Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-711

711, országos ülés 1917 márczius 12-én, hétfőn. 51 liessen a kontinensre viszonzásul Francziaországnak, és hogy gyarapithatná az ő hajóhada*. A harmadik szövetséges Oroszország lehetne«. íme, a franozia lap már előre megrajzolta a jövő szövetséget és kétségtelen, hogy ennek a szövetségnek más czélja nem lehetett, mint a középhatalmak elnyomása. Azonban a Daily News ugyanekkor a Temps közleményére válaszolva a következőket irja május 28-iki számában (olvassa) : »A franczia lap — t. i. a Temps — felveti a kérdést, vájjon Francziaországnak ilyennemű szövetség előnyére válnék-e. Erre föltételesen igenlő választ ad. Ez a feltétel t. i. abban áll, hogy Haldane ministerelnök ur tegyen le az ő hadseTegtervéről és létesítsen modern hadsereget. Ez annyit jelent, mint általános védőkötelezettséget. Sőt annyira menne, hogy tőlünk hat hadosztályt kivánna szárazföldi használatra. Ami minket illet, mi egy ilyen szövetség megalakítását az európai béke számára veszedelmesnek találjuk még abban az esetben is, ha a köztársaság kevesebbel is beérné, mint a Temps és kegyesen megengedi, hogy önkéntes hadseregünk mellett kitartsunk. Mi azt remélhettük, hogy az entente Francziaországnak és Angolországnak lehetővé teszi, hogy az európai kérdések megoldásában a balszárnyat képezze és egységesen közreműködjék a fegyverkezés korlátozásában, Maczedónia paczifikácziójában és hasonló dolgokban.« Kénytelen vagyok rövidre fogni idevonatkozó jegyzeteimet. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Csak azt akarom igazolni, hogy a királyok és a népek akarata közé, mint ezek a lapközlemények bizonyítják, egy harmadik hatalom mintegy betolakodott. Ugyanezt látjuk a másik oldalon Németországban. A német lapok 1908 júliusában a német császár szájába adtak egy nyilatkozatot. A császár állítólag a döberitzi gyakorlótéren tette volna ezt a nyilatkozatot, amelyben már említi az Einkreitzungot, Németország bekerítését. Azonban e közleményt később dementálták. Ugyanakkor Keim generális, a hires flotta-agitátor, egy interviewban ezt mondta : »Katonás rövidséggel csak azt mondhatom, hogy a mi feladatunk fegyverkezni szárazon és vizén, tovább fegyverkezni. Ellenségeinknek nemcsak a mi hatalmas, mindig harczra kész hadseregünkkel és a furor teutonicussal kell számolniok, hanem szövetségeseinkkel is. mindenesetre Ausztria-Magyarországgal. De vannak még csendes tartalékjaink is ; ezekhez számítom Romániát, — ebben ugyan csalatkozott — és Törökországot. Azonkívül a mi stratégiai előnyünk a belső vonal, die innere Linie. Mint keresztények és kulturemberek, mi a békéért imádkozhatunk, de mint Közép-Európa lakói szárazon tartjuk puskaporunkat.« Ugyanezen évben, 1908-ban, a Daily Telegraph október 29-iki számának egy czikke keltett nagy feltűnést. Itt egy interyju volt közölve__Vilmos császárral, ki a következőket mondta : »En a Guild hallban teljes nyomatékkal hangsúlyoztam, hogy szivem a békét óhajtja és hogy legfőbb kívánságom közé tartozik az, hogy Angolországgal a legjobb viszonyban legyünk. Ismétlem, én Angolország barátja vagyok, de ti — ezt az angolokhoz intézte — megnehezítitek helyzetemet. Feladatom nem könnyű, .mert népem középső és alsó rétegeinek nagy részében az uralkodó hangulat nem barátságos irányú Angolországgal szemben. Én úgyszólván kisebbségben vagyok nemzetemben, de e kisebbség a legjobb elemekből áll. épugy mint Angolországban ä németbarát fél. Én szünet nélkül azon dolgozzam, hogy Angolországgal a jó viszonyt ápoljam és ti ugy tüntettek fel.f.mintha a halálos ellensége volnék.« Emiatt megint a német sajtóban volt nagy riadalom és nagyon jellemző, mit irt erről a »Rhcinisch -Wcstphalische Zeitung«. mely tudvalevőleg a Krupp-czég főorganuma. A Casablancái egyezmény kapcsán ezt irta : »A filantropikus és demokratikus ábrándozok szemében az emberiség fenséges trónja, a népek kiengesztelődésének, az államok megegyezésének székhelye Hága. Most látjuk, mi nekünk Hága. A mi diplomacziánk, kivéve Bismarck korát, sohasem ért sokat, de most teljes kudarczot vallott. Hágában nem szólalt meg és nem fog soha megszólalni az igazság, hanem a hatalom. Ha nem a hágai hatalomra, hanem a fegyverek hatalmára hivatkozunk, Casablancánál is mienk lett volna a győzelem.« 1910-ben Vilmos császár megint nagyon fontos kijelentést tett, midőn EdwaTd király temetésére Londonba menve, a halotti toron Pichon, Francziaország képviselője mellett ült és igy szólt hozzá : »Az emberiség és a czivilizáczió érdekében az európai nagy nemzeteknek egységeseknek kellene lenniök, egymást támogatniuk, hogy egy nagy békeszövetséget alkossanak«. íme látjuk, hogy az uralkodók is és természetesen a dolgozó népek milliói is a békét akarják. Hát kérdem, micsoda láthatatlan hatalom az, mely e kettő közé furakodott^ és Európát ime. közel hozza a végromláshoz? Én erre nézve egy német tudóst akarok czitálni, aki e kérdésben igazi szaktekintély, Werner Sombartot, aki »Kapitalismus und Krieg« czimü munkájában ezt irja : »Ofme den Krieg wäre der Kapitalismüs überhaupt nicht da. Der Krieg hat kapitalistisches Wesen nicht nur zerstört, der Krieg hat die kapitalistische Entwicklung nicht nur gehemmt, er hat sie ebenso gefördert. Ja er hat sie erst möglich gemacht, weil wichtige Bedingungen, an die aller Kapitalismüs geknüpft ist, erst ím Kampfe sich erfüllen mussten.« Tehát világos dolog, hogy a kapitalizmus az, amely az uralkodó és a nép közé furakodik, s amely megrontotta az európai egyensúlyt. Ezt irja azután : »Die Eigenart des kapitalistischen Erwerbprinzips äussert sich darin, dass unter seiner Herrschaft der unmittelbare Zweck der Wirtschaft nicht mehr die Bedarfsbeíriedigung eines lebendigen Menschen, sondern aussohlieslich die Vermehrung einer Geldsumme ist.« A kapitalizmus tendencziája nem az, hogy boldog embereket 7*