó világnézethez. Hiszen ez a titka ezeréves fennállásának. Meg vagyok győ­ződve, hogy lesznek olyan államférfiak, akik ezeket a nagy és nehéz problémákat kizárólag csak az állam nagy érdekei, a boldog együttélés érdeké­ben és szellemében fogják megvalósítani. A jelentést nem fogadom el. Elnök : Szólásra ki következik? Hoványi Géza jegyző: Laehne Hugó! Laehne Hugó : T. ház ! A t. ministerelnök ur a tegnapi napirendi vita alkalmával az ellenzék-

Next

/
Oldalképek
Tartalom