Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.
Ülésnapok - 1910-723
márczius 30-án, pénteken, 395 723. országos ülés 1917 visszatartottam. Hogy többet nem tarthattunk vissza, azt ezen marhák takarmányozási, teleltetési és szállítási nehézségei magyarázzák meg. Mert hiszen abban is igaza van t, képviselőtársamnak: ma az erdélyi viszonyok olyanok, hogy a marhatartást majdnem lehetetlenné teszik. De parancsoló szükség volt az, amely a takarmánynak rekvirálására késztette a katonaságot és itt is az én intézkedésemre történt, hogy fejenként nem három kilogrammot, hanem 7—10 kilogrammot hagytak meg (Helyeslés jobbfelöl.) egy-egy marha részére. Ha már az állattenyésztési témánál vagyok, méltóztassék a t. háznak megengedni, hogy az erdélyi marhamenekülésnek s a hadi átvételi bizottság eltörüli működésének adatait bejelentsem. (Halljuk ! Halljuk !) Legelőször is azon örvendetes tényt kívánom leszegezni ennél az akcziónál, hogy tulajdonkóp az erdélyi menekülő marhaállománynak csupán egyharmada került átvételre. A másik kétharmadot maga a lakosság mentette meg és szerencsésen visszatért is vele otthonába és nagyon helyesen tette ezt, mert ezzel megmentette marhaállományát Erdély köztenyésztése számára. A felállított bizottság szeptember 4-én kezdte meg működését különböző helyeken s átvett összesen 91.607 darabot, többnyire fiatal jószágot, olyant, amelyet a menekülő maga már nem igen tudott tovább hajtani, 57,374.000 K összegben. Ebből az összegből kifizetett 71.142 állatért 49,295.000 K-t a felek kezéhez, letétbe helyezett 17.465 gazdátlan állatért 8,072.000 K-t. Ezen értékesítésre átvett állatokból a. ministeri kirendeltség főleg árverések utján túlnyomólag gazdák részére eladott 49.704 állatot 29,423.000 K-ért. 12.849 darabot átadott a hadseregnek 17,322.200 K-ért, 7.651-et visszaadott az erdélyi hazatelepítő bizottságnak 7,631.000 K értékben, 132 darabot pedig a menekülő lakosság élelmezésére fordított 104.500 K értékben; 17.200 darab útközben leromlott állatért Budapesten árverésen bevett 14,942.000 K-t; 2667 útközben elhullt állat bőréért 104.500 K-t és 973 darab többnyire értékes, de beteg tenyészállat értékesítéséből várható 989.600 K-t, úgyhogy az összbevétel 70,534.600 K volt. Már most és erre az adatra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, (Halljuk! Halljuk!) az összes átvételi, hajtási, szállítási és takarmányozási költségét is beleértve, az összes költség 2.500,000 koronát tett ki, vagyis átlagdarabonként mindössze 27 koronát. (Élénk helyeslés.) Ez csak ugy volt elérhető, hogy a közreműködők igazán önzetlenül, lelkiismeretesen, elismerésreméltó buzgalommal, szívvel-lélekkel dolgoztak. (Helyeslés) Maradt tehát tiszta bevételként 68.034,600 korona, mely összegből levonva az állatokért fizetett és letétbe helyezett összeget: 57,373.000 koronát, a mutatkozó felesleg 10,661.600 korona, mely ugyan még nem végleges adat, mert amint méltóztatott látni, egy pár darab még értékesítésre vár, de az eredmény pár ezer koronával változliatik csak, ép azért már most megállapítható, hogy körülbelül 18—20°/o közti ártöbblet lesz a feleknek egy-egy állat után kifizethető. így végződött, t. b. sokat kritizált akczió, amelynek során beigazolódott, mennyire helyes volt a kormány eljárása, hogy az akkori piaczi árakon alul állapította meg a beváltási árakat, mert ezáltal lehetővé vált, hogy a menekülők nem az összes állataikat dobták oda a hadi átvételi bizottságnak, amely ekkora tömegekkel nem lett volna képes megbirkózni, hanem maguk mentették meg állományuk nagy részét. Az alacsonyabb átvételi árak kárát nem látják, mert hiszen jelentős többletet fognak pótlólag kifizetve kapni. Hogy pedig az értékesítési ár olyan alacsony, annak magyarázatát abban bátorkodom megadni, hogy túlnyomólag egy éven aluli fiatal leromlott jószágról volt szó; pl. a Budapestre felhozott állatállománynak egyharmada fiatal választott borjú volt. Laehne Hugó t. képviselőtársam kifogásolta azt, hogy a kormány működéséről szóló 1914. évi jelentésben az van benne, hogy a földmivelési tárcza összes akczióit mégszüntette. Hát én kérdem a t. képviselő urat, hogy a háború folyama alatt hogyan gondolja pl. a tagositási, vagy az alagcsövezési, vagy, vízszabályozási akcziők további vezetését. Én lettem volna az első, aki legjobban örültem volna annak, ha zavartalanul dolgozhattunk volna az egész vonalon, de sajnos, ez a háború folytán lehetetlen volt. A jelentésnek ez a kifejezése tehát csakis a háború folytán lehetetlenné vált akcziókra vonatkozott, ott, hol a háború miatt nem volt fennakadás, fokozott mértékben folyt a munka. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ugyancsak a t. képviselő ur panaszolta, hogy a sertésátvételi bizottság a hadsereg részére való sertéshizlalásra kötött szerződésekben az illetőket biztosította, hogy tengerijüket a rekvirálás alól mentesitik; mégis később ennek ellenére azt a tengerit lerekvirálták. Nagyon csodálkoztam, amikor ezt hallottam és bekérettem a sertés átvételi bizottság által kötött kötlevelek mintáját. Ez a harmadik pontban azt mondja (olvassa): »A fentiek szerint beállítandó sertések kihizlalására szükséges takarmányról saját készleteiből köteles a szerződő fél gondoskodni.* Mindössze a nyolczadik pontban mond annyit, hogy (olvassa) : »igyekezni fogunk a jelen megállapodás harmadik pontjában — tehát az előbb felolvasott pontban — meghatározott takarmánymennyiséget a hatósági igénybevétel alól mentesíteni; amennyiben a takarmány hatósági igénybevételére intézkedések történnének, ugy erről ön minket haladéktalanul értesíteni szíveskedjék.* Tehát kilátásba helyezték a közbenjárást, amit meg is kíséreltek mentesíteni egyes esetekben, minthogy azonban a kormány 50*
