Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-711

38 711. országos ülés 1917 márczius 12-én, hétfőn. maguknak a Klein Testvéreknek hozzám intézett levele, amelyben azt mondják, »hogy a háborúban a hadsereggel semmiféle szerződésük nem volt, de a háború alatt is adtak el marhát olyanoknak is, akik azután az állatokat a hadseregnek szállították^ Arról nekem igazán nem lehetett tudomásom, hogy ők szerződési viszonyból kifolyólag szállitanak-e a hadseregnek, vagy amint ők mondják, csak mint marhakereskedő czég adnak el olyanoknak, akik azután a hadseregnek tovább adják. Én csak azt tudom, hogy ők mint marhakereskedők igenis marhát szereznek be és adnak el a hadsereg számára, hogy direkt szerződés alapján, vagy egy másik egyénnel való közvetett szerződés utján, az mellékes ebben a kérdésben. Már most, én azt állítottam és erre igen alapos okom volt, hogy ők a korpához azért jutottak, mert hivatkozhattak arra, hogy ők a hadsereget közvetlenül szolgálják. Erret. i. az vezetett engem, hogy tudomásom van arról, hogy midőn ugyanaz a czég szénát vásárolt, azt a szénát a hadsereg számára zár alá vették és csak akkor oldották fel az ő javukra, amikor hivatkozás történt arra, hogy hiszen ezek az egyének úgyis közvetlenül szolgálják a hadsereget, mert hiszen marhákat adnak el a hadsereg számára. Erre a katonai élelmezési raktár a zárlatot azonnal feloldotta. Midőn a járás többi gazdái nem juthatnak korjiához, ők pedig hozzájutnak, akkor itt a hadseregnek egyoldalú szolgálata forog fenn. Egész beszédem oda irányult, hogy ma mi két fronton küzdünk, a lövészárkokban és a belső országrészeken a mezőgazdaságban, ennélfogva nemcsak azokat kell ellátni korpával, akik hivatkozhatnak arra, hogy közvetlenül a hadsereget szolgálják ki, hanem természetesen a többi gazdákat is. A minister ur azt mondja, hogy ebből a kiutalt nyolczadfél vaggon korpából még egészen két vaggon korpát sem kaptak meg. Ezt készséggel veszem tudomásul. Akkor is emiitettem, hogy nekem nem volt módomban ellenőrizni, vájjon csakugyan megkaj>ták-e azt a nyolczadfél vaggont, amit nekem egyes gazdák emiitettek, én csak igy értesültem. Megmondom az értesülés forrását is. Miután ők — amint a minister ur elismeri — körülbelül két vaggon korpát megkaptak, tetemes mennyiségtt szállítottak ott a falvakon keresztül és a gazdák kérdezték ennek a ezégnek alkalmazottait : hát önök kaptak korpát? Mennyit? Erre azt felelték : Nyolczadfél vaggon korpánk van. Valószinüleg arra számítottak már, hogy — amint a minister ur is elismeri — 744 métermázsa utaltatott ki, tehát azt meg is kapják. Innen származik a félreértés, mert ezek azt hitték, hogy tényleg az egész kiutalt mennyiséget meg is kapták. Ismétlem, készséggel veszem tudomásul — mert nem volt módomban azt ellenőrizni —, hogy nem kapták mindazt meg, ami ki volt utalva számukra, hanem csak 24%-ot kaptak. Ehhez csak azt vagyok bátor hozzáfűzni, hogy méltányos volna a többi gazdák számára is annak, ami nekik másszor gazdaságuk után ki szokott járni és amit már ki is utalt a gazdasági felügyelőség, legalább 25%-át ép ugy megadni, mint azoknak, akik — ezt sem tudhatom biztosan, ezt csak a példa után per analógiám következtetem — valószinüleg azért kapták meg ezt a mennyiséget, mert hivatkozhattak arra, hogy közvetlenül szolgálják a hadsereget. (Helyeslés halj elől.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) B. Ghiliány Imre földmivelésügyi minister: T. ház ! Engedjék meg, hogy a t. képviselő urnak imént elhangzott felszólalására egész röviden válaszolhassak. Most nincsenek nálam az adatok, de egészen határozottan emlékszem arra, hogy a gazdasági felügyelő jelentésében és utalványában, amelynek alapján én a czég részére két és fél vaggon korpát kiutaltam, szó sincs arról, hogy a czég állatkereskedelemmel, vagy pedig hadseregszállitással foglalkoznék. Tisztán 3000 hold saját és bérleti birtoka alapján állapította meg a gazdasági felügyelő a szükségletet neki február végéig, ha jól emlékszem, 744 métermázsában ; ezen utalvány alapján kérelmezte az illető czég teljes egészében a korpát. A Korpaközpont ugyanolyan arányban utalta ki neki a korpát, mint a járás többi kérelmező gazdájának, vagy bárkinek. En tehát megnyugtathatom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy Klein testvéreknek semmiféle kivételes elbánásban nem volt részük. Ép ugy megkajjták a 25% korj^át, mint mindenki más, aki a Korpaközponthoz folyamodott. Hogy többet nem kapott sem ő, sem más, azt bátor voltam már múltkori beszédemben előadni, amikor kiemeltem, hogy az igénylések épen négyszeresét teszik annak a mennyiségnek, amelylyel a Korpaközpont rendelkezik és igy teljes egészében a Korpaközpont senkinek kérelmét nem teljesítheti. (Ugy van ! jobb felől.) Csak ezt voltam bátor elmondani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Őrgróf Pallavicini György képviselő ur félreértett szavai .valódi értelmének helyreigazítása ozimén kér szót. Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt. (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassék szólni. Örgr. Pallavicini György: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden tisztázzak bizonyos félreértést, amely abból származik, hogy bizonyos különbség van ugy a t. ministerelnök ur, mint a földmivelésügyi minister ur, mint pedig az én felszólalásom között arra nézve, amikor a Mundus nevezetű társaságról volt szó itt a képviselőházban. A t. ministerelnök ur február 28-iki beszédében egy levélre hivatkozik, mondván, hogy : »kaptam Ullmann Adolf főrendiházi tagtól, a Magyar Altalános Hitelbank elnökétől a következő levelet : Hivatkozással a parlamentben tegnap elhangzott beszédre, tisztelettel értesítem Nagyméltóságodat, hogy a Mundus egyesült magyar hajlított-