Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-711

711. országos ülés 1917 márczius 12-én, hétfőn. 39 fabutorgyár részvénytársaság, amelynél intézetem részvénybirtok által érdekelve van, gyártási körén túlmenőleg, különösen élelmiszerekben semminemű szállítást nem teljesített, illetve nem teljesít, és igy sertéshizlalási, vagy szállítási üzletet nem folytatott és nem folytat. Ugyanez áll az emiitett társasággal szoros összefüggésben levő Mundus egyesült osztrák hajlitott-fabutorgyárakra is. Ez utóbbi tekintetben megjegyzem azonban, hogy a háborús viszonyok folytán a legszűkebb határok között működik, ami arra vezetett, hogy ezen osztrák vállalat vezérigazgatója : Pilzer Lipót ur az osztrák" kormány ellenőrzése alatt álló österreichische Central-Einkaufsgesellschafc keretében vezető állást foglaljon el.« Ezt a levelet felolvasván, a ministerelnök ur, azt hiszem, téved abban, hogy ez a levél hozzá van intézve, de ez, ugy-e, nem lényeges az egész beszédre. Azt hiszem, abban a mondásában tévedés van, hogy kapott egy levelet Ullmann Adolf főrendiházi tag úrtól, mert a legilletékesebb helyen érdeklődtem ez iránt és másképpen vagyok informálva. De hiszen nem ez a lényeges. (Felkiáltások balfelől: Érdekes!) Természetszerűleg, mikor hallottam ezt a levelet, azt kellett hinnem, hogy tévedtem ebben a dologban és ennek a tévedésemnek felszólalásomban kifejezést is adtam. Nagy derültség volt a munka párton. Azon informáczióim azonban, amelyeket azóta kaptam, régi álláspontomat ismét igazolják, mert tényleg volt idő, midőn ezek az üzletek, az a bizonyos osztrák sertésátvételi üzlet a Mundus nevében történt. Az összes sürgönyök, amelyek vidékre mentek, ilyen szerződések megkötésére, »Mundus«-szal voltak aláírva. Azonkívül bátor vagyok az igen t. földmivelésminister urnak február hó 20-án tartott beszédére is utalni, aki szintén az én beszédemre adott válaszában — a Central-Einkaufsgeseilschaftról beszélve — a következőket mondja : »Ebben a vállalkozásban szerepel a Mundus is, de hogy milyen ezimen és milyen alapon, erre vonatkozólag nem adhatom meg a kellő felvilágositást«. Ezt a helyreigazítást azért kértem, hogy a t. ház előtt kimutassam, hogy volt időszak, amikor a földmivelésügyi ministernek volt igaza ebben a kérdésben, aki szintén elismerte, hogy a Mundúsnak volt ebben része. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Az igazságügyminister ur kíván szóim. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Legutóbbi ülésünkön gróf Bethlen István t. képviselő ur, megemlékezvén az erdélyrészi megyékben hazaárulás miatt indított bűnvádi eljárások állásáról, olyan kijelentéseket tett, amelyeket, ugy hiszem, az ország érdekében kötelességem helyreigazítani. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur ugyanis szíves volt — szórólszórfe idézek — ezeket mondani (Olvassa) : »Tudom ugyan, hogy az igazságügyminister ur közegei kihallgatják ezeket az embereket, t. i. a visszatérő hazaárulókat, de kihallgatás után, miután az az illető hazaáruló nem jelentette be, hogy, kérem, én mint hazaáruló jelentkezem, legnagyobb részüket egyszerűen hazabocsátják és igy vígan folytatják azt a munkát, amelyet azelőtt folytattak.* Majd igy folytatja (Olvassa) : »A magyar állam tekintélyével nem egyeztethető össze az, hogy ilyen bűntényekkel szemben mi ugy járjunk el, mint hogyha semmi sem történt volna.« Végül pedig k'fogásolja, hogy »hogyan lehet a székely embereket, akikről legalább is többé-kevésbbé nyilvánvaló az, hogy nem önszántukból, hanem kényszerítve követték el azt, amit tettek, mai napig is börtönben tartani, azok pedig, akikről minden veréb a fán csiripeli, hogy mit csináltak, azok szabadon járnak és folytathatják a maguk gaz munkáját*. Ugy hiszem, t. ház, hogy az igen t. képviselő urat teljesen tévesen informálták és én iparkodni fogok, habár ma nem is

1 terjeszkedem ki ennek a nagyjelentőségű kérdésnek nemzetiségi, politikai és általános politikai vonatkozásaira, tisztán a büntető igazságszolgáltatás keretében az eddig történtekről és azok eredményeiről a t. házat és annak révén a nyilvánosságot tájékoztatni. (Halljuk ! Halljuk!) Mihelyt a hareztéri események megengedték, mindenekelőtt az iránt intézkedtem, hogy az erdélyi megyékben a közvádló hatóságok száma lehetőleg szaporittassék és ezek az ügyek lehetőleg gyorsan jussanak a nyomozás stádiumába. Az ottani igazságügyi szerveken kívül kilencz ügyész végzi ma ezt a munkát. Minthogy továbbá az első hetek tapasztalatai révén arról győződtem meg, hogy részben a mindjárt.említendő hatásköri szabályok, részben a sjieczíális ottani viszonyok azt teszik szükségessé, hogy az igazságszolgáltatás hatóságai más közegekkel, illetve más hatóságokkal egyetértőleg és részben együttesen és párhuzamosan járjanak el : rövid utón azonnal érintkezésbe léptem igen t. barátaimmal, a belügyminister úrral és a volt honvédelmi minister úrral és velük együtt ugy intézkedtünk, hogy az ilyen megyékben a szükséges számú rendőri közegeken kívül megfelelő számban honvéd-ügyészek és hadbirák, továbbá egyéb olyan katonai hatóságok és közegek működjenek, akik ennek a nyomozásnak sikerét biztosítják. (Helyeslés jobbfelől.) Mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy az 1912. évi XXXIII. t.-cz., a mi honvédségi büntető-perrendtartásunk, 14. §-ában megengedi, hogy polgári egyének is bizonyos büntetendő cselekmények miatt a háború tartamára katonai bűnvádi eljárás alá vonassanak és a kormány ezen az alapon még 1914. Julius 27-én 5491. számú rendeletével, amely azóta hatályban van, bizonyos, inkább katonai jellegű vagy részben katonai jellegű büntettek — például kémkedés, katonai behivási parancs iránti engedetlenségre való csábítás és katonai büntettek miatt — a polgári egyéneket is a honvéd i büntető-biróságok hatáskörébe utalta. Ellenben,