Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-712

712. országos ülés 1917 márczius 13-án, kedden. 79 van és hogy azok a felmentési kérvények mibe kerülnek : nemcsak pénzbe, hanem terménybe, állatokba. (Igaz ! Ugy van ! Zaj balfelöl.) Tehát midőn azt kívánom, hogy a negyven éven felüli hadimunkások jöjjenek haza, akkor viszont a felmentések körül azt kérem, hogy 40 éven alul ne adjanak felmentést, mert hiszen ha a közérdeket vagy a jogos magánérdeket vesszük, az a rendes sorkatona is kimutathatja, hogy őt jogos magánérdeke fűzi gazdasági munkájához. Most megtörténik, hogy egy családban van pl. két testvér, a fiatalabbik otthon vadászik, mert ez mindjárt alkalmas volt katonai szolgálatra és azután felmentették, az idősebbik pedig hatszor ment sorozásra, beteg ember, családja van, de végül bevették és most a harcztéren van, a másik pedig otthon. Mikor ilyen anomáliákat látunk, akkor azt mondjuk, hogy rendszeresen kell a felmentéseket kezelni. (Helyeslés halj elől.) Issekutz Győző t. barátom beszédére szerettem volna még reflektálni. Épen Issekutz Győző t. barátom megemlékezett beszédében egy értékes elemről. Kijelentem, én nem vagyok antiszemita, én tisztelem és becsülöm mindenkinek vallásos meggyőződését, de mikor értékes elemről beszélünk, akkor ott beszélünk értékes elemről, ahol mi olyan virágcsokrot tudunk róluk összeállítani, amilyent a lapokból minden hónapban igen nagy és igen bő virágcsokor gyanánt tudunk összeállítani? Tessék azokat a neveket összefoglalni. A különböző papirbakancsszállitókból és árdrágítókból kiket tudunk összefoglalni, azt az értékes elemet, amelyet Issekutz Győző t. barátom kiemelt? Én, ismétlem, tisztelője vagyok minden rendű és rangú embernek, aki kenyerét tisztességgel keresi, de midőn azt látom, hogy egyik elem a másiknak rovására ilymódon gyarapszik, mert az ő erkölcsi felfogása nem egyenlő a keresztény morállal, hanem csak másodrendű dolognak tartja a keresztény elvből folyó kötelességeket, akkor azt mondom, ne méltóztassék nekünk ilyen értékes elem ről beszélni. Hiszen azt veszszük észre, hogy a felmentéseknél is épen ez az értékes elem vette ki a legnagyobb részt. (Ugy van! baljelől.) Méltóztassék a felmentéseket sorra venni és akkor tessék nekem értékes elemről beszélni. Mikor mindenképen kibújnak a katonai szolgálat alól, amikor a népesség aránya szerint — mert a népesség aránya szerint kell ezt a kérdést megitélnünk — az az elenyésző kis értékes elem olyan nagy számben képviseli a nélkülözhetetleneknek és a nem alkalmasoknak tömegét, (Ugy van ! baljelől.) akkor azt mondom, hogy a felmentéseket tessék igenis a ház asztalára letenni és tessék azokat ugy a közös hadügyminister urnak, mint a honvédelmi minister urnak itt bemutatni, mert látni akarjuk, hogy milyen oknál fogva, milyen korban, milyen faj, foglalkozás, hogy ne mondjam, vallás szerint történt a felmentés. Nem mint vallást említem meg, csak azért, mert a vallás itt a fajjal összeesik. (Ugy van! balfelól.) Azért is szükségesnek tartom ezt, mert azt veszem észre, hogy ezeknek a felmentetteknek és ezeknek a nélkülözhetetleneknek frontja sokkal hangosabb most már, mint az a front odakünn, már pedig ott nem pezsgő, hanem vér folyik. (Ugy van ! balfelől.) A birtokpolitika tekintetében csak hivatkozom Haller t. képviselőtársam igen szakszerű beszédére, amelyet minden tekintetben elfogadok, de a túlsó oldalról is kiemelem Lévay Lajos t. képviselőtársam beszédét, amely valóban mérlegelendő és amelyet nem tudok eléggé honorálni. Hivatkozva erre a két beszédre, különösen azt kívánom, hogy a hazatérő hősöket juttassuk mindenképen földhöz, hogy azok érezzék, hogy az a talaj az övék, mert akkor egészen másképen fogják a honvédelmet felfogni. Midőn ezek a hősök hazatérnek, a birtokpolitikái kérdés megoldása terén az altruista bankot kell jobban felkarolni, mert ez van inkább hivatva rá, nem pedig azok a bankok, amelyek most többtermelés czimén rá akarják tenni kezüket a földbirtokra és ujabb kötött birtokot akarnak létesíteni az országban. (Ugy van ! balfelől.) Ezekkel a rohamosan meggazdagodottakkal szemben kötelessége a kormánynak, hogy ez ellen törvényhozásilag gátat emeljen. Azt kívánom, hogy a hazajövő hősök, különösen az érdemkeresztesek havi illetményeiket egy összegben kapják meg, hogy az iparos, vagy földmives műhelyt rendezhessen be magának, vagy pedig földet szerezhessen és azt kívánom, hogy az altruista bankot, amelynek élén Pap Géza t. képviselőtársunk áll és amely eddig is igyekezett kötelességének eleget tenni, de még nagyon kis forgalmat mutat fel, mert sem alulról, sem felülről, sem a kormány, sem pedig az érdekeltek nem pártolják kellően, jobban karoljuk fel. Az altruista bank azután igyekezzék minimális kamatra hitelt nyújtani és ebben találja meg egyik főteendőjét. (Helyeslés balfelöl.) Beszélnem kellene még a hadiözvegyek, az árvák ügyéről, a családok segélyezéséről. Hiszen manapság mindig csak panaszkodni kellene és egyik dolgot a másik után figyelembe ajánlani a minister urnak, mert folytonosan olyan dolgok történnek, amelyek felett nem lehet szemet hunyni. De nem említem ezeket most fel, hanem majd máskor keresek magamnak módot és alkalmat arra, hogy ezeket a minister ur kellő figyelmébe ajánljam. Most még egy dologra akarom felhívni a figyelmet. A t. földmivelésügyi minister ur beszédében nagyon szépen kiterjeszkedett az állatényésztésre és olyan programmot adott, amelyet nemcsak akczeptálunk, hanem minden tekintetben keresztülviendőnek is tartunk. Állattenyésztésünkre most egyik-másik vidéken igen nagy csapást mért nem a földmivelésügyi ministe ium, hanem a pénzügyminisfcerium szakközegei. Nagyon jól tudjuk, hogy az állattenyésztés a földmivelésügyi ministeriumhoz tartozik és az a kisgazda nemcsak az istállójában akarja tartani az. állatot, hanem