Képviselőházi napló, 1910. XXXV. kötet • 1917. márczius 3–április 12.

Ülésnapok - 1910-721

;$:;« fSl. országos ülés 1917 márczius 24-én, szombaiőtt. miatt való általános jellegű panaszt hangoztatott, amint a bejelentő mondotta, hanem azért kért a bejelentőtől tanácsot, mert őt a vállalata ér­dekében a hadügyministeriumban történt eljárásá­nál elutasították. Meg volt továbbá állapítandó, hogy bejelentő azt mondotta, hogy nem tud segíteni, de ajánlólevelet adott Tamásyhoz avégből, hogy Tamásy majd megmondja, hogy mi a teendő? Meg volt végül állapítandó, hogy nem volt a bejelentőnek anyagi érdekeltsége. A megállapított tényállásból az eljárás megszüntetésének kimondása azért következik, mert az a tény, hogy a bejelentő névjegye ki nem deríthető módon a hadügyministerium VIII. osztályának főnökéhez került: önmagá­ban véve semmiféle összeférhetlenségi tény­állást meg nem állapit. A Tamásy altábornagy­hoz irt levél pedig nem jelentheti sem az össze­férhetlenségi törvény 5. §-a 2-ik pontja szerinti közvetítést, sem pedig anyagi előny vagy ellen­szolgáltatás hiján a 11. §. alá eső közben­járást. Vájjon a levél a 13. §. alá esik-e, a bizott­ság megvizsgálás tárgyává nem tette, annál a már több ügyben kifejezett és ismételten követ­kezetesen elfoglalt álláspontjánál fogva, hogy a §. alá eső tényállás sankczió hiján és a ház­szabályok 140. §-a értelmében bizottsági eljárás tárgya nem lehet. Kelt Budapest, 1917 március hó 23. Gróf Khuen-Héderváry s. k., az összeférhet­lenségi állandó bizottság elnöke, Hegedüs Kál­mán s. k., az összeférhetlenségi állandó bizott­ság előadója. Elnök: A házszabályok értelmében sem vitának, sem határozathozatalnak helye nincs. Dobieczki Sándor képviselő ur, mint az iga­zolási állandó bizottság előadója kivan szólni. Dobieczki Sándor előadó: T. ház! Az iga­zolási állandó bizottság Kollár Lajos és Török Béla képviselő urak megbízóleveleit megvizs­gálván, azokat alakilag rendben lévőknek ta­lálta. Ennek alapján tisztelettel javasolja, mél­tóztassék a megbízóleveleket az A) sorozatú megbízólevelek közé sorozni. Kollár Lajos és Török Béla képviselő urakat pedig a szokásos fentartással igazolt képviselőknek kijelenteni. Elnök: Az igazolási állandó bizottság imént bemutatott jelentése alapján a ház a házszabá­lyok 108. §-a értelmében Kollár Lajos és Török Béla képviselő urakat a kérvényezési és panasz­lási jog fentartásával feltételesen igazolt kép­viselőknek jelenti ki. Hreljanovics Guidó képviselő ur napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Miután nevezett képviselő urnak az engedélyt megad­tam, igy most elsősorban őt illeti a sző. Mél­tóztassék ! (Halljuk ! Halljuk!) Hreljanovics Guidó (horvátul beszél; majd igy folytatja.): T. ház! Szmrecsányi képviselő urnak 1917. évi márczius hó 21-én elmondott beszédjére mindenekelőtt azt óhajtjuk kijelen­teni, hogy gyors és erélyes vizsgálatot követe lünk, még pedig elsősorban bírósági vizsgálatot. (Helyeslés jobbfelöl.) A Szmrecsányi képviselő ur által megnevezett képviselőtársaink ezt tő­lünk kívánják s már előre is kijelentik, hogy e czélból szükség esetén maguk fogják kérni men­telmi joguk felfüggesztését. (Helyeslés jobbfelol.) Popovics Dusán: Nincsenek bajok, mind vi­lágos ! Hreljanovics Guidó: Ezt nyíltan, határozot­tan és erélyesen kinyilatkoztatjuk nemcsak azért, mert ezt kívánja maga az ügy, hanem azért is, mert kötelességünk azt követelni, hogy Szmre­csányi ur gyanúsításainak alaptalansága, mely­ről mélyen meg vagyunk győződve, bírói utón is beigazolást nyerjen. (Helyeslés a horvátok padjain.) De mi nem elégedünk meg csak ezzel. Meg lévén győződve arról, hogy a bíróság a képvi­selőtársaink elleni eljárásra, amelyet Szmrecsányi kéjjviselő ur szavai szerint meg kellene indítani, nem fog találni kellő alapot s gyanúsításainak alaj)talanságát fogja igazolni, mi tovább is aka­runk menni. Erre az esetre kijelentjük, hogy nem fogunk megelégedni csak azzal, hogy a bíróság megállapítása szerint képviselőtársaink ellen a bűnvádi eljárásnak nincs helye, hanem tekintettel a Szmrecsányi képviselő ur által emelt vádak politikai hátterére, az összes pár­tok bevonásával alakítandó parlamentáris bizott­ság kiküldését fogjuk kérni, hogy ez a bizott­ság a maga részéről is tegye vizsgálat tárgyává a Szmrecsányi képviselő ur beszédjében ránk vonatkozólag foglalt állításokat. (Helyeslés a horvátok padjain.) Ezt, amit mi követelünk, tulajdonképen Szmrecsányi képviselő urnak kellett volna köve­telnie, ha felháborodása komolyságát akarta el­hitetni. (TJgy van! a horvátok padjain.) Azzal, hogy ezt a képviselő ur nem tette meg, felhá­borodása és cselekménye, illetve következtetése között ellenmondás áll fenn, amely a szigorú logika erejével arra a következtetésre késztet, hogy Szmrecsányi képviselő úrból nem az igaz­ság kiderítését követelő aggódó hazafi, hanem, kárörvendő pártember beszélt, (Ugy van! TJgy van! a horvátok padjain.) aki megelégszik azzal, hogy véleménye szerint a ministerelnök urnak kellemetlenkedett. (TJgy van! a horvátok pad­jain.) Más szavakkal maga a képviselő ur is megerősíti ezt az Esti ITjság márczius 24-iki számában, amikor azt mondja, hogy megelégszik azzal, hogy a képviselőház utján köztudomásra hozta a horvát-szerb képviselők hazaárulását. (Zaj és mozgás a horvátok padjain.) Igy csak pártember beszélhet, mert egy képviselő soha és semmiféle okokból nem elégedhetik meg csupán azzal, hogy képviselőtársait a nyilvános­ság előtt gyanúba fogja. Kötelessége volna az igazság és parlamentáris loyalitás által követelt összes konzekvencziát is levonni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom