Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-712

7H • 712. országos ülés 1917 séget, amit januárban megígért, mielőbb megadni, hogy nem ugy mint tavaly, május 8-án kapjuk, amikor már nem is használhattuk. Jó volna utánanézni, hogy kik állítják elő ezt a rézgáliczot, mert horribilis összegeket vágnak zsebre. 300 darab kétfilléres megfelel egy kilogramm réznek, ez hat korona. Kénsavat vesz hozzá, az négy korona, összesen 10 korona. Ebből kap 10 kg rézgáliczot, ez tehát jó üzlet. Egy kilogramm rézgáliczot elad 20 koronáért, 10 kilogrammot 200 koronáért, a kiadás 10 korona, a munkadíj 10 korona, 180 korona a tiszta haszon. Azután még kérdezzük, hol van a rézpénz? A rekvirálás körül is sok visszaélés történik a bizományosok részéről. A szállításnál nagy differencziákat számítanak fel, s ha nincs vaggon a továbbszállításra, ezen a czimen is egy koronát szoktak számítani. Több ilyen dologra hívhatnám fel a ház figyelmét, de az idő nem engedi. Szükségesnek tartanám, hogy a kormány a rekvirálást az ő gazdasági politikájából eliminálja és ezt a zaklatást szüntesse meg. Tessék az aratás után — ahol cséplőgéppel dolgoznak, ott könnyen megy — felbecsülni a termést pártatlan, altruista közegek által. Nem a közigazgatási közegeket értem, mert ezek túl vannak terhelve, de értem a tanítókat, akik nagyon jól használhatók fel erre a czélra. Tessék az aratás után mindenkinek kiadni az övét, a többit pedig köteles legyen megtartani. Most is egy nap alatt kell az egész községnek odaszállítani a Haditermény megbízottja részére az állomásra a termést, ép ugy odaszállíthatja a Közélelmezési Hivatal intézkedésére egy napon az egész község. S ha már mindent rekvirálunk a gazdától, miért nem rekvirálják attól a gabonakereskedőtől is a magtárát, ahol nagyobb készletet össze lehet halmozni, amikor nagyobb kvantum szállítása szükséges. Én a Haditerményt fölöslegesnek tartom, s ezért föltétlenül kívánom, hogy azokat a központokat, amelyek a háborús átmenetnél nem szükségesek, nemcsak hogy ne tartsuk meg, hanem még előbb szüntessük be. A központokra kellene áttérnem, de az idő rövidsége miatt nem tehetem. Ezek a központok tulajdonképen arra valók, hogy akik valamely iparczikket a kezükben tartottak, azok most szükségessé tették magukat és központokat alakítottak. Hasznuk így is van elég, azonkívül a központok alkalmazottai rendesen, mint nélkülözhetetlenek fel vannak mentve. De nézzük csak, kik is tulajdonképen a Haditermény E,észvénytársaságnak a megbízottjai? (Halljuk! Halljuk! bal felől) Karanya vármegyében a Haditermény kijelölte — mert ez a vármegye közigazgatásától teljesen függetlenül történt — ' a következőket: a baranyavári járásban Singer Emil Budapest, Scha[>ringer-czég Bécs, Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság Budamárczius 13-án, kedden. pest, Braun Ignácz Budapest; a hegyháti járásban Walúfisch Pál czég Pécs; a mohácsi járásban Singer Emil czég Budapest, Baumfeld és Weidinger czég Budapest, Pauncz Zsigmond czég Mohács, Vida Dezső és Béla czég Mohács; a pécsi járásban Krausz Ábrahám és,fia czég Pécs; a pécsváradi járásban Krausz Ábrahám és fia czég Pécs; a siklósi járásban Dorner S. ós fia czég Barcs, Klein Izsó czég Siklós, Spitzer M. czég Siklós; a szentlőrinczi járásban Sonnenfeld és fia czég, Strasser és König czég Budapest. Azt hiszem tehát, igazoltam, hogy ezek magukat tették szükségessé. Én azonban az ő szükségességüket nem látom, sőt voltam bátoi bemutatni, hogy a drágításoknál milyen szerepük volt. De ki ügyel, t. képviselőház, a központokra ? Van egy rendelet, amely a közélelmezési hivatalt szervezi és ezek ennek a hatáskörébe vannak utalva. Valósággal azonban nem látok felügyeletet, annál kevésbbé, mert ha az ember elmegy a járási közigazgatáshoz, az a felelet, hogy nem tehetnek semmit. (Igaz ! Ugy van 1 baljelől.) Én, t. képviselőház, azt az elvet tartom helyesnek, hogy termeljünk, hogy legyen mit szétosztanunk. Minden faluban kellene lennie valakinek, aki ismeri a háborús gazdálkodást, aki ismeri, hogyan lehet több termést elérni. (Helyeslés baljelől.) Én most nem a közigazgatásra gondolok, mint irányító kézre. Az illetőnek hatáskörének is kell lenni, hogy rendelkezéseit végrehajthassa, mert mihelyt panaszra kell mennie, akkor eső után jő a köpönyeg. A munkaerő dolgában igyekezzünk többet produkálni, amely czélból az 50 éves korú katonákat nem kellene visszatartani a hareztéren, hanem követnünk kellene a németek példáját, akik a 45 éves koruakat is visszaengedik. 50-től 70-ig 20 korosztályunk lenne, a fiataloknál 18-ig 5 korosztályunk, ez tehát 25 korosztály. Ehhez hozzájárulnának a gyermekek és az asszonyok, akik példásan végzik a gazdasági teendőket. De szükséges az is, hogy hozzuk be a polgári szolgálatot ugy, mint Németországban. (Helyeslés baljelől.) A lukszus-czikkek előállítását viszont be kell szüntetnünk, mert minden parádét kerülnünk kell. Idesorozom a képviselőházi őrséget is, amely szintén kint végezhetné munkáját. (Helyeslés baljelől.) Gondoskodni kellene, hogy a városba felözönlőit lakosság menjen vissza. A katonai osztagokat a rendkívüli munkákra kellene fölhasználni, a rendes munkákat pedig foglyokkal kell végeztetni, viszont orvosolni kellene azt a nagy igazságtalanságot, amely azokat a hadi munkásokat érte, akik a háború elején elmentek és még mindig ottan vannak, daczára, hogy 40 éven felüliek, ellenben itthon igen sok fiatal ember van, akiket hadi munkásoknak kellene alkalmazni. A felmentések körül igen nagy hatalma van egy falusi bírónak és jegyzőnek, amit szintén nem helyeselek, mert mi nem vagyunk ott, ahol a német és az osztrák hivatalnoki kar. Nagyon jól tudjuk, hogy a személyes érdekeltségnek milyen szerepe