Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-711

ÍO 711. országos ülés 1917 márczius 12-én, hétfőn. .szemben más külföldi államok példájával, ahol a katonai bíróságok hatásköre sokkal tágabb, nálunk az állam elleni bűncselekmények túlnyomó több­sége, a felségsértés, hűtlenség, — ezt szokás köz­nyelven hazaárulásnak nevezni — izgatás, továbbá számos, a hadviselés érdeke elleni bűncselekmény a polgári bíróságok hatáskörébe tartozik. Ha tehát nem intézkedtem volna az iránt, hogy ezek a ható­ságok a nyomozás legfontosabb adatai alapján párhuzamosan állapítsák meg a hatáskör és az illetékesség szabályait az igen nagyszámú, állító­lag több mint 10.000 feljelentésre és esetre nézve, amit természetesen iratváltással, átiratokkal vagy a távol fekvő és a mai vasúti és postai viszonyok miatt nehezen megközelíthető hatóságokkal kell tisztába hozni, ez mindenesetre azzal a következ­ménynyel járt volna, hogy ezek az ügyek a nyo­mozás szakában végtelenül elhúzódnának. Azt hiszem tehát, helyesen jártam el, hogy ezt a be­rendezést létesítettem és hogy most ilyen külön­böző hatóságok működnek az erdélyrészi megyék­ben. (Helyeslés jobbról és a középen.) Ki kell emelnem a t. képviselő ur terminoló­giájával szemben, — nehogy az megjegyzés nélkül maradjon — hogy ő téresen beszél az igazságügy ­minister közegeiről. Amennyiben ott igazságügyi hivatalnokok járnak el, azok hatóságok, mint pl. a királyi ügyészek, vizsgálóbirák. akik külö­nösen az u. ji. vagyonelkobzásokat, illetve zár alá helyezési indítványokat intézik el ezekben az ügyekben. Ezek tehát nem közegek, hanem hatóságok. (Helyeslés jobbfelől.) De eltekintve ettől, semmi esetre sem fogadhatom el azt a terminológiát, amely őket az igazságügyminister közegeinek mondja, mert azok a hatóságok semmi­féle 'gazságügyministernek nem hatóságai, hanem az ország és a nemzet hatóságai, akik ezt a reájuk bízott közhatalmat, természetesen a minister felelőssége mellett és bizonyos tekintetben a minister irányításával, de mindenesetre az ország és a haza éidekében végzik. (Helyeslés jobbról és a középen.) Ezzel a korrektivummal szolgálva, vagyok bátor jelenteni, hogy igen szívesen állanék az összes részletek tekintetében az igen t. képv : selő ur rendelkezésére, — és nagyon sajnálom, hogy előbb nem fordult e tárgyban hozzám — de azt h'szem, hogy ezt az egész szervezetet ma ismer­tetni idő előtti volna és nem állana az ország érdekében. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek a hatóságok több mint két hónapja működnek, de munkássá­guk elején vannak és abszolúte nem zárom el azt a lehetőséget, sőt legutóbb' 'dőben utaltam arra, hogy a szerzendő tapasztalatokhoz képest ezt az első szervezetet, amely munkabeosztást kísérel meg s amelyben t. barátaimmal, a társmimster urakkal a múlt év november havában megálla­podtam, változtatni fogjuk. Hiszen az a szer­vezet csak az eljárás könnyebbé és gyorsabbá tételére volt megállapitva és ha a tapasztalat bizonyítaná, hogy más módozat inkább viszi előre az ügyeket, semmi ok sincsen arra, "hogy a jelen­legi eljáráson megfelelő változtatásokat ne esz közöljünk. (Helyeslés.) Utalhatok arra, hogy ezek a hatóságok és szerveik bizonyos központokon — négy ilyen van — lelkiismeretesen iparkodnak dolgozni, ezenfelül mennek városról-városra és néha igen kedvezőtlen és kellemetlen utazási viszonyok között végzik nyomozási tevékenységüket. (Helyeslés.) Külö­nösen nagy nehézségekbe ütközik pl. egyes egyének megtalálása. Én intézkedtem aziránt, — és várom erre nézve a t. ház bírálatát — hogy mindenekelőtt azokat a nagyobb fontosságú, jelentősebb büntető­ügyeket iparkodjanak felderíteni, kinyomozni, meg­állapítani és az illetékes bíróság elé hozni, amelyre súlyt kell helyezni és amelyek valószínűleg nagyobb jelentőségűek lesznek akár a jövő büntető­jog fejlődése, akár az ottani lakosság magatartásá­nak megítélése szempontjából. (Helyeslés jobb­felől.) Ellenben könnyű előrelátni, hogy rövid idő alatt nem lehet végezni azzal a sok ezer lojDási ügygyei, amelyeket közönségesen csatalopásoknak neveznek, amilyenek a múlt években előfordultak Észak-Magyarországon, Dél-Magyarországon is, de melyeket nemcsak nem magyarajkuak követtek el, hanem — sajnosán kellett tapasztalnunk — magyar anyanyelvű honosaink közül is akadtak ilyenek, mert mihelyt felbomlik a rend és fegyelem, a csőcselék egy része nem tiszteli az idegen tulaj­dont. Természetesen az ilyen bűncselekményeket csak hónapok hosszú munkája után lehet majd mind kinyomozni és bíróság elé vinni. Azt akarom tehát mindenekelőtt kiemelni, hogy az olyan álta­lánosságban való beállítás, mely szerint az igazság­ügyminister közegei a hazaáruló románokat sza­badon hagyják futni s ártatlanul bebörtönzött székelyeket börtönben tartanak, teljes mértékben valószínűtlen. Oly általánosítás ez, amely épen ezen általánosságánál fogva beleütközik az örök igaz aristotelesi törvénybe, hogy a nem egyenlőkkel egyformán elbánni a legnagyobb fokú igazságta­lanság. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Én nem tartom kizártnak, hogy egyik vagy másik esetben valamely detektív vagy valamely közeg, hatóság vagy hivatalnok valakit, aki bű­nös volt,- szabadon bocsátott. Természetesen ez megtörténhetett; hiszen az igazságszolgáltatás tévedései, mint tudjuk, évszázadok óta bizonyos időközökben — sajnos, kumulative is — elő szoktak fordulni; de ez mindenesetre csak oly kivétel, melyre vonatkozólag kérnék minden t. képviselő urat, aki ilyenről tud, hogy szívesked­jék azt nekem a hely és név közelebbi megjelö­lésével tudomásomra hozni. Megnyugtathatom az iránt, hogy huszonnégy órán belül a meg­felelő intézkedés meg fog történni (Helyeslés.), miként megtettem már a t. képviselő ur beszédje előtt is, egyetértőleg igen t. barátommal, a je­lenlegi honvédelmi minister úrral, azt az intéz­kedést, hogy amint ő kiküldte a honvédhad­birói karnak egy igen tekintélyes vezető tagját ezen ügyek ellenőrzésére, ugy én is az erdélyi * viszonyokkal ismerős egy kiváló erdélyi vezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom