Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-710

32 710. országos ülés 1917 m ezredes, aki egy ilyen mezőgazdasági üzem vitelének és irányításának felügyeletével volt megbízva, egy alkalommal órákat töltött el azzal, hogy az ekék a katonai gyakorlati szabályzat szerint szántás közben «igazodjanak» és óriási lármát csapott, hogy az egyenlőtlen fekvésű táblák végére egyszerre érjenek oda a szántó katonák. (Mozgás és zaj. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Raj.vonalban szántanak !) Héderváry Lehel: Tessék megczáfolni! Létay Ernő : Lehet, hogy ezek csak sporadikus jelenségek, a t. kormánynak több alkalma van, hogy e kérdésekbe betekintést nyerjen, mint nekem ; az azonban bizonyos, hogy minden szem mag, amelyet hozzá nem értő kéz vet a földbe, elveszett érték, nekünk pedig nincs vesztegetni valónk. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy-két szóval megemlékezni óhajtok még a kormánynak a háborúval kapcsolatos szocziális intézkedéseiről. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt a kérdést is tisztán a frontra való erkölcsi hatás szempontjából vizsgálom. (Halljuk 1 Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az a mód, ahogyan a. kormány az elesettek özvegyeiről és árváiról, a háború rokkantjairól ma gondoskodik, egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a fronton küzdők lelkében megnyugvást keltsen. Az az aggodalom, hogy »mi lesz elaggott, munkaképtelen és támasz nélkül maradó öreg szüleimmel, mi lesz az özvegyemmel és árváimmal, ha elpusztulok«, lefoglalja a fele szivét a harczos katonának és igy a harcztér számára csak fél szive marad, (ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elsőrendű hadiérdek tehát, hogy a kormány akként gondoskodjék a háború rokkantjairól, az elesettek özvegyeiről és árváiról, amint azt a liarcztéren küzdő hős katonáink megérdemlik, örömmel üdvözlöm Palugyay Móricz t. képviselőtársamnak a jelen vita során e tárgyban beadott határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ugyancsak a harcztéren küzdő katonák lelkére gyakorolt erkölcsi hatás szempontjából foglalkozom a kormány rideg elzárkózásával a katonák választói jogának kérdésében. Kijelentem azonban, hogy a választójogi reform kérdését a szavazatijognak a katonák részére való megadásával még nem tartom megoldottnak. (Igaz 1 Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez csak egy lépés a választójog szükséges kiterjesztése felé, de egy olyan lépés, amelyet épen a háború alatt megtehetünk, mert kell tennünk. E kötelesség teljesitése elől a »sötétbe ugrás* kifogásával nem lehet kitérni. Egészen mellékes szempont az, hogy a katonák választójogát biztosító időleges reform mennyivel szaporítja a választók számát. Egészen bizonyos azonban az, t. ház, hogy azoktól a katonáktól, akik a hazafiság és megbízhatóság szempontjából a harcztér véres próbáit kiállották, nem kell félteni a nemzeti államot. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen a magyar hazának, a magyar királyi trónnak, a magyar népnek, a magyar testvéreknek igazi szeárczius 3-án, szombaton. retete és megvédése képezték erkölcsi rugóit a magyar katona vitézi tetteinek. (Igaz 1 ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A tisztelt ministerelnök ur a választójog kiterjesztésével szemben ugyanazokat az aggodalmakat táplálja, mint a békében. Nem a. nemzeti uralom megvédése szempontjából tartja megbízhatatlanoknak a harcztér hőseit, hanem a 67-es munkapárti uralom fentartása szempontjából, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megengedem, hogy a magyar nép zöme a harcztéren sem lett munkapártivá, de ez sem ok arra, hogy tőlük a választójogot megtagadjuk, (ügy van ! Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aki pedig azon aggódik, hogy a harcztérről hazatérő hős katona a Magyarországon divó és a korrupczió igen széles válfajait magában foglaló választási visszaélésekkel szemben nagyobb ellenállást fog kifejteni, azt én ezem,aggodalmában csak megerősíthetem, (ügy van ! a%al- és a szélsőbaloldalon.) A magyar vitéz ebben a küzdelemben öntudatra ébredt. Felismerte hazáját és önmagát veszedelembe sodró ellenséget. De felismerte indító okát és Czélját a korrupcziónak is, amelyet épen a háború alatt kétszeresen nvögött és százszorosan megutált. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Mi, t. ház, akik ezen az oldalon ülünk, a tisztelt ministerelnök ur ez aggodalmaiban nem osztozunk. Mi a magyar nemzeti állam kiépítését, egy uj ezer év helyes és biztos megalapozását a magyar nép széles rétegeinek hazafias munkájától várjuk és reméljük. Mi a tisztelt ministerelnök ur aggodalmaiban nemcsak hogy nem osztozunk, de azokat méltatlanoknak is tartjuk a harcztéren küzdő milliókkal szemben. Tévedés az, hogy a magyar katona nem kívánja hősiességének, önfeláldozásának, szenvedéseinek elismerését. Tévedés az is, hogy megsértenők a magyar katonát, ha a harcztéren felismert, kipróbált és kihasznált erényeit azzal akarnók megjutalmazni, hogy a háború után a vérével védelmezett haza egyenlő és teljesjogu j)olgárávä avatjuk. (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Épen ellenkezőleg. A hadi izgah mak különfélesége, amelyekben rendületlen lélekkel áll meg, öntudatra, ereje értékének, nélkülözhetetlenségének tudatára ébresztette a földturások lakóit. Tudja, hogy az ő melle védelmezi nemcsak azt a tűzhelyet, mely szeretteinek életet és nyugalmat ad, hanem azt a hatalmat is, melyet eddig felette megkérdezése és hozzászólása nélkül gyakoroltak. És ezt nem fogja elfelejeni akkor sem, ha majd leveti a katonaruhát, amelynek becsületet szerzett.-Ezt a becsületet fogja megkövetelni a szűrnek, a ránczos gatyának, a kék posztónak és a munkászubbonynak egyaránt. (Élénk helyeslés balfelöl.) Szívleljük meg, t. ház, azt a világtörténelmi tanúságot, hogy merőben ellenkezik a