Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

710. országos ülés 1917 i önállóság, a független államiság jelvényeivel, A háború előtt is vallottam és a háború tapasztalatai csak igazolták és megerősítették azt a meggyőződésemet, hogy az önálló magyar hadsereg felállítása nemcsak magyar nemzeti jog, hanem azoknak is kötelességük, akik a kettős monarchia és dinasztia érdekét és nem e nemzeti jogot kivánják vagy merik esak szolgálni. (ügy van ! balfelól.) A hadsereg magyar részének vezényleti és szolgálati nyelvben való magyarsága a haderők együttműködése szempontjából a legcsekélyebb mértékben sem lenne hátrányos. Hiszen a háború tapasztalatai mutatják, hogy a hadi érdek legcsekélyebb sérelme nélkül működnek össze különböző államok sereg- és csapattestei, sőt ezeknél lényegesen kisebb különítmények is, amelyek egymás szolgálati nyelvét egyáltalán nem értik, (Ügy van ! balfelól.) Török csapatok a német hadseregben, bolgár csapatok osztrák vagy török kötelékekben ép oly jól verekszenek, mint a vitéz magyar honvédek a német kötelékekben. (Ugy van! bálfelöl.) A magyar csapatok német szolgálati nyelvét a közös haderő érdekeivel, az egység hirdetésével magyarázni annyi, mint megtagadni a törvényt, amely magyar hadseregről beszél, (Ugy van! balfelól.) és áldozatul dobni az annyi katonai erény kutforrását tevő nemzeti érzést az összbirodalmi eszmének. Jól tudom, hogy a felsőbb hadvezetésben, a felsőbb katonai érintkezésben szükséges a német nyelv birása. Tudom azt is, hogy a hadseregszervezésben, a hadvezetésben, a vezérkarnál együttműködő tisztikarnál a német nyelv nagy könynyebbséget, néha elengedhetetlen szükséget is képez. De tudom azt is, hogy a legénységgel való vonatkozásban határozottan káros a német nyelvű kiképzés, (ügy van! Nem értik! balfelól.) A háború alatt ugyanis a kiképzés sokkal rövidebb ideig tart, mint tartott a békében. Ezen aránylag rövid idejű kiképzés alatt a kiképzés fősuíya természetszerűen nem az elméleti, hanem a gyakorlati ismeretek elsajátításán nyugszik. (Ugy van ! balfelöl.) Ez a rövid kiképzés tehát semmikép sem elegendő ahhoz, hogy a közös hadseregbe sorolt magyar önkéntesek és legénység a német szolgálati nyelvet oly mértékben elsajátítsák, amily mértékben azt a közös hadsereg szolgálati viszonyai megkövetelik. Ez a tény maga is nagy hátrányára van a kiképzésnek, de még nagyobb hátránya ennek az, hogy ezen rövid kiképzés alatt még a vezényszavak sem válhatnak tősgyökeres magyar fiainknak annyira vérévé, amint váltak a háromesztendős békekiképzés alatt. Igen hátrányosan csökkenti a német nylvü kiképzés a katona törekvését is, mert előmenetele, rangban való emelkedése nem egyéni vonatkozásaihoz, hanem a német nyelv bírásához van kötve. (Ugy van ! balfelöl.) Viszont a német szolgálati nyelv eredményezi azt a nagyon általános elkeseredést is, hogy mindenki bekerülhet az irodák biztos fedezékébe, csak a színmagyar, németül nem tudó bihari, hajdúsági, árezius 3-án, szombaton. 31 alföldi, dunántúli, vagy erdélyi magyar katona nem. (Ugy van! balfelól. Mozgás és felkiáltások a báloldalon : Minek beszélünk ? Már megint egy szakminister sincs itt. !) Elnök : Csendet kérek ! Méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni ! Létay Ernő: Hogy az irodai és más, az arczvona] hátamögötti beosztásból való kizárás mit jelent a magyarság véres veszteségeinek szempontjából, azt jelenleg nem óhajtom bővebben kifejteni. A magyar katona tehát tudott becsületet szerezni a magyar fegyvereknek, de nem tudta megszerezni a saját nyelvéhez való jogát, (ügy van ! balfelól.) Mindezek a félszegségek, ártó jelenségek, a magyar katona büszkeségét lelke mélyéig elkeserítő tünetek egyáltalán nem alkalmasok arra, hogy akár a hadszintéren, akár idehaza az általános lelkesedést fokozzák. Csak az önálló magyar hadsereg felállitása van hivatva arra is, hogy méltó helyet biztositson államiságunknak a világegyetem államai között és méltó helyet hősiesen küzdő milliónyi testvéreinknek a kettős monarchia hadseregében. Hogy e tekintetben is inkább távolodunk a kívánt átalakulástól, semmint közelednénk hozzá, az is kormányunk mulasztási lapját terheli. (Ugy van! balfelól.) A háború, elismerem, elsősorban katonai kérdés, de a három éve tartó hosszú háború már anynyira leköt minden erőt, hogy a siker ma már nemcsak katonáink vállán nyugszik, hanem a harczvonal háta mögött dolgozó, tűrő és nyomorgó polgárokén is. (Ugy van ! balfelöl.) Ebben a tekintetben meg ott látom a hibát, hogy a hadvezetőség és a kormány közt nincs meg a siker érdekében szükséges kapcsolat. Nem akarok, e kérdésnél sem hosszasabban időzni, csak felhozom, hogy a kormánynak nagyobb befolyást kellett volna a maga számára biztosítani a meghódított területeken folytatott gazdálkodás tekintetében. Ezeken a területeken ugyanis a hadvezetőség nagyarányú zsákmányolásokat folytatott és igen kíváncsi volnék megtudni a t. kormánytól, hogy mennyire tudta befolyását érvényesíteni a zsákmányolásokban való részeltetésünk iránt. (Mozgás.) A kormány kötelessége volna az is, hogy a hadvezetőség mezőgazdasági politikáját irányítsa és ellenőrizze. Óriási jelentősége van ennek a kérdésnek épen ellenségeink kiéheztető politikájával szemben. A múlt évben, amikor nálunk vetőmaghiány volt és ennek folytán igen nagy terület maradt vetetlenül, a hadvezetőség igen nagy mértékben folytatott kezdetleges gazdasági eszközökkel oly mezőgazdasági munkát, amely nagyon kevés kilátásra jogosított a gazdasági eredmény szempontjából. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E mezőgazdasági üzemeknek vezetése és a mezőgazdasági rendszer megállapítása legtöbbször oly férfiakra bízatott, akik, bár néha igen magas katonai rangot viseltek, de talán soha azelőtt mezőgazdasággal nem foglalkoztak. (Ellenmondás, mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) így például egy vezérkarhoz beosztott al-