Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

721.. országos ülés 1917 mi számban tehát 900.000, de teljes nyugalommal • mondhatjuk, hogy egy millió nő van, aki nincs biztosítva. Ha ezt az adatot szembeállítjuk azzal, hogy Magyarországon átlag körülbelül 600.000-nél több szülés történik egy évben és ebből épen ezek az elemek, amelyek nincsenek biztosítva, körülbelül 250.000 gyermeket szülnek, akkor azt kell megállapítanom, hogy az anyák biztosítása épen azokra az elemekre nem áll fenn hatályban, amelyek arra legjobban rászorulnak, mert már több alkalommal kifejtetett és újra ismételhetem, hogy nem lehet különbség aközt, hogyha valaki mezőgazdaságban, vagy iparban dolgozik. Ha valaki anya, teljesen mindegy rá nézve, akár mezőgazdaság, akár ipar az ő munkatere. Én tehát azt hiszem, a kérdés megérett a megoldásra. Ezzel kapcsolatban nem elegendő csak magának az anyasági biztositásnak ezen elemekre való egyszerű kiterjesztése. A kötelezettség körének, mérvének, tartamának stb. megállapításáról majd később beszélek. Az alap és előfeltétel azonban minderre a megfelelő munkásvédelmi intézkedés, (ügy van! baljelöl.) A helyzet jelenleg az, hogy az 1884. évi XVII. t.-cz. 116. §-a kimondja, hogy a nők szülés után négy hétig szerződésileg kötelezett munkájuk teljesítése alól a szerződés megszűnése nélkül felmentvék. Nem felmentési engedély kell, t. ház, hanem foglalkoztatási tilalom. Az kell, hogy ne lehessen neki a szülés után munkába állnia. A Szterényi-féle ipartörvénytervezet erre vonatkozólag a következő rendelkezést tartalmazza : (Olvassa.) »Nők a szülést követő négy héten belül az e törvény határozmányai szerinti munkaviszonyban nem foglalkoztathatók; a munkától való tartózkodás azonban nem lehet felmondási ok.« A kérdésnek másik része a gyárakban dolgozó anyákra vonatkozik. Ezekről is több szó esett itt. Kell, hogy a gyárakban dolgozó nőknek meg lehessen adni a módot, hogy csecsemőiket szoptathassák. Vagy a gyárakban kell felállítani szoptatóhelyiségeket, vagy meg kell engedni, hogy az az anya hazamehessen és otthon végezze el a nemzetfentartásnak ezt a nemes munkáját. A háború alatt oly busás nyereséggel dolgozó gyáraknál semmi ok sincs, hogy ezt a követelést meg ne valósítsuk. (Helyeslés balfelől.) Egy hang (a baloldalon): Nem lehet mindenütt! Bródy Ernő: Ezt nem kellene a humanizmus kérdésévé tenni, hanem egyenesen kötelezettséggé. Humánus, emberbaráti, de nemzetgazdasági szempontból is meg kell követelni, hogy ne legyen gyár, amely ezt a nevet viseli, — nem értek holmi rongyos bódét, ahol egy szivattyú van felállítva — nagyobb gyár, amely nyereséget mutat fel, amely a nyereségadóban az ő jövedelmezőségét kimutatja, hogy a nála lévő munkásnő ne legyen-ellátva a szoptatás idejére, viszont ne legyen biztosítva, hogy ez bérleszállitásra nem ad okot, vagy hogy el nem kergetik a szolgálatból. úrczius 24-én, szombaton. 363 Legyen szabad e részben idéznem dr. Hahn Dezsőnek, az Országos Munkássegélyző és Balesetbiztosító pénztár főorvosának idevágó érdekes nyilatkozatát, mely így szól: (Olvassa.) »Mi elmegyünk a gyermekágyas asszonyhoz és a második, harmadik, negyedik napon a szülés után mosásnál, súrolásnál, a legnehezebb házimunkánál találjuk, s a nyolezadik-tizedik napon majdnem kivétel nélkül munkában lévő anya helyett a párnapos csecsemőt gondozza egy hat-nyolczéves leányka, vagy a szomszédasszony, vagy a szomszédassz 'íiynak a leánya. És látjuk tömegesen meghalni a biztosított munkásnők csecsemőit.* Idézem ugyanezen szakértőnek egy még eklatánsabb esetre vonatkozó nyilatkozatát: (Olvassa.) »A pénztári orvost csecsemőhöz hívják, rendesen a rendelési idő alatt, amikor nem megy el szívesen rögtön. Ha mégis otthagyja a rendelést, már halott csecsemőt talál, de olyan halottat, akin már a halotti merevedés tünetei is megvannak. Vagyis ez a csecsemő már reggel halhatott meg ; vagyis az az anya, mikor hazajön a munkából, már halva találja gyermekét.« Ez az orvos maga mondja, hogy a legrettenetesebb napjai életének, mikor ilyeneket kell megérnie. Ugyancsak a terhesség utolsó időszakára nézve igy nyilatkozik dr. Hahn : (Olvassa.) »Fincs orvos számára borzasztóbb látvány, mint az a tót napszámosasszony, aki a terhesség utolsó napjaiban czipeli a téglát az épületre, vagy az oly munkásnő, aki a terhességre végzetesen veszélyes iparokban, mint az ólomban dolgozó üzemekben, akkumulátor-gyárakban, nyomdában dolgozik terhes állapotban. Az ólom elváltozást okozó méreg. Ki van mutatva,- hogy aránylag több elváltozást okoz, mint a bujakór. Dr. Zierer Béla kimutatta, hogy a magyar ólomüzemekben dolgozó nőknek mennyi nyomorék, hülye és béna gyermekük van.« Ezek, t. ház, szivet facsaró és elszomonxó adatok. És az a.nya- és csecsemővédelem terén a legelső kötelesség annak törvénybeiktatása lenne, hogy a terhesség utolsó stádiumában, valamint a szülés után minden károkozás nélkül az anyát mentesitsük a munkától. Ami a kérdés további részleteit illeti, előtérbe lépnek a következők : először is, hogy milyen formában legyen megvalósítva ez a kérdés, önkéntes vagy kötelező biztosítás alapján. Azt hiszem, nem lehet vita az iránt, hogy ennek a biztositásnak kötelezőnek kell lennie. Azután meg kell állapítani a biztosítottak körét, a biztosítási segély mérvét és tartamát. Ott van azután a szervezeti kérdés, hogy t. i. milyen szervezet lássa el ezen ügyeket és végül ott vannak a fedezet-kérdések. A biztosítottak köre szempontjából vitán kívül áll, hogy biztosítani kell a mezőgazdasági munkásokat, a házi cselédeket s mindazokat, aldk kereseti foglalkozást űznek, tekintet nélkül ennek minőségére. Már most dr. Szana Sándor, az állami gyermekmenhely igazgató főorvosa e kategóriákon kívül feltétlenül szükségesnek tartja 46*