Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

3"64 721. országos ülés 1917 mi még a törpebirtokosok, a segéd nélküli kisiparosok és az állami tisztviselők biztosítását. Ezek, t. ház, mind oly nagy kérdések, a probléma akkora, hogy nem megyek bele annak taglalásába. Csak egyet akarok mondani : mi indította dr. Szanát azon követelmény felállítására, hogy ebbe a kategóriába az állami tisztviselőket is bele kell vonni. Dr. Szana Sándor erre nézve így nyilatkozik (olvassa) : »Az állami tisztviselő, akinek 2000 korona törzsfizetésén kivül semmije sincs, a megbetegedett gyermekhez nem mer orvost hivni. Nem tudom elfelejteni — mondja ő -— azt a jelenetet, midőn egy járásbiró felkeresett engem, tüdőbeteg gyermekével, de kért, hogy ne rendeljek neki Sirolint — egy folyadék — mert ő ötnaponkint 2 koronát erre a gyermekre költeni nem tud.« Ezt mondotta dr. Szana egy járásbiróról, t. képviselőház, hogy az nem képes többi gyermekei mellett az ő tüdőbeteg gyermekére ötnapcmként 2 koronát költeni. T. képviselőház ! Megvan a mód arra, hogy a jelenlegi értékhatáron belül az állami tiszt-viselő is részesittessék a betegsegélyzőpénztár intézményében. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Az 1907. évi XXIX. t.-cz. 10. §-a megengedi ezt. Pető Sándor : Meg kellene csinálni ! Bródy Ernő: Annak idején az állami tisztviselők is benn voltak, de 1910-ben, ministertanácsi határozattal kivétettek. Már egy más alkalommal is emiitettem itt, t. képviselőház, hogy az állami tisztviselők tulajdonképen azon a czimen vétettek ki, hogj^ az állam, ha betegek, 20 héten keresztül adja nekik a fizetésüket. De bocsánatot kérek, az állam csak 20 heti fizetést ad, a pénztár ellenben orvost, gyógyszereket biztosit és ami a legfontosabb, a családtagokat is ellátja orvossal és gyógyszerrel. Pető Sándor: Szanatóriumi kezelést biztosit ! Bródy Ernő: Ez óriási különbség! Különben egy illetékes szakember, az állami gyermekmenhely főorvosa — nem egy nagyfantáziáj u szocziálpolitiktis, hanem egy, az élet gyakorlati mezején mindennap emberanyaggal dolgozó szocziálpolitikus és szocziálhigiénikus — mondja azt, hogy ez megvalósítható. Megvalósítható azon egyszerű módon, hogy ministertanácsi határozattal, azon az értékhatáron belül, amely ki lesz terjesztve az ipari és kereskedelmi alkalmazottakra, kiterjesztessék ez az állami tisztviselők kategóriáira is. Hiszen már a múltkor emiitettem, hogy nemcsak egy járásbiró van abban a helyzetben, hogy gyermekét — mint dr. Szana erről a járásbiróról kiállította a szomorú bizonyítványt — nem gyógyíttathatja, de talán egy kúriai biróra nézve is katasztrofális jelentőségű az, ha gyermeke beteg s ha ő tisztián fizetésére van utalva, abból kell megélnie, orvost hívnia, patikát fizetnie. Szóval egy ilyen családra nézve is katasztrofális jelentőséggel bir a megbetegedés. (Ugy van ! balfelől.) Nekünk tehát mindent el kell követnünk, hogy az állami tisztviselők ezen kategóriája — írczius 24-én, szombaton. amihez még külön törvényhozási intézkedés sem szükséges — bevétessék a munkásbiztositási pénztár intézményébe. (Helyeslés balfelől.) A következő kérdés, amelyről itt szó van, a biztosítási segély mérve és tartama. Már azon rendelet alkalmából, amelyre itt hivatkozás történik, megállapittatott, hogy kétheti időre a terhesség előtt és négyheti időre a gyermekágy, a szülés után, kapjon segélyt az anya. Itt azonban az összegben mindjárt különbséget kellene tenni. A téppénz ugyanis a munkabér fele, amit most fel fognak emelni. Ezzel a táppénzzel ugy áll a dolog, hogy annak idején az volt az intencziója a törvénynek, mikor a munkabér felében állapitotta meg a táppénzt, hogy a munkásokra nézve ne fizesse ki magát a betegség, hogy érdemesebb legyen nekik egészségesnek lenniök. De, t. képviselőház, ha ez vonatkozhatik és megáll a munkásra általában, semmi esetre sem vonatkozhatik egy szülő nőre, mert a szülésnél a szimulálás ki van zárva. Szülést nem lehet szimulálni. (Derültség.) A szülés egy kétséget kizáró módon konstatálható élettani proczesszus, azt szimulálni nem lehet. így tehát, mint emiitettem, szükséges az, hogy a táppénz legalább is a napibér összegében állapittassék meg az anyára nézve, akinek épen a szülés előtt és után kell a legjobban táplálkoznia, mert a táplálkozás ebben az időben nagyon fontos befolyással van az anya állapotára. Mindent el kell tehát követnünk, hogy ő ebben az állapotában az anya- és csecsemővédelem elvei szerint támogattassék. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban meg kell emlékeznem a szoptatási segélyekről és jutalmakról. Tulaj donképen talán helyesebb a szoptatási jutalmak rendszere, ami abban áll, hogy bizonyos időközökben szoptatási jutalmakat adnak azoknak az anyáknak, akik saját gyermekeiket 3— 6—9 hónapon keresztül maguk táplálják. Ezekkel a jutalmakkal elősegítik azt, hogy az anyák tovább szoptassanak és ezáltal egészséges, életképes, erős gyermekeket neveljenek. Nagyban hozzájárul ez a csecsemőhalandóság csökkentéséhez is. Szólni lehetne még a szervezet kérdéséről is, hogy miként történjék mindennek megvalósítása, valamint a fedezet módjáról is, de nem akarom már hosszura nyúlt beszédemmel a ház türelmét továbbra is igénybevenni. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, hogy ez a kérdés és ennek minden része érdekli az ország törvényhozását és Magyarország szocziálpolitikusait, de most már mégsem akaTom fejtegetéseimet tovább fűzni. (Halljuk ! Halfyik t) Csupán azt engedje még meg a t. képviselőház, hogy röviden hivatkozhassam arra a kérvényre, amely a ház előtt fekszik s amelyet a StefániaSzövetség nyújtott be, az anyasági biztosítás érdekében. Ez a kérvény felöleli magában mindazokat a kérdéseket, amelyek az ügy elintézése szempontjából lényegesek és jelentőséggel bírnak. A kérvény ki van nyomatva, a ház t. tagjai között szét van