Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-711
711, országos ülés 1917 Törökországban ennek folytán keletkeztek a bab kani zavarok, a Balkán-szövetség, szóval az egyik hódítási vágy, az egyik ekszpanzivitás a másikat hozta maga után, egyiknek sem előnyére. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy a mi — nem értem épen a józanul gondolkodó magyar népet és nemzetet — országunkban vagy legalább ebben a kettős monarchiában nem voltak szintén ekszpanzivitási vágyak, amelyek ugyancsak más ekszpanzivitásokat piszkálhattak fel. Pl. egy érdekes könyv jutott kezembe, amely 1914-ben, de még a háború előtt jelent meg és jutott kezemhez, cime: »Grross-HaBsburg, das Resultat des russisch-österreichischen Krieges 1918«. Három földabrosz van mellékelve hozzá. Bár én ezt akkor is hóbortnak tekintettem, mégis jellemző, hogy ilyen fantazmagóriákat ápolhattak és ez talán nem egészen szándék nélkül történt. A szerző ugy számította, hogy 1918-ban fog a háború Oroszországgal kitörni és hogy ebben — itt ugyan szintén alaposan tévedett — szövetségesünk lesz Románia és hogy Ausztria-Magyarország és Románia együttesen el fogják foglalni Besszarábiát, amelyet odaengedünk Romániának, mi pedig elfoglaljuk az egész Fekete-tenger mellékét, a Krim-félszigetet, az Azóvot és az Ukrajnát. Nem tudom, hogy ettől boldog lett volna-e a magyar, de tényleg ilyen fantazmagóriákat ápoltak és azt merném állítani, hogy ma sem egészen tiszta mindenütt a közvélemény ilyen egészségtelen ekszpanziv törekvésektől. Richárd. Kralik pl. a Reichspost márczius 11-iki számában egy ily ekszpanziv filozofikus elmélkedést irt, ahol mint a jövő czélt tűzi ki, hogy a középhatalmak Törökországon keresztül, Perzsián, Afganisztánon keresztül egészen Pekingig hatoljanak előre. Ily ábrándok nem teszik egészségessé a nemzetközi viszonyokat, ily ábrándokról azt kívánjuk, hogy ellenfeleink is mondjanak le róluk, de mi se tápláljunk ilyeneket. Ezekkel az egészségtelen ekszpanziós és bóditó érvekkel szemben a nemzetközi jognak, az államok közti viszonylatoknak jogi intézményekkel való biztosítását kell követelnünk, mint a jövő békének és kultúrának egyedüli biztosítékát. Sajnálattal látjuk ugyanis, hogy van bizonyos iskola, amely a nemzetközi jognak létjogosultságát tagadja, amely határozottan azt a tételt állit ja fel, hogy a kis államoknak és nemzeteknek nincs létjogosultságuk, csak arravalók, hogy darabontjai legyenek a nagyhatalmaknak, melyek őket azután, ha ideje elkövetkezik, elnyelik. Lásson, volt berlini tanár, a 70-es, 80-as években »Prinzipien des Völkerrechtes« czimü müvében állította fel ezeket a tételeket. De tiltakozom az ellen, hogy valaki azt mondja, hogy ez a német jogi felfogás. A könyvet lefordították angolra a háború előtt és azt mondták, hogy így képzelik a németek márczius 12-én, hétfőn. 53 a nemzetközi jogot. De van azért Lassonnak most is iskolája és £zek közt a modern macchiavellisták közt, így lehetne őket nevezni, van Eltzbacher és Bornhak, mindkettő berlini tanár, így különösen Eltzbacher azt állítja, hogy a mostani háború uj nemzetközi jogszabályokat állított fel, illetőleg feldöntötte a régi nemzetközi egyezményeket és ennélfogva a jogtalanság állapota állott be. De ő a jogtalanságot jognak kvalifikálja. Azt mondja pl.: »Die Rechtsverletzungen sind zunächst nichts als Rechtsverletzungen; sie Häfen sich aber dann mehr und mehr, und werden schliesslich so zahlreicli und allgemein, dass dadurch der verletzte Rechtssatz die Geltung verliert«. A jogtalanság által a jog végre megszűnik jog lenni. »Pür die Zukunft ist nicht anzunehmen. dass der Rechtssatz, gegen den die Verstösse erfolgt sind, überhauj)t noch befolgt werden wird. "Wenn künftig noch ebensolche Handlungen stattfinden, so sind es keine Rechtsverletzungen mehr, sondern rechtsmässige Handlungen.« Vagyis, ha egyszer fel van borítva a jog, akkor a jogtalanság is jogos dologgá lesz és erre nézve azt mondja, hogy a mostani háború alatt a népjog, a nemzetközi jog rettenetes haladást tett. T. ház, ezek valóban anarchisztikus tételek. De nemcsak Németországban hallatszanak ilyenek, de hivatkozom egy franczia katonai iróra is, aki ezeket mondja: »Laissons donc de cotó les mots vides de sens et organisons notre armée de telle sorté, que la Francé puisse mettre sur pied 9 millions de combattants.« Azt mondja, hogy a nemzetközi jog kérdéseit mint üres szavakat dobjuk félre, csak szervezkedjünk ész nélkül és állítsunk össze egy 9 millió francziából álló franczia hadsereget, mintha ebben az esetben mások is, a németek is nem lennének képesek ilyenre, de Isten mentsen ettől a képességtől, de hát kénytelenek lennénk megduplázni vagy megtriplázni a hadseregünket. T. ház! A jövő iránt való tekintetből hozta elő ezeket, mert most, a jelen,nehéz küzdelme közt nekünk a jövőre kell vetnünk a tekintetünket és el kell készítenünk az utat, mely nemzeti megerősödésünket biztosítja, mely egyszersmind a külső államokkal, a művelt Európával és most már hozzátehetjük Amerikát is, az egyetértést, a harmonikus kibontakozást előidézi. De most engedjék meg, hogy azt a rövid időt, mely még rendelkezésemre áll, arra fordítsam, hogy belső, bajaink reparálására hívjam fel a figyelmet. Épen azok a nagy feladatok, amelyek előttünk állanak, a mostani nagy időkben, mint szokás mondani, nagy erő- és enerzsiakonczentrácziót igényelnek, hogy mi a magyar nemzet jövő fejlődését biztos mederbe tereljük. Elsősorban gondoljunk azokra, akik legtöbbet szenvednek ebben a háborúban. SimonyiSemadam t. képviselőtársam csak egyik részét