Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-711

50 711. országos ülés 1917 márczius 12-én, hétfőn. teljesedni, hogy majd Ausztriából jön a jövő tudósa s tanulmányozni fogja a szent Pál-templom romjait s a London Bridge ivezetének marad­ványait ? Talán már ahhoz az időhöz közeledünk, hogy Európa romhalmazzá válik, mert népei nemcsak most állanak egymással szemben háború­ban, hanem arra gondolnak : ha majd a fegyver­szünet váltja fel a dúló harezot, hogyan készüljünk a következő háborúra s a most felserdülő, sőt a most születő nemzedéket csupán csak a jövő harezra készítsük elő. Igen, meg kell fontolnunk ezeket a szavakat, A jövőbe akarunk tekinteni, s bár a jövő mindig fátyollal van födve, de olyan szomorú jövőt, amely a mostani jelennek csak örökös folytatása lenne, ilyet mi nem kívánunk sem Magyarországnak, sem Európának. (Helyeslés.) Itt a házban igen előkelő ajkakról hallottunk szép beszédeket a mostani háborúnak okairól. Legyen szabad ezekre nekem is rátérnem beszé­dem folyamán. Mert ha a jövőre nézve más ki­bontakozást akarunk, ha más jövőt akarunk népünknek biztosítani, mint amilyen jelenbe sodort bele az idő, akkor nekünk szintén azt az etiológiai módszert kell követnünk, melyről az igen t. igaz­ságügyminister ur a kriminológia terén ma meg­emlékezett, vagyis az okok tanulmányozásából kell megállapítanunk, hogy hasonló okok hasonló okozatokat szülvén, ha el akarjuk kerülni az okozatokat, akkor azoknak okait kell meggyógyí­tanunk. (Helyeslés halfelől.) Itt a háború okairól látszólag két ellentétes nézet merült fel. Az egyik oldalról, Holló Lajos t. képviselőtársamnak hatalmas beszédében, ame­lyet azonban nálunk is, a külföldön is félreértettek, a háború okául az angol és német ellentét volt megjelölve ; mig gróf Appomd Albert t. képviselő­társam ugy mutatta be a háborút, hogy az a középhatalmak : Németország és Ausztria-Magyar­ország meg Oroszország közti ellentétből eredt. T. ház ! A történelem eseményei sokféle szá­lakból szövődnek. S a midőn történelmi dolog áll előttünk, nagyon vakmerő állítás, hogy ennek ez vagy az az előzménye, az oka. Mint a folyók áradását sokfélekép magyarázgatják : sok hó esett a télen, jégtorlódás^volt itt vagy ott, azért nem tudnak a vizek lefolyni, s ahog}^ mind a kettő igaz, ép ugy a történelemben minden egyes tünemény ezer meg ezerféle oknak az eredménye és nem lehet egyiket se egészen kiszakítani abból a tarka-barka szövedékből, mindegyik benne van, mint egy-egy előidézője az eseménynek vagy tüne­ménynek. Ezt kell nekünk is alkalmaznunk a mostani világháborúra vonatkozólag. De ha az imént emii­tettem azt a hasonlatot az áradásról : igen, az áradás a hó megolvadásából is származhatik, jég­torlódásból is származhatik, de ott,, ahol munkás kezek gátat emelnek eléje, ott a vizek nem tudják elborítani a földeket. Sok mindenféle oka volt annak, hogy a világháború áradása reánk zúdult; de ez az áradás nem árasztotta volna el az európai kultúra mezejét és földjét, ha gátakat emeltünk volna neki. A mi jogi barbarizmusunk, — nemzet­közi értelemben veszem itt a jogot — a mi jogi tétlenségünk, amiben Európa u. n. kulturnépei egyformán bűnösök, ez volt az oka annak, hogy ezek az áradások át tudtak csapni és elborították Európa kulturális talaját. Méltóztassanak megengedni, hogy e tételem igazolására kissé visszatekinthessek az utolsó év­tized történelmére. Tény az, hogy, a mint gróf Apponyi Albert emiitette beszédében, voltak kü­lönböző feszültségek Európa népei között. Volt idő, amikor angol-német, volt idő, amikor osztrák­magyar-orosz feszültség volt és egyik feszültség ideje se múlt el. De voltak más feszültségek, ame­lyek elmultak. Ilyen volt pl. 1894-ben az olasz­franczia feszültség, amikor egy olasz anarchista meggyilkolta Carnot elnököt. Az olasz és a fran­czia munkások között bizonyos zavargások merül­tek fel és már-már olyan nagy volt a feszültség a két nemzet között, hogy háború fenyegetett. Nemkülönben feszültség volt a két ország között Abesszínia miatt is 1896-ban. Polónyi Géza : Tunisz ! Giessweitl Sándor: Ugyancsak Tunisz miatt. Azután nagy feszültség volt Anglia és Franczia­ország között 1899-ben a fasodai kérdés miatt. Ezek a feszültségek mégis elmultak. Azok a feszültségek azonban, amelyek a mostani háborút előidézték, leginkább azóta kelet­keztek, hogy az 1907. évi második hágai kongresz­szus minden pozitív eredmény nélkül ment széjjel. Nem tudta megteremteni az európai harmóniát, mert a régi, úgynevezett európai egyensúly már csődöt mondott és ennek helyébe jogi intézmé­nyek által biztosított harmóniának kellett volna lépni. Azonban a kellő lépés nem történt meg, mert minden diplomata csak a maga államának érdekeit nézte és nem tudott felemelkedni egy olyan poziczióra, ahonnan magasabb szempontból tekinthette volna a dolgokat. Érdekes lesz kissé kutatni, mi az igazi oka annak, hogy ez a harmónia nem tudott létrejönni. A harmónia szándéka tényleg megvolt az ural­kodók között és a népek között ; hiszen a népek­nek — azoknak nagy zömét értve — nem az az ambicziójuk, hogy egymással hajba kapjanak. Nagyon érdekes például e tekintetben, hogy ami­kor 1908 május 25. és május 29. között Falliéres köztársasági elnök a londoni franczia kiállítás megnyitása alkalmával Londonban időzött, akkor Edward a »peacemaker«, a »békéltető« angol király és Ealliéres beszédet mondtak és beszédjük­ben a világ békéjéről szólottak. En elhiszem, hogy őszinte volt a beszédük. Edward király többek között ezeket mondotta (olvassa) : »Az entente cordiale-ból váljék entente permanante a béke fentartására, mely az egész világ boldogsága«. Azonban a »Temps« ugyanekkor a következőket irta (olvassa) : »Az ententeból alliance növi ki magát, ezt azonban Francziaország csak ugy fogadhatja el, ha Angolország hadi készletét fel­emeli, ugy hogy nagyobb számú csapatokat küld-

Next

/
Oldalképek
Tartalom