Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-711

711. országos älés 1917 márczius 12-én, hétfőn. 47 sebb érzelmeit azzal, hogy rámutattak a nagy papi birtokokra rámutattak a nagy mágaásbirtokokra, és azt mondták : Nézzétek, mily óriási latifundiumok vannak itt és ti nem juttok egy hold földhöz és ezek az emberek, akik jelszóvá tették a kisembernek földhözjuttatását, állandóan, évek hosszú sora óta — én már körülbelül húsz év óta foglalkozom ezzel — állandóan csak egy jelszót adtak ki, az egyházi birtok szekularizáczióját, a főúri nagybirtokok szétosztását és ez, hogy ugy mondjam, a szoczializmus jelszavává vált. Hogy mennyire nem igaz utón jártak ezek az urak, mennyire vagy nem törődtek a tények valódi állásával, vagy ha törődtek, mennyire rosszhiszeműen fogták kezükbe ezt az egyébként igazán nemes és szép ügyet, mutatják a tények, amelyeket Lévay t. kéjyviselőtársunk könyvében felsorolt és beszédében is elmondott. Tudniillik ha van nagybirtok, t. ház, akkor az igazán nem a főurak kezén és az egyház kezén levő nagybirtok és kötött birtok, de a városok, községek és közbirtokosság, kincstár kezében levő. A városok és községek kezén levő birtok 5.290.144 katasztrális hold, a közbirtokosság kezén levő birtok 3,239.070 katasztrális hold és a kincstár kezén levő birtok 2,286.440 katasztrális hold. Ezek együtt kitesznek 10 és fél millió katasztrális holdat. Ezzel szemben az egyházi birtokok összesen kitesznek 2,200.000 katasztrális holdat, a hitbizományi föld szintén 2,349.000 katasztrális holdat, együttvéve tehát felét sem teszik ki a városok, községek, a kincstár és közbirtokosság kezén levő birtokoknak. Az egész telepítési akczió sohasem indult azzal a jelszóval, hogy mi a városok, a községek birtokait és a kincstár birtokaiból juttassuk a szegény embert földhöz, hanem mindig azzal, hogy a hitbizományi és egyházi birtokokat oszszák fel, mert a czéljuk ezeknek sohasem az volt, hogy valóban a kisembert hozzájuttassák a földhöz, hanem hogy a földéhségét, az irigységét felkeltsék, hogj mozgósitsák, fellázítsák a vagyonos osztály, különösen az egyház ellen. Azt hiszem, hogy ezekkel az irányzatokkal végre le kell számolni. Nem tudom kinek az érdeme az, hogy Lévay könyvét sehol nem kapni, de az bizonyos, hogy sehol nem lehet kapni. Ha valaki igazán szolgálatot akar tenni a telepítés ügyének, annak ezt a könyvet kell propagálnia és szétosztania. Én, mint a telepítési és parczellázási bank tagja, amely alapon összeférhetlenséget is jelentettem be, foglalkoztam a telepítés és a parczellázás kérdésével és arra a tapasztalatra jutottam, hogy a parczellázáshoz elsősorban ember kell. Egy hang (a széhőbáloldálon) : Föld kell. Simonyi-Semadam Sándor; Azután föld is, de ha ember nincs, hiába van föld. Ember kell, aki akar dolgozni és tud önálló gazdasági alany lenni. Másodsorban kell hozzá föld és harmadsorban pénz, mely a kettőt kapcsolatba hozza és az embert belehelyezi abba a földbe. Olyan embert, ald nem akar dolgozni, aki nem kívánja azt a földet ugy, amint azt a földéhes paraszt• kívánja, azt Idába rakják be abba a földbe, az nem marad ott, az csak elhanyagolja, elrontja s elhagyja azt a földet. (Igaz ! Ugy van !) Számolni kell a magyar földmives pszihológiájával, — sajnos, ez az, amivel nem akarnak számolni — hogy ő lehetőleg az ő községe közelében, annak határán belül óhajt telepedni, neki nem ér a tizedik megyében ezer holdas birtok annyit, mint 10 hold az ő családja, az ő nemzetsége szomszédságában. Mert könnyű olyan embereket telepíteni, akiknek nincs hazájuk és hozzátartozóik. Ezeknek mindegy, ma itt vannak, holnap ott vannak és jól érzik magukat itt is, ott is, de a magyar paraszt az ő községéhez, az ő megyéjéhez köti magát. Méltóztatik visszaemlékezni, mikor a székelyeket a kincstári telepeken telepitettük az Alföldön, megszöktek onnan, pedig szegény legények voltak és mikor kérdezték őket, hogy miért nem maradtak meg az Alföldön, azt mondták, nem volt forrásvizük, mert ők otthon a hegyeik között forrásvizet ittak, s nem tudták meginni az Alföld vizét. Nem tudták máskép kifejezni, hogy lelkük nem tudja megszokni az Alföldet, hanem Erdélybe, a hegyek közé vágyott. (Igaz ! Ugy van !) Ezzel a pszihológiai momentummal nem számolnak azok, akik üzletszerűen beszélnek a telepítésről és a szocziális programmot üzletszerűen hangoztatják és kezelik. (Igaz ! Ugy van !) Egyetlen egy helyes mód van és ez az, amit t. képviselőtársam javasol, hogy lehetőleg a saját megyéjében, szűkebb hazájában telepíttessék mindenki, mert csak az járhat megfelelő sikerrel, ha a városok saját magukból bocsátanak ki rajokat, vagy ha ezt nem tehetik, akkor a közeli községekből, a megyéből szívják magukhoz a telepest, mert az a falusi ember a megye székhelyét, a várost szűkebb hazájának tartja, ott van a járásbírósága, ott van a törvényszéke, ott otthon érzi magát, az nem idegen reá nézve. A városok körzetében kell tehát telepíteni, mert hála Istennek bőven vannak városi földek, amelyek, sajnosán, silány jövedelmet hoznak. Ha egészséges telepítést akarunk, akkor az csak ezen az egy bázison építhető fel. Van egy másik nagy előnye is ennek, eltekintve a pszichológiai momentumtól, hogy t. i. ennél a telepítésnél nem csinálunk ninesetlen emberből nagybirtokost, pláne ha gondolunk a rokkantra, a félmunkaképességü emberekre. Annak csak kis területet lehet adni, amennyit ő maga vagy családja megművelni képes. (Helyeslés.) Ha olyan területet adunk, ahol nem termelhet zöldséget, kerti veteményt, virágot, amit nagyobb pénzért értékesíthet, hanem kénytelen kalászosat termelni, mert künn a rrasztán kap a várostól földet, akkor az neki nem fog eleget jövedelmezni a megélhetéshez. Ennélfogva ő csorbult munkaképességével a városi életre lesz utalva, ahol kerti gazdasággal intenzivebben müveiheti a földet. Ez matematikai pontossággal bizonyítja azt, hogy