Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-712

712. országos ülés 1917 márczius 13-án, kedden. 79 van és hogy azok a felmentési kérvények mibe kerülnek : nemcsak pénzbe, hanem terménybe, állatokba. (Igaz ! Ugy van ! Zaj balfelöl.) Tehát midőn azt kívánom, hogy a negyven éven felüli hadimunkások jöjjenek haza, akkor viszont a felmentések körül azt kérem, hogy 40 éven alul ne adjanak felmentést, mert hiszen ha a közérdeket vagy a jogos magánérdeket vesszük, az a rendes sorkatona is kimutathatja, hogy őt jogos magán­érdeke fűzi gazdasági munkájához. Most megtörténik, hogy egy családban van pl. két testvér, a fiatalabbik otthon vadászik, mert ez mindjárt alkalmas volt katonai szolgálatra és azután felmentették, az idősebbik pedig hatszor ment sorozásra, beteg ember, családja van, de végül bevették és most a harcztéren van, a másik pedig otthon. Mikor ilyen anomáliákat látunk, akkor azt mondjuk, hogy rendszeresen kell a fel­mentéseket kezelni. (Helyeslés halj elől.) Issekutz Győző t. barátom beszédére szerettem volna még reflektálni. Épen Issekutz Győző t. barátom meg­emlékezett beszédében egy értékes elemről. Ki­jelentem, én nem vagyok antiszemita, én tisztelem és becsülöm mindenkinek vallásos meggyőződését, de mikor értékes elemről beszélünk, akkor ott be­szélünk értékes elemről, ahol mi olyan virágcsokrot tudunk róluk összeállítani, amilyent a lapokból minden hónapban igen nagy és igen bő virág­csokor gyanánt tudunk összeállítani? Tessék azo­kat a neveket összefoglalni. A különböző papir­bakancsszállitókból és árdrágítókból kiket tudunk összefoglalni, azt az értékes elemet, amelyet Isse­kutz Győző t. barátom kiemelt? Én, ismétlem, tisztelője vagyok minden rendű és rangú embernek, aki kenyerét tisztességgel ke­resi, de midőn azt látom, hogy egyik elem a másik­nak rovására ilymódon gyarapszik, mert az ő er­kölcsi felfogása nem egyenlő a keresztény morállal, hanem csak másodrendű dolognak tartja a keresz­tény elvből folyó kötelességeket, akkor azt mon­dom, ne méltóztassék nekünk ilyen értékes elem ről beszélni. Hiszen azt veszszük észre, hogy a fel­mentéseknél is épen ez az értékes elem vette ki a legnagyobb részt. (Ugy van! baljelől.) Méltóztas­sék a felmentéseket sorra venni és akkor tessék nekem értékes elemről beszélni. Mikor minden­képen kibújnak a katonai szolgálat alól, amikor a népesség aránya szerint — mert a népesség aránya szerint kell ezt a kérdést megitélnünk — az az elenyésző kis értékes elem olyan nagy szám­ben képviseli a nélkülözhetetleneknek és a nem alkalmasoknak tömegét, (Ugy van ! baljelől.) akkor azt mondom, hogy a felmentéseket tessék igenis a ház asztalára letenni és tessék azokat ugy a kö­zös hadügyminister urnak, mint a honvédelmi minister urnak itt bemutatni, mert látni akarjuk, hogy milyen oknál fogva, milyen korban, milyen faj, foglalkozás, hogy ne mondjam, vallás szerint történt a felmentés. Nem mint vallást említem meg, csak azért, mert a vallás itt a fajjal össze­esik. (Ugy van! balfelól.) Azért is szükségesnek tartom ezt, mert azt veszem észre, hogy ezeknek a felmentetteknek és ezeknek a nélkülözhetetleneknek frontja sokkal hangosabb most már, mint az a front odakünn, már pedig ott nem pezsgő, hanem vér folyik. (Ugy van ! balfelől.) A birtokpolitika tekintetében csak hivatko­zom Haller t. képviselőtársam igen szakszerű be­szédére, amelyet minden tekintetben elfogadok, de a túlsó oldalról is kiemelem Lévay Lajos t. képviselőtársam beszédét, amely valóban mérle­gelendő és amelyet nem tudok eléggé honorálni. Hivatkozva erre a két beszédre, különösen azt kívánom, hogy a hazatérő hősöket juttassuk mindenképen földhöz, hogy azok érezzék, hogy az a talaj az övék, mert akkor egészen másképen fogják a honvédelmet felfogni. Midőn ezek a hősök hazatérnek, a birtok­politikái kérdés megoldása terén az altruista bankot kell jobban felkarolni, mert ez van inkább hivatva rá, nem pedig azok a bankok, amelyek most többtermelés czimén rá akarják tenni kezü­ket a földbirtokra és ujabb kötött birtokot akar­nak létesíteni az országban. (Ugy van ! balfelől.) Ezekkel a rohamosan meggazdagodottakkal szem­ben kötelessége a kormánynak, hogy ez ellen törvényhozásilag gátat emeljen. Azt kívánom, hogy a hazajövő hősök, külö­nösen az érdemkeresztesek havi illetményeiket egy összegben kapják meg, hogy az iparos, vagy földmives műhelyt rendezhessen be magának, vagy pedig földet szerezhessen és azt kívánom, hogy az altruista bankot, amelynek élén Pap Géza t. képviselőtársunk áll és amely eddig is igyekezett kötelességének eleget tenni, de még nagyon kis forgalmat mutat fel, mert sem alulról, sem felülről, sem a kormány, sem pedig az érde­keltek nem pártolják kellően, jobban karoljuk fel. Az altruista bank azután igyekezzék minimális kamatra hitelt nyújtani és ebben találja meg egyik főteendőjét. (Helyeslés balfelöl.) Beszélnem kellene még a hadiözvegyek, az árvák ügyéről, a családok segélyezéséről. Hiszen manapság mindig csak panaszkodni kellene és egyik dolgot a másik után figyelembe ajánlani a minister urnak, mert folytonosan olyan dolgok történnek, amelyek felett nem lehet szemet hunyni. De nem említem ezeket most fel, hanem majd máskor keresek magamnak módot és alkalmat arra, hogy ezeket a minister ur kellő figyelmébe ajánljam. Most még egy dologra akarom felhívni a figyelmet. A t. földmivelésügyi minister ur beszé­dében nagyon szépen kiterjeszkedett az állatényész­tésre és olyan programmot adott, amelyet nem­csak akczeptálunk, hanem minden tekintetben keresztülviendőnek is tartunk. Állattenyészté­sünkre most egyik-másik vidéken igen nagy csapást mért nem a földmivelésügyi ministe ium, hanem a pénzügyminisfcerium szakközegei. Nagyon jól tudjuk, hogy az állattenyésztés a földmivelésügyi ministeriumhoz tartozik és az a kisgazda nemcsak az istállójában akarja tartani az. állatot, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom