Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-723

723, országos ülés 1917 márczius 30-án, pénteken. 421 az igazságügyminister akkoriban kijelentette, hogy nem engedi meg a fegyház nyomdájában egy ellenzéki lapnak a kinyomását. Akkor az alsó­fehérmegyei függetlenségi és 48-as párt vezető férfiai egy nyomdászt hoztak át Kolozsvárról Nagyenyedre, akinek a neve Keresztes Nagy Jenő. Az illető azután Nagyenyeden nyomdát állított fel, ebben nyomta a legutolsó napokig ezt a függetlenségi lapot, sőt később az egész üzleti kiadói vállalkozás az ő tulajdonába ment át, tehát, mint laptulajdonos, egészen korrekt polgári ipari foglalkozással birt. (Az elnöki székei Simontsits Elemér foglalja el.) Nagyenyeden a munkapártnak is megjelenik egy lapja »Közérdek« czimmel, amelyet körülbelül másfél év óta szintén Keresztes Nagy Jenő nyom­dájában nyomnak. A lap hivatalos szerkesztőiként dr. Müller Jenő és dr. Szabó Ferencz urak vannak megjelölve, köztudomású tény azonban, hogy a lap szerkesztője, szellemi vezetője és direktora voltaképen Czirner Ákos főispáni titkár, aki egy­ben megyei aljegyző is. Mezőssy Béla: Ez is nagyon Ízléses dolog ! Főispáni titkár mint lapszerkesztő ! Gueth Gyula : Annak nem szabad? Mezőssy Béla : Nem, az állami tisztviselő ! Gr. Batthyány Tivadar: Az illető vármegyei aljegyző, de a főispáni titkári funkcziók végzésé­vel is meg van bizva, ebben a minőségében tehát, igenis, állami tisztviselő. Gondolom, ez a helyes beállítása a ténynek. Természetesen az ellenzéki lap kritizált, tá­madott, a kormánypárti lap pedig védekezett és viszonttámadott, amint ez már mindenütt szokás. Évek óta ismerem a függetlenségi lapot, mond­hatom, a vidéki lapoknak nálunk szinte közmon­dásossá vált hangnemétől mérsékletével és szín­vonalával teljesen elütött. Semmi esetre sem dol­gozott — mondjuk — eksztrém hangnemben, ami különben az adott tényre semmiféle befolyással nincs, mert ha egy lap sértő dolgokat ir, az ellen van orvosság a bíróságnál, azonban semmiféle közigazgatási fórum nincs jogosítva arra, hogy egy lapot, bármilyen hangnemben irjon is, perzeku­táljon. A háború alatt természetesen mindkét lap beleilleszkedett a háborús helyzetbe. Hogy mi okozta a perzekucziót, azt konkrété bizonyítani nem tudom. Azonban a rendelkezésemre álló lap­példányokból látom, hogy az ellenzéki lap néhány hónappal ezelőtt kritikával illette az ottani »Ki­segitő takarékpénztár név alatt működő egyik pénzintézetet, amelynek elnöke a vármegye fő­ispánja, Szász József ur. (Mozgás a baloldalon.) Ez a kritika, amely nem is volt valami erős, abból indult ki, hogy az illető takarékpénztár megbízást kapott liszt- és kenyérszállitásra. A munkapárti körök véleménye szerint e feladatát fényesen oldotta meg ; ugy látszik, az ellenzéki polgárok más véleményen voltak. Ebből bizonyos polémia támadt. Ugy látszik, ennek az eredménye az általam inkriminálandó cselekedet. Hogy előadásom képe teljes legyen, itt mind­járt rátérek egy igen örvendetes eseményre, me­lyet e lapokból tudunk meg. Köztudomású, hogy a háború kitörésekor a kormány rendeletet adott ki, melylyel betiltotta a népgyűlések tartását : mást mint egyesületi közgyűlést tilos tartani, örömmel konstatálom, hogy egy, valószínűleg a hivatalos lapban meg nem jelent, de minden­esetre általános érvényű szabályrendelet kell hogy kiadatott legyen, melylyel ez a gyülekezési jogot korlátozó rendelet abrogáltatott. A kormánypárti nagyenyedi újság február 22-iki és későbbi szá­maiból látom, hogy ott márczius 4-én az emiitett támadásokból kifolyólag nyilvános nagygyűlést tartottak, melynek czélja volt, hogy az ottani kisegitő takarékpénztár és annak igazgatója ellen intézett támadásokkal szemben állásfoglalás tör­ténjék. Ott megjelentek a munka párti korifeusok, és a pénzügyigazgató, mint az állami tisztviselők ottani tekintélye, a tisztviselők nevében fényes szónoklatot tartott, mely a Közérdek czimü lap szerint oly meghatóan szép volt, hogy a hölgyek a karzaton könnyeztek, annyira lelkesedtek a ki­segítő takarékpénztár altruisztikus működéséért, melynek eredményeképen sikerült a polgároknak kenyeret és lisztet juttatni. Meg is mondta a szó­nok, hogy enélkül éheztek volna. Hogy, mint a polémiából látható, rizskása és egyebek nem vol­tak, az mellékes. De hogy vájjon a pcnzügyminis­ter ur megköszöni-e a helyi kormánypárti nagy­ságoknak, hogy annyira kiemelték a takarékpénz­tárt, mint amely egyedül juttatott kenyeret és lisztet, ahelyett hogy ezt az illető hatósági köze­gek, a Haditermény stb. teljesítették vohra, ez nem tartozik interpelláczióm keretébe. Csak egyet szegezek le : hogy Nagyenyeden igenis tarthattak most nyilvános népgyűlést. De elvárom a belügy­mimster és a ministerelnök úrtól, hogy ami sza­bad volt Nagyenyeden, szabad lesz egész Magyar­országon, és elvárom, hogy a népgyüléseket külö­nösen a közélelmezés kritikája ügyében ország­szerte engedélyezzék. Mert ha nem teszik, akkor ez a népgyűlés olyan botránya a pártosságnak, melyet nem tételezek fel a kormányról, mig az ellenkezőről meg nem győződöm. Ezek után magát a tényállást adom elő ugy, amint az velem közöltetett. Márczius első napjai­ban Czirner Ákos főispáni titkár kijelentette hatá­rozottan Keresztes Nagy Imre nyomdatulajdonos előtt, hogy a két lapot, a Közérdeket és az Alsó­Fehérmegyét, tovább nem lehet együtt nyom­tatni ; ő nem tűri, hogy az ő érdekükben felmen­tett egyéneket &", ellenségei használják fel. Válasz­szon a nyomdatulajdonos : ha április 1-éig nem teszi ki az Alsó-Fehérmegyét, akkor Julius L-én, amikor & Közérdek szerződése lejár, elveszi tőle a lapot. Ezt megizente,nekem is, írja dr. Asztalos Kálmán, az ottani függetlenségi párt alelnöke. Ke­resztes, aki négy, tiz éven alóli gyermek atyja s aki csak e nyomda jövedelméből él, most az elé

Next

/
Oldalképek
Tartalom