Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-711
711. országos ülés 1917 ügyészt biztam meg azzal, hogy még az előbb emiitett kiküldötteken kivül külön vizsgálja meg a helyszínén, községről községre, helyről helyre a nyomozás eredményét s nem elégedve meg a hetenként kapott jelentésekkel, kimutatásokkal, írásbeli adatokkal, amelyek rendelkezésemre állanak, tegyen nekem eljárása eredményéről élő szóval is jelentést. Ily módon minden héten informáltatom magamat az ügyek állásáról és rajta vagyok, hogy a törvények megfelelően alkalmaztassanak. Annyit mindenesetre már most ki kell jelentenem, hogy több mint ezer letartóztatott van fogva; tehát oly általános beállítás, mintha minden románt kieresztenének, teljesen alaptalan és hogy az 1915: XVIII. t.-cikkre: a hazaárulók vagyonának elkobzásáról szóló törvényre, melynek tárgyalása alkalmával különben az igen t. túloldal kiváló jogásztagjai éles jogászi kritikát gyakoroltak, igenis szükség volt és hogy azt megfelelő esetben hatóságaink alkalmazni is fogják. (Helyeslés jobb felől.) > Ez nem jalenti azért azt, hogy minden olyan ügyben, amelyben ma záralávétel van elrendelve, — mert ez csak preventív természetű intézkedés — annak idején bűnösség fog megállapittatni. Addig még hosszabb vizsgálatnak, főtárgyaiásnak, sőt a polgári pornek is le kell folynia. De viszont nem áll az sem, hogy minden esetben, midőn a záralávétel mellőztetett, a hatóság részéről mulasztás forogna fenn. Hiszen gyakran azért nem lehetett a záralávótelt elrendelni, mert az illetőnek, ha elkövetett is valamely az 1915: XVIII. t.-czikkben megállapított cselekményt, vagy nincs vagyona, melylyel szemben ezt az intézkedést alkalmazni lehetne; vagy az ott szintén mutatkozó nehézségek miatt, hogy pl. a telekkönyvi iratok, térképek, irattár egy része nem volt mindenütt visszaszállítható az illető bírósághoz a vasúti nehézségek következtében. A visszaszállítás hónapok előtt elrendeltetett; de a hatóságnak esetleg nem állott ma még módjában, hogy az intézkedéseket megtegye, mert pl. az ingatlan tulajdonjoga nincs kétségtelenül inegállajfitva. Ezek előrebocsátásával arra kérem a t. ház tagjait is: méltóztassék meggyőződve lenni, hogy különösen a magyar ügyészségnek azon tagjai, akik ezt a funkcziót végzik, kötelességüket lelkiismeretesen végzik — hisz a magyar ügyészségnek e részben igen nagy tradicziói vannak 1872-től fogva, tehát 45 év óta — s természetesen a legnagyobb hazafisággal, odaadással s egyszersmind teljes tárgyilagossággal és azon 'bírói higgadtsággal teljesitik, mely megint a magyar ügyészségnek egyik fényoldala, ugy hogy e részben azon aggodalmakra, melyeket a t. képviselő ur általánosságban kifejezett, felfogásom szerint ok és alap nincs. Ha azonban már felszólaltam, kötelességem egyúttal reflektálni gróf Teleki Pál képviselő urnak e vitában tett egy olyan megjegyzésére KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXV. KÖTET. márczíus 12-én, hétfőn. 41 is, amely felfogásom szerint egy nagy nemzeti bajra mutatott rá, olyan bajra, mely nem tartozik ugyan szorosan a jelentés keretébe, de amely e vitában a t. ellenzék részéről szóba hozatván, a kormány részéről nem maradhat megjegyzés nélkül. (Halljuk! Halljuk!) A t. kéj>viselő ur utalt arra, hogy a budapesti bíróságoknál az ő értesülése szerint a fiatalkorúak kriminalitása állandóan növekszik s ezt kapcsolatba hozta mint okozatot azzal, hogy a kiskorúak szülőinek és hozzátartozóinak a boltok előtt kell ácsorogniok s e részben kívánta a kormány intézkedését. A baj, t. ház, szerintem sokkal általánosabb s okai sokkal komplekszebbek, semhogy a témával ily általánosságban végezhetnénk. Én mar hosszú idő óta, mindjárt a háború első évében arról szereztem sajnos meggyőződést, amit különben a külföldön is általánosságban tapasztaltak, hogy amint távolodunk a háború kezdetétől, szinte progresszív arányban növekszenek bizonyos helyeken, bizonyos községekben, járásokban vagy bizonyos megyei területek egyes részein a fiatalkorúak között különösen az eldurvulás, elvadulás, féktelenség, tobzódás és a teljesen züllött életmódnak más oly jelenségei, melyek ha nem is oly nagyok és általánosak, hogy pesszimisztikus következtetést lehessen belőlük levonni, de egyrészt a jelenlegi munkáshiány szempontjából, másrészt nemzeti jövőnk tekintetében mindenesetre komolyan megszívlelendő jelenségek. IJgy hasonlíthattam össze egész preczize, — statisztikai adatokkal nem akarom a t. házat fárasztani — hogy ez az elvadulás és züllés nálunk aránylag még kedvezőbb számokat mutat, mint némely külföldi államban; hogy nagyon egyenlőtlenül oszlik meg az ország különböző részeiben: és végre, hogy, kivált az országnak bizonyos járásaiban a falun erősebben lép fel, mint a városokban. Okaira nézve egyáltalán nem vagyok egy nézeten a t. képviselő úrral, hanem követem azt az egyedül helyes módszert, amelyet a modern kriminológiában ennek egyik nagynevű miivelője, a holland Van Hameln nevezett el etiológiai módszernek, t. i. hogy az egész jelenséget, mint társadalmi betegséget kezelem (Helyeslés jobb/elöl) s okait és tényezőit vizsgálva, keresem azon ellenszereket és hatóeszközöket, amelyekkel az előidézett bajt, az okozó tényezők hatását teljesen érvénytcleniteni vagy ellensúlyozni lehet. A baj okai pedig nem kizárólag, sőt a fiatalkorúak bírósága részéről hozzám évek sora óta beérkező jelentések alapján állíthatom: csak kis mértékben a nyomor, vagy az elhagyatottság, hanem sokkal inkább oly tényezők, melyek a háborúval függnek össze. Mindenekelőtt az, hogy a fiatalkorúnak férfi hozzátartozói hadbavonultak s ennek következtében a felügyelet hiánya vagy teljes lazasága, pl. a fiatalkorúak anyja részéről.
